Növények/Gyógynövény terápiák/Gyógyteák

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 5357 bájt

Növények gyógyhatása

Gyógyteák

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövényekEhető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Vízinövények Inváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunk

Az egyes terápiás módszerek a betegségek bi­zonyos fajtái ellen használhatók, és gyakran több módszer együttesével érhető el a kívánt gyógyhatás.


Gyógyteák


Azokat a gyógynövényeket, amelyek belsőleg alkalmazhatók és viszonylag enyhe az ízük, ál­talában teaként fogyasztjuk. Ha tea céljára szer­zünk be gyógynövényt, akkor összevágva és át­rostálva vegyük meg, mivel így könnyű leszűrni a legközönségesebb teaszűrőn is. A friss gyógy­füveket először össze kell törni, szét kell mor­zsolni, hogy az elroncsolt szövetekből a ható­anyagok könnyebben kiszabadulhassanak.

A növények előkészítését és főzését üveg-, kerámia, vagy zománcos edényben végezzük. Elfogadha­tók a rozsdamentes acélból készült edények is, ha netán nem áll rendelkezésre az előbbiek egyike sem. Ha tehetjük, desztillált vizet vagy forrásvizet használjunk csapvíz helyett.
Mielőtt elfogyasztja a gyógynövényteáját (vagy bármilyen szert), amitől valamilyen hatást vár, mindig tudatosítsa magában, hogy milyen céllal veszi magához az anyagot! Ezzel irányítja, és kiváltja a kívánt hatásmechanizmust, és annak teljes bioenergetikai információja felhasználásra kerül szervezetében.

A gyógyfűtea elkészítésére két mód kínálkozik

Leforrázás

Ha valaki a növények, például a menta vagy az eukaliptusz illóolaját akarja fel­használni, vagy gyengébb szövetű növényi ré­szekből, virágból vagy zsenge levelekből akar teát készíteni, akkor a növényeket egy jól zár­ható edényben, éppen felforralt (100 °C-os) vízben kell áztatni. Ezt a módszert nevezzük leforrázásnak, vagy forrázatkészítésnek. A növényeket nem főzzük meg, csak 10-20 percig ázni, állni hagyjuk egy jól zárható edényben.

Főzés

Hogy a durvább, vastagabb levelek­ből, szárakból, kérgekből és gyökerekből kivon­juk a hatóanyagokat, körülbelül egy órán át kell lassú tűzön főzni a növényi részeket. Ez az el­járás a főzés, főzetkészítés. Az esetek többsé­gében a növényeket lefedetlen edényben kell főzni; ennek következtében a víznek legalább a fele elpárolog. Ugyanakkor a durvább növényi részek is tartalmazhatnak illóolajokat. Ezeket óvatosan kell főzni, illetve le kell forrázni zárt edényben (ilyen pl. a mezei macskagyökér (Valeriana officinalis), a fahéj (Cinnamormim zeylanicum) és a közönséges bojtorján (Arctium lappa) gyökere).

A leforrázás és a főzés kombinálása

Előfordul, hogy egy recept kérgek és gyökerek mellett lágyabb levelek és virágok használatát írja elő. Ilyenkor a vastagabb, durvább alapanyagokat először meg kell főzni, majd a leszűrt levet rá­önteni a gyengébb növényi részekre és ezt épp csak forrásba hozva le kell fedni és 10—20 perc­re állni hagyni.

A felhasználandó mennyiség

A gyógyító forrázatok, főzetek igen erős hatásúak, eltérően az italként fogyasztott, mindenki számára ismerős gyengébb teáktól. Ez utóbbiakból csak kb. 4 g kell két csésze vízhez (a boltokban kapható filter-tasakok nagyjából ennyit tartalmaznak). A gyógyhatású növénytea készítéséhez általában 28 g szárazanyag szükséges két csészényi víz­hez. A növény magába szívja a folyadék egy részét, így a kész tea körülbelül másfél csészé­nyi lesz, ha két csészényi vízből indultunk ki. Az esetek legnagyobb részében ez épp egy napi adag, mivel a kezelések zöme másfél csésze teát ír elő egy napra, három részletben elfogyasztva. Kényelmi szempontból készíthetünk a kezelés há­rom napjára elegendő gyógynövényteát, ezt azonban jól zárható edényben, hűtőszekrényben kell tárolni.
A gyógynövényteák ennél hosszabb ideig nem állnak el. Fogyasztás előtt lassan, óvatosan, lefedett edényben kell újra felmele­gíteni.
Friss növényekből az előírt mennyiség kétsze­resére van szükség, mivel tömegük jelentős ré­sze víz.
A gyógynövényteákból fogyasztott szokásos mennyiség naponta háromszor fél csésze. He­veny betegségek kezelésére a gyakrabban fo­gyasztott kisebb mennyiség – 2-3 evőkanálnyi félóránként – sokkal hatékonyabb, mint a rit­kábban, de nagyobb mennyiségben bevett adag. Az idült betegségek kezelésekor megfelelőbb a tinktúra alkalmazása, mert ilyenkor a gyógynö­vénykészítményt heteken át kell fogyasztani.
Szintén a tinktúra ajánlott, ha valaki csökken­teni kívánja a bevitt folyadékmennyiséget. A nyálkaanyagot tartalmazó gyógynövények, mint a fekete nadálytő (Symphytum officinálé) és az orvosi ziliz (Althaea officina), gyökere “nyú­lós” teát ad. Ha ezt valaki kellemetlennek, un­dorkeltőnek találja, akkor célszerű zselatin kap­szulában, vagy pilula formájában bevennie.


Sideways Arrow Icon.svg Lásd még:

Magyar Wikipédia: Gyógyteák