A közönséges tiszafa a tiszafafélék családjában a névadó Taxus nemzetség legismertebb faja. Korábban egyszerűen tiszafának hívták, ám ahogy a nemzetség többi faja is ismertté vált, a „közönséges” előnevet kapta. Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Kétlaki, örökzöld cserje vagy fa. A
Bakonyban (Miklóspálhegyen) dolomitsziklai bükkösben gazdag populáció fordul elő, egyébként máshol ritka, mindenhol védendő. Telepíthető kertekben. (Csak a magköpeny nem mérgező.)
Tartalmaz:→ 0,6-2% tetraciklusos diterpén pseudoalkaloid taxinok, kb. 1% 10-deacetilbaccatin III, igen kevés taxol stb., diterpén taxanok (taxin, taxakatin), továbbá ekdizon, taxiresinol, izotaxiresinol, cianogén glikozidok
Gyógyhatása(i): mérgező, antiparasiticum, népgyógyászatban korábban főzete féreghajtó.
Felhasználjuk:A homeopátia is felhasználja.
Ellenjavallat: A magvak szétrágása különösen mérgező.