Növények/Gyógynövény terápiák/Kenőcs

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 1587 bájt

Növények gyógyhatása

Kenőcs

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövényekEhető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Vízinövények Inváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunk

Az egyes terápiás módszerek a betegségek bi­zonyos fajtái ellen használhatók, és gyakran több módszer együttesével érhető el a kívánt gyógyhatás.


Kenőcs

A kenőcs, vagy ír a bőrre kenhető, és állagánál fogva rajta is hagyható szer. A kenőcshöz ké­szítsünk először gyógynövény olajat, amelyet fel­melegítünk, majd olvadt méhviaszt adunk hozzá, amíg az anyag kellő sűrűségű nem lesz (kb. 14 g kell 2 csészényi olajhoz). A leggyorsabb eljárás kivonatok elkészítésére az, ha a növényt forró olajba tesszük, – elsőként a gyökereket és kér­geket – és kb. 2 órára benne hagyjuk az annyira felmelegített olajban, hogy még éppen ne bugyogjon. Az edény legyen ezalatt lefedve. Te­gyük ezután az olajba a leveleket és a virágo­kat, és főzzük óvatosan újabb egy órán át, vé­gül adjuk hozzá az olvasztott méhviaszt, és ke­verjük el alaposan. Egy másik eljárás szerint ke­verjünk 1 rész őrölt gyógynövényt 4 rész forró disznózsírba, vagy egyéb állati zsiradékba, amely szobahőmérsékleten nem olvad meg.

Mindkét el­járás végén adjunk a kenőcshöz kevés tartó­sítószert, benzoe gyantát vagy benzoe tinktúrát (1 kávéskanál tinktúra 4 csészényi kenőcshöz).