Olvasónapló/A cigánybáró

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Olvasónapló(Olvasónapló/A Cigánybáró szócikkből átirányítva)
A cigánybáró


Johann Strauss daljátéka 3 felvonásban, 5 képben. Szövegét Jókai Mór nyomán J. Schnitzler írta.

Cselekmény[szerkesztés]

Történik Barinkay birtokán és Bécsben, a XVIII. század közepén.

I. felvonás[szerkesztés]

Az elvadult Barinkay birtok nagy része víz alatt áll.

A távolból csónakos legények éneke hallatszik.

Zsupán sertéskereskedő gazdasszonya, Mirabella és annak fia, Ottokár, mindennapi hajnali foglalatosságukra indulnak. Meg akarják találni azt a kincset, amit huszonöt évvel ezelőtt az utolsó temesi basa és Barinkay, az akkori földbirtokos közösen rejtettek el. A törökök kivonulásakor ugyanis a velük egy párton levő Barinkaynak menekülnie kellett. A birtok egy részén Zsupán gazdálkodik, a régi Barinkay vár környékén pedig cigányok telepedtek meg. Czipra, a legidősebb cigányasszony a romos vár környékén lakik leányával, Szaffival. Figyelmezteti is Mirabellát és Ottokárt, hogy egyszer majd visszajön a földek jogos tulajdonosa és számon kéri tőlük cselekedeteiket, de ezek letorkolják a vénasszonyt. Ekkor érkezik Carnero gróf, császári biztos és hivatalos kísérete, hogy a törököktől felszabadított földeken visszahelyezze jogaikba a régi birtokosokat, ebben az esetben az emigrált Barinkay fiát, Sándort. Őket hozták a csónakosok. A fiatal Barinkay sok mindennel megpróbálkozott küzdelmes élete során, de hidegvére és bátorsága sosem hagyta el, így minden veszélyen győzedelmeskedett.

Két tanú kell a beiktatáshoz. Az egyik Zsupán, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy szomszédjának fia visszajött, hiszen annak birtokain eddig ő uraskodott. A kilátástalan pörösködést már előre szeretné elkerülni, ezért hát felajánlja az új szomszédnak lánya kezét. Arzénának azonban titokban már Ottokár a jegyese és a lány azzal a kifogással odázza el a választ, hogy csak akkor lesz hajlandó majd a házasságra, ha jövendőbelije előbb címet és rangot szerez magának, mert az ő férje csak gróf, vagy legrosszabb esetben báró lehet. A birtokba iktatás másik tanújául előhívják Cziprát, aki felismeri Barinkayt és tenyérjóslás ürügye alatt elárulja neki, hogy csak egy módon juthat az elrejtett kincs nyomára: Ha megnősül - felesége a nászéjszakán álmondja majd meg, merre kell azt keresnie. A jóslás alatt ér oda Szaffi, a cigánylány.

Bajt hoz a cigány arra, aki mint ellenség közelít feléje, de ha valakit barátságba fogad, a bajban mellette áll, tanáccsal, jótéttel szolgálja.

A cigányok vajdájukká választják Barinkayt, aki most már mint „cigánybáró” kéri meg újra Arzéna kezét. Ez azonban kineveti és faképnél hagyja. Barinkay erre most már dacból is Szaffit mutatja be mint menyasszonyát. A felfuvalkodott sertéskereskedő és társasága persze felháborodik, hogy Barinkay Arzéna helyett egy cigánylányt akar feleségül venni, de semmit sem tehet, csak dühösen fenyegetőzik.

II. felvonás[szerkesztés]

A régi vár romjai között nászéjszakájuk hajnalán Barinkay - Czipra és Szaffi útmutatása nyomán - meg is találja az elrejtett kincset.

Reggel megérkezett Zsupán és kísérete is a várromhoz, meglátja a rengeteg ékszert, aranyat s most már követeli, hogy Barinkay ígérete szerint vegye el a lányát. Így a talált kincs majd az ő családjába kerül. Barinkay nemet mond, erre Carnero egyszerűen le akar foglalni mindent a bécsi kincstár számára. Ebből egyre zajosabb vita kerekedik, amelynek Gábor diák és toborzó huszárjainak megjelenése vet véget. Carnero gróf most a „cigánybárót” még azzal is megvádolja, hogy csak úgy cigánymódra kelt egybe Szaffival. Szaffi és Barinkay nem is tagadják.

A pénzsóvár Zsupán semmiképpen nem ismeri el a kincs jogos tulajdonosának Barinkayt. Aki erre a talált kincset azon mód felajánlja a diáknak - a haza javára. Az ifjú asszony megaláztatása is véget ér. Czipra, a vén cigányasszony okirattal bizonyítja: Szaffi csupán nevelt lánya, valójában az utolsó temesi basa rábízott gyermeke s rangja felér egy hercegnőével. Erre Barinkay megdöbben, nem tartja magát méltónak ilyen előkelő hölgyhöz és beáll Gábor diák csapatába. A toborzó huszárok ingyen borából Zsupán és Ottokár is ivott; így ha tetszik, ha nem, nekik is el kell menniök a katonákkal.

III. felvonás[szerkesztés]

A gecis nép diadalünnepséggel várja a csatából győztesen hazatért katonákat, köztük Barinkayt, a cigánybárót és hősiesen küzdő magyarjait. A fogadtatási ünnepen jelen van Carnero társaságában Mirabella is, akiről közben kiderült, hogy a gróf felesége és így Ottokár a gróf fia. Megérkezik Zsupán is szerezsánjaival, akik szabadcsapatot alakítva, harctéri vagyonmentés címén a csaták után összeszedtek mindent, ami csak kezük ügyébe került.

Ő mondja el, hogy Ottokár milyen vitézül küzdött a háborúban és ennek jutalmául odaígérte lányának, Arzénának a kezét. Az ünnepség tetőpontjául vonul be Barinkay, huszárjai élén. A kancellár fogadja a hírrel, hogy a császár kinevezte valóságos báróvá, a talált kincs jogos tulajdonosává is teszi és egyik udvarhölgyét, Szaffit szánta neki feleségül. Barinkay visszautasítja a bárói rangot, mert a győzelmet vitéz magyarjainak köszönheti. Ő megelégszik a „cigánybáró” címmel. A talált kincset pedig visszaadja jogos tulajdonosának, a népnek, amelytől azt annak idején kizsarolták.

Végül még Szaffit is visszautasítja, mert ő a szegény cigánylányt szerette, nem pedig a fényes udvarhölgyet. Mire Szaffi ledobja magáról az udvari díszruhát és ott áll a régi egyszerű cigánylány, akivel Barinkay boldogan tér vissza hazájába, hogy katonáival együtt, a visszakapott kincs segítségével ismét termővé tegyék az elvadult földeket.