Ugrás a tartalomhoz

Mit-mihez/C/Csillagfürt

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Recept mérete: 2011 bájt

Mihez használjuk

Csillagfürt


Csillagfürt
(Lupinus luteus, Syn: )
Más neve(i): -


A pillangósvirágúak családjába tartozik, szárnyasan összetett levelekkel, szőrözött hüvelyterméssel rendelkezik, 30-60 cm-re nő. Európában őshonos, dísz- és takarmánynövény.
Hatóanyagai a friss herba (a növény virágzó hajtása) vizelethajtó hatású, de a kiválasztó rendszer betegségeire, ma már nem javasolják, mivel mérgező.
Külsőleg, a bőr fekélyes elváltozására használják.
Jellemző a csillagfürtökre a másodlagos anyagcseretermékek képződése, különösen izoflavonok, toxikus alkaloidok, pl. lupinin, spartein.
A csillagfürt jól megköti a levegőben lévő nitrogént, ezért használható trágyázás helyett. A csillagfürtöt elszórják a földbe, majd amikor kb. 10 centire megnőtt, beleszántják. Ez a fajta trágyázás nem elterjedt, mert arra az évre haszonnövényeket termelni abban a földben már nem lehet. Az egyik legegyszerűbb trágyázási forma a föld termőképességének visszaállítására, de sajnos komoly kiesést okoz a termelékenységben.
Ezért a talaj javítási célokra inkább a tritikálét használják, mivel ezt ősszel elvetve tavasszal beszántva javítja (gyommentesíti, savanyítja, nitrogénnel dúsítja stb.) a szántók talaját.


Ellenjavallat: várandósoknak és szoptató kismamáknak a használata nem javasolt. Magjának, hajtásának, vagy a levél, elfogyasztása gyermekeknél súlyos mérgezést idéz elő.


Lásd még: Bővebben


Magyar Wikipédia: Csillagfürt

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillagfürt témájú médiaállományokat.