Ugrás a tartalomhoz

Mit-mihez/K/Kuruba

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Recept mérete: 8438 bájt

Mihez használjuk

Kuruba

Kuruba


Kuruba
(Passiflora tarminiana, Syn: )
Más neve(i): banán-passiógyümölcs


A 400 ismert faja közül 50—60 fajának ehető termése van, amit a bennszülöttek a vad előfordulási helyeken gyűjtögetnek. Rendszeresen azonban csak három faját termesztik: a Passiflora edulist, a P. laurifoliat és a P. quadrangularist. Értékesebb gyümölcséért a P. edulis a legkedveltebb, ez az igazi passiógyümölcs. Sárga termésszínű változata, a Passiflora edulis varietas flavicarpa egyre jobban terjed.
A család legtöbb tagja csodálatos virágokat terem. Sok faja díszlik hazai üvegházainkban is, de legszebb közülük a P. coerulea. Rokonai nálunk vadon nem fordulnak elő. Különleges virágait a trópusok nagy testű rovarai és apró madarai látogatják.
A passiógyümölcs hosszú, kúszó szárú növény. Levelei váltakozó állásúak, ujjasan osztottak, fényes felületűek. Hajtásai 25—80 m-esre fejlődnek, csavarodó kacsokkal kapaszkodnak. A virágai nagyok, különleges szerkezetűek. A párta és porzókör között koronaszerű képződmény helyezkedik el, a termők a virágtengely folytatásában levő termőtartón ülnek. A virágok kétivarúak és öntermékenyülők; színük zöldesfehér. Termései 5—6 cm-es sokmagvú bogyók. A magokat húsos réteg veszi körül — ez a termés ehető része.
Külső felülete zsírfényű, sima, zöld színű; éretten lilásbarna vagy sárga színű; a lehullott termések néhány nap alatt megráncosodnak. A Passiflora laurifolia hasonló méretű, míg a Passiflora quadrangularis 15—20 cm-es, sima dinnyeszerű terméseket fejleszt. A magok feketék, zsírfényűek, szív alakúak, méretük 2—4 mm, felszínükön kerekded lyukszerű bemélyedések találhatók.
Magról, dugványozással és bujtassal könnyen szaporítható. A magokat az érett termésből kiszedjük; rövid idejű erjesztés utan (1—1,5 nap) a húsrészek mosással könnyen eltávolíthatók. A magvakat homokba vagy laza szerkezetű, humuszos talajba vessük; az üveggel lefedett cserepeket meleg, napos helyen tartsuk. Néhány nap alatt megindul a csírázás. 3—4 leveles (ezek a levelek még nem hasonlítanak az ujjasan osztott fejlett levelekre) korban külön cserepekbe ültessük át, jó komposztos talajba. A nyári termések magját rögtön elvethetjük, a késő őszi termések magját tanácsosabb tavasszal vetni.
A tenyészidő folyamán a hajtások minden része felhasználható dugványok készítésére. Homokban, kis cserepekben (nagyobb mennyiség esetén szaporítóládákban) meleg helyen jól gyökeresednek. A dugványozáshoz 2—3 leveles (nóduszos) darabokat vágjunk, majd alsó két levelüket tőből távolítsuk el. A dugványok alsó részét a nódusz alatt 2—3 mm-rel, éles késsel vágjuk simára. 1,5—2 cm mélyre helyezzük a homokba, hogy felső leveleik teljesen a fényen maradjanak. :Ha ezek a levelek túl nagyok, 1/3 részüket ollóval vagy késsel távolítsuk el. A gyökeresedéshez sok fényt, meleget és állandóan magas párát kell biztosítanunk. A munka sikerét néhány hét után a felső levél tövénél megjelenő kis hajtások jelzik. Ilyenkor a homokból jó minőségű, tápanyagban gazdag humuszos talajba ültessük át a kis, gyökeres növényeket.
Leggyorsabban bujtásos szaporítással állíthatunk elő virágzó és termő példányokat. A ládában vagy cserépben díszlő idősebb növények jól fejlett hajtásait másik edény vagy cserép laza homokos földjébe lesüllyesztjük úgy, hogy a hajtás csúcsa a talajból jól kiálljon (30—50 cm). Ha a talajt állandóan nedvesen tartjuk, a benne levő szárrész gyorsan gyökereket fejleszt és az anyanövénytől elválasztva önálló, nagyméretű példányokat kaphatunk. Ezek a növények, megfelelő gondozás esetén már a következő évben kinyithatják első virágaikat.
A magcsemetéket és gyökeres dugványokat tápanyagban gazdag komposzt és melegágyi föld keverékébe ültessük. A dugványokat óvatosan ültessük át, mert a karfiolszerű kallusz-képződményről gyökerei könnyen letörnek. Az edényes növények nyáron a szabadban szépen fejlődnek. A trágyaleves öntözést és a különböző tápoldatokat nagyon meghálálja. Bőségesen öntözzük. A fiatal egyhajtású növényeket csípjük vissza, hogy minél hamarabb elágazzanak. A gyorsan növekedő hajtásoknak kapaszkodási lehetőséget kell biztosítani. Erre a célra különböző alakú rácsokat készíthetünk, amelyeket az edényre, vagy földjébe erősítünk. Jól tűrik a napot, de félárnyékos helyen is szépen díszlenek. Verandák, ablakok mutatós árnyékoló növényei.
Szinte minden jó vízáteresztő talajban szépen díszlik.
A magról szaporított növények a negyedik-ötödik évben virágoznak, a dugványok és bujtások már második-harmadik évben teremnek. Ettől kezdve rendszeresen, egész nyáron virágoznak és teremnek. A szabadban vagy szobában nyáron szépen fejlődő növényeket télen hideg, fagymentes helyen, csökkentett öntözéssel, nyugalmi állapotban teleltetjük. Szép zöld levelei jól telelnek és a tavaszí napsütés hatására újra folytatják növekedésüket. Télen melegen tartva a virágzás tovább folytatódik. A magvetésből származó növények is értékes egyedekké fejlődnek, de dugványozással biztosabban megőrizhetjük az anyanövény tulajdonságait. Nyáron a kertbe kiültetett növények óriási felületeket képesek befutni. Az így nevelt töveket ősszel kiásva hideg helyen (pincében) jól átteleltethetjük, és következő évben újra kiültethetjük. Enyhe teleken, ritka esetben betakarva a szabadban is kitelelnek. A következő évben az áttelelt növény hatalmas méretűvé fejlődik és sok-sok virága igazi egzotikus látványt nyújt. A szabadföldi teleltetés azonban nagy kockázat, és csak ennek tudatában vállalkozzunk rá.
Szép virágait trópusi hazájában különleges nagy testű rovarok és apró madarak porozzák be. Nálunk biztos termésre csak mesterséges beporzás esetén számíthatunk. A már teljesen kinyílt virágok portokjaiból finom ecsettel könnyen leválaszthatjuk a virágport, és óvatosan a bibére kenve magunk is elvégezhetjük a rovarok és madarak különleges munkáját. A sikeres termékenyülést a néhány nap múlva már látható gömbölyű terméskezdemények jól mutatják. A nem kötött virágok rövidesen maguktól lehullanak.
Betegségek és kártevők ritkán támadják meg. Külföldön és nálunk is előfordul a fonálféreg kártétele. A fonálférges növények fejlődése lelassul vagy leáll; de a legbiztosabb jel a gyökereken megfigyelhető sok apró gömbölyű kidudorodás, megvastagodás. Ezeket a növényeket meg kell semmisíteni. Dugványaikból egészséges példányok nőnek. Néha a hangyák is okozhatnak károkat.
Szilvaszerű termései folyamatosan érnek. Éréskor maguktól lehullanak és fokozatosan megráncosodnak. Ez idő alatt cukor- és zamatanyagai elérik a legmagasabb szintet. A termeséket vagy a természetes hullás után gyűjtsük össze, vagy a teljes színeződés után szedjük le a növényekről. Szobahőmérsékleten hosszú ideig tárolhatók — közben létartalmuk erősen lecsökken, de zamatanyagaik megmaradnak. A teljesen érett gyümölcsök frissen fogyasztva érdekes savanykás-édes-csípős, üdítő ízűek. A hosszában kettévágott termésekből a húsrész könnyen kikanalazható. Kevés cukor hozzáadásával különleges csemege.
Másik két ehető faja inkább csak érdekesség. A Passiflora quadrangularis nagy terméseinek húsa a sárgadinnyéhez hasonlóan fogyasztható, levét frissen tisztán vagy más gyümölcs levével keverve isszák.


Ellenjavallat: -


Lásd még: Bővebben Tanácsok, tippek


Magyar Wikipédia: Kuruba

A Wikimédia Commons tartalmaz Kuruba témájú médiaállományokat.