Ugrás a tartalomhoz

Növények/M/Mezei varfű

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
(Knautia arvensis szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 3660 bájt

Növények

Mezei varfű

Mezei varfű
tőlevél


Mezei varfű
(Knautia arvensis, Syn: -)
Más neve(i): kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű; Apostein fű, gombos kóró, kuzupa, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű vagy seprőfű


A mezei varfű a mácsonyavirágúak rendjébe sorolt loncfélék családjában a varfű nemzetség egyik faja. A nemzetség nevét Christopher Knaut német botanikusról (1654–1716) kapta.
Európában, Közép-Ázsiában, Szibériában és a Kaukázusban honos, de sokfelé behurcolták. Löszpusztaréteken, félszáraz gyepeken, útszéleken, kaszálókon, hegyi réteken – többnyire meszes talajon – fordul elő; Magyarországon főleg a Dunántúlon található réteken.
40–120 cm magas, felálló, lágy szárú, évelő növény. A szár alsó részében serteszőrös, néha mirigyes, a felső rész kopasz vagy molyhos. A nagy méretű levelek átellenesek, szürkészöldek. Az ép, hosszú nyelű, gyakran tagolatlan alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak, visszás-tojásdadok. Az átellenes felső levelek szárnyasan hasogatottak, ép szélűek vagy fűrészesek, ritkán nyelesek. Általában kétlaki növény, de tisztán nőivarú virágokat tartalmazó példányok is előfordulnak (gynodioecia vagy günodiőcia). A hosszú, vékony kocsányú, hímnős virágok 2–4 cm átmérőjű lapított félgömbös virágzatba tömörülnek. A tölcsér alakú párta ibolyakék, 4 szirmú, alul forrt. A szélső virágok nagyobbak. A gallérszerű murvalevelek a virágzat peremén túlnyúlnak. 2-4 porzó, és egy hosszú, rovátkolt bibeszál található a virágban. Május-október között virágzik. Méhek, lepkék porozzák be. A magház alsó állású. Termése 5–6 mm-es, hengeres, szőrös kaszattermés, melyhez hozzákapcsolódik a tollas csésze. A magokat hangyák terjesztik.
Hatóanyagai: Triterpén-szaponinok (knautozid, szaponozid), iridoidok (dipszakán), flavonoidok, cserzőanyagok. Kivonatával régen bőrbetegségeket gyógyítottak, innen ered magyar megnevezése is.
Elsősorban a föld feletti, virágzó hajtásrészeket (régen a gyökerét is) használják fel. A népi gyógyászatban krónikus bőrbetegségek (ekcéma, csalánkiütés, rühösség) kezelésére, továbbá köhögésre, torokgyulladásra, hólyaghurutra is adták. A homeopátia légúti megbetegedésekre, emésztési gyengeség kezelésére használja.

Hasonló fajok

[szerkesztés]


Lásd még: Gyógyhatása Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Mezei varfű
A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei varfű témájú médiaállományokat.