Művészetek könyve/Balanyi Zoltán szobrászművész alapvetései, alkotáslélektani háttere
Balanyi Zoltán (szobrászművész) alapvetései, alkotáslélektani betekintés
- Hideg napok
- Fényes napok
- Pattan a szikra
- Izzik a zsarátnok
- Melegszik a lélek
- A szellem hidegében
Szobrászati munkám alapvetései, alkotáslélektani háttere
[szerkesztés]Az ember és a kő-a "kő" ontológiája- a kő, mint a teremtés emlékezete - a kő és mintakép - a mintakép emanációja.
Szellemi öröklétbe ágyazottságunk igazi lényegünk, ebből kell eredeztetnünk a művészetet, a szobrászatnak is ebből kell fakadnia. Mi az, ami a művészetnek kikerülhetetlenül szakrális természete sjátja, hogyan lehet a teremtetlen létből való eredeztetést megcélozni a szobrászatban?Ma, amikor a fomák keresése az idő keresésének technikájává vált, nem jött e el az ideje annak, hogy a művészet, és benne a szobrászi alkotás újra a teremtő képzelet moráljává váljék? Hozzájárulás verítékes munka a teremtés realitásának, inkarnációjának beteljesítéséhez, helyreállításához. A bányanyers kő, a folyómederből kiemelt kavics alkotóelem, a belőle épített mű a teremtett világ szellemi arcából is örököl.Ilyen és hasonló kérdésfelvetésekre, és felismerésekre jutottam több, mint három évtizedes kontenplatív alkotómunkám, és művészeti- művészetelméleti kutatásaim során. E gondolat köré íródik művészi hitvallásom. Isteni bizonyosságot kereső szobrászként alapvető fontosságúvá vált számomraa vertikális irányú átszellemülés, transzcendens kapcsolatom a Teremtővel. Azt állítom, hogy a mai világunkban működtetett posztmodern megközelítés, annak ellenére, hogy minden irányzat új teljességkncepcióvl áll elő, magában kevés, mert sík jellegű és szellemi értelemben pusztán horizontális mozgásra ad lehetősége, ezért nem elegendő a szobrászi kiteljesedéshez. Mert a valóság és misztika édestestvérek, mert a valóság túl van a tényeken, a tények innen vannak a valóságon.E dimenzióban egy olyan primordiális ős eredeti lét-tér jön létre, ami gazdagabb a ermészettudományos dimenziónál, és egyfajta többlet születik. Ennek a transzcendens kapcsolatnak az eredményeként utalhatok a szobor ontológiai feltöltöttségére, szakralitására, az az létében való gyarapodására. Ezzel azt is állítom, hogy e két sík egymásra vetíthető, fedik és nem kioltják egymást, ami még ennél is fontosabb gazdagodnak ez által. Paradigma értékkel bírt számomra aza felismerés, hogy korunk egyik leghatásosabb posztmodern gondolkodója a francia Jean-Francois Lyotard egy új pogányság ideológiáját alapozta meg, addig honfitársa Paul Virillio az "isteni örökkévalóság" és a természettudományos időfogalom egymásra vonatkoztatásával vázolta fel Az"eltűnés esztétikáját"- Virillio a művészetek idővonatkozásainak átértékelésével nem csupán a művészet új megközelítését jelentette számomra, hanem az isteni örökkévalóság, "idő-időtlenség", színről-színre látás problematikájának legmodernebb megfogalmazását, és ezen időfogalom szobrászi megjelenítésének a lehetőségét.
Szobrászati és művészetelméleti kutatásaim a következőképpen összegzem
[szerkesztés]- Számomra a szobor ( vagyis a képmás) absztrakt felfogása egyenlő a szobrászet, de általában véve a művészet ontológiai feltöltöttségének kutatásával.
- E felismerés adott választ a saját magam által feltett kérdésre: Miként Inspirálhatja a múlandó világ rendjéhez kötött tevékeyxséget (szobrászatot) egy lényegében nem ebből léttérből érkező impulzus? Miként alakulhat a műalkotás az isteni élet erejéből, annak törvényszerűségei által?
- Miként lehet szobrászként elérni, hogy minél kevesebbet avatkozzak be a valóságba, és inkább teret engedjek a dolgoknak, hogy azok megmutathassák maguk.
- Kutatómunkám során meggyőződésemmé vált, hogy "az ember alkotótevékenységének az Isten hatalmába kell esnie", Érzéki motiváltság helyett, valamiképp pneumatikus vezérlésűvé kell válnia.
- Vallom, hogy a szobrász nem tagadhatja meg a kőszobrászat teleologikus, ontologikus, mintaképi eredeztetését, fel kell ismernie, hogy a kő fokozatosan közli önmagát a teljességet. Van itt egy történés mely jóindulatú erélyel el akar válni az emberi, művészi hatáskörtől, egy önálló alkotóerő, mely mégis szeret az ember keze alatt megnyilatkozni. Azaz van az illetékességemnek egy érzékeny határa, amelyet nem léphetek át, a közönségestől itt válik el a szent.
- A szellem nem tűri a mechanikus eljárásokat. Az életnek és halálnak egyszerre, együtt kell megjelenie a műben, a szobrász csak így értelmezheti önmagát.
A szellem legmélyebb sötétjén átragyagó fény vagyok ez az isteni szikra létem alapja esszenciám mennyei fénye