Kertészet/Tünethatározó/Kétéltűek

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 4327 bájt

Kétéltűek

{{Kert fejezetek [[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|]]

Kétéltűek
( Amphibia Syn: )

A kétéltűek a gerincesek egy osztálya, a Kárpát-medencében békák, varangyok, gőték és szalamandrák tartoznak ide. A legkezdetlegesebb szárazföldi gerinces állatok, utódai a kb. 370 millió évvel ezelőtt a szárazföldre vetődött, igen hasonló élőlényeknek. Ma élő minden harmadik fajukat a kihalás fenyegeti.

Mivel embrionális fejlődésük során nem alakul ki magzatburok, magzatburok nélkülieknek (Anamnia) nevezik őket. A „kétéltűek” elnevezés arra utal, hogy bár ezek az állatok felnőtt életük legnagyobb részét a szárazföldön töltik, szaporodni – néhány kivételtől eltekintve – kizárólag vízben képesek. Kikelés után kopoltyúval lélegeznek, ezt fejlődésük során később tüdő váltja fel.

A kétéltűek még ekkor is lélegeznek a bőrükön át is; ez a magyarázata annak, miért kell állandóan nedvesnek lenniük, és miért vékonyabb és simább a bőrük mint a hüllőké. A hüllőktől eltérően a kétéltűek petéket raknak. Legtöbb fajukra a külső megtermékenyítés jellemző, vagyis mind a hím, mind a nőstény a környezetbe (vízbe) juttatja az ivartermékeit, és itt történik a petesejtek megtermékenyítése.

Változó testhőmérsékletű állatok, ami azt jelenti, hogy nem képesek egy szűk határon túl szabályozni testhőmérsékletüket. Ezért hidegben lassabban mozognak, az átteleléshez pedig általában a talajba ássák magukat, és „hibernálódnak”, azaz nagyon lehűlnek, életfolyamataik lelassulnak, és ebben az állapotban maradnak a tavasz kezdetéig.

Egyes kétéltűek másodlagosan visszatértek a vízi életmódra. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt állatok is a vízben élnek a lárvákhoz hasonlóan. Ezeknél a fajoknál kifejlett korban is megmaradhat a kopoltyú. Tengeri kétéltűek nem ismeretesek, azonban néhány faj előfordul félsós vízben.

A kétéltűek első globális felmérését 2004-ben befejezték, arra az eredményre jutottak a felmérést végző tudósok, hogy a világ 6000 fajának majdnem egyharmadát a kihalás fenyegeti.

A kétéltűekkel és a hüllőkkel a zoológia tudományán belül a herpetológia foglalkozik.

Kárpát-medencei fajok:

   Farkos kétéltűek
       szalamandrafélék (Salamandridae)
           foltos szalamandra (Salamandra salamandra)
           pettyes gőte (Lissotriton vulgaris)
           tarajos gőte (Triturus cristatus)
           dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)
           alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris)
           alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex)
           barlangi vakgőte (Proteus anguinus) Magyarországon nem honos
           talpas gőte (Lissotriton helveticus) Magyarországon nem honos
   Farkatlan kétéltűek
       Unkafélék (Bombinatoridae)
           vöröshasú (vagy alföldi) unka (Bombina bombina)
           sárgahasú (vagy hegyi) unka (Bombina variegata)
       ásóbékafélék (Pelobatidae)
           barna ásóbéka (Pelobates fuscus)
       varangyfélék (Bufonidae)
           barna varangy (Bufo bufo)
           zöld varangy (Bufo viridis)
       levelibéka-félék (Hylidae)
           zöld levelibéka (Hyla arborea)
       valódi békafélék (Ranidae)
           Barna békák
               mocsári béka (Rana arvalis)
               erdei béka (Rana dalmatina)
               gyepi béka (Rana temporaria)
           Zöld békák (Elkülönítésük morfológiai bélyegek alapján nem könnyű. Terepen hangjuk segítségével lehet őket legjobban megkülönböztetni.[3])
               kecskebéka (Pelophylax esculentus)
               tavi (vagy kacagó) béka (Pelophylax ridibundus)
               kis tavibéka (Pelophylax lessonae)

Megjegyzés: a valódi békák között, azon belül is főleg a zöld békák esetében előfordul a hibridizáció, ezért gyakran nem egyértelmű a besorolásuk.


Forrás: Magyar Wikipédia Kétéltűek

Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Györffy György & Hornung Erzsébet: Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).