Kertészet/Tünethatározó/Őszibarack tafrinás betegsége
< Kertészet | Tünethatározó
(Kertészet/Tünethatározó/Az őszibarack tafrinás betegsége szócikkből átirányítva)- Tünethatározó Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek Pythium nemzetség A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők
,_Nijmegen,_the_Netherlands.jpg)
Őszibarack tafrinás betegsége
Kórokozó
- (Taphrina deformans, Syn: -)
- Más neve(i): levélfodrosodás
Gombabetegség
Elterjedése
- Először Angliában 1841-ben figyeltek fel a betegségre, amelynek kórokozóját 1862-ben írták le. Az USA-ban 1845-ben észlelték a betegséget.
- Magyarországon a betegséget már az 1930-as években gyakori, súlyos betegségként tartották számon, és a levéltünet alapján levélfodrosodásnak nevezték.
- A betegség a faiskolában és a termőgyümölcsösben egyaránt előfordul, minden évben rendszeresen jelentkezik, súlyos károkat azonban a tavaszi, hűvös, csapadékos időjárást követően idéz elő.
- A betegség elleni védekezés az őszibarack védelmének fontos része.
A tünetek leírása
- - A betegség leggyakrabban az őszibarackon, szilván, ritkán a mandulán fordul elő.
- - Az őszibarackfajták fogékonysága eltérő.
- - A levélen, a hajtáson és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
- - Az egész levéllemez vagy pedig csak a levéllemez egy része megnagyobbodik. A levelek ráncosak, fodrosak, törékenyek lesznek. Színük először sárgászöld, később pedig sárgásbarna, esetenként liláspiros. Felületükön finom, fehér, deres exoaszkuszbevonat figyelhető meg. Később a levelek elszáradnak és lehullanak.
- - A levélnyélen a dudorok és megvastagodások szintén láthatók. A levélen lévő tünetek nem téveszthetők össze a levéltetű kártételével. Levéltetű-kártétel esetén ugyanis a levelek fodrosak, de térfogat-növekedés nincs. A levél fonákán pedig levéltetű imágók, illetve azok levedlett lárvabőre és mézharmat található.
- - A hajtáson sárgászöld, majd sárgásbarna, egyenetlen felületű megvastagodás jelentkezik. Felületén a deres exoaszkuszréteg is megfigyelhető. Később a hajtás begörbül. A vesszőn is észlelhető megvastagodás és deformáció.
- - A gyümölcs felületén kisebb-nagyobb, a gyümölcs alapszínénél világosabb dudorok vannak. A dudorok felületén a gyümölcs szőrözöttsége hiányzik, ugyanakkor viszont deres exoaszkuszbevonat figyelhető meg. A dudorok alatti szövetrészek barna színűek. A nagyon beteg gyümölcsök korán lehullanak, a kevésbé betegek viszont a fán maradnak és beérnek.
Exoaszkuszos gomba[szerkesztés]
- Az exoaszkuszban lévő aszkospórákon aszkokonídiumok is fejlődnek. Az aszkokonídiumokon újabb aszkokonídiumok képződnek.
- A fertőzési források főleg az őszibarack vázágai, vesszői. A tavasz végén lehullott beteg levelek fertőzési forrásként alig jönnek számításba, mert azok egyrészt a nyár folyamán elrothadnak, másrészt pedig a földigiliszták a talajba húzzák azokat. Ezért találunk a fa alatt a talajból kiálló leveleket. A levél színén képződő exoaszkuszokból az aszkospórák kilövellnek, majd a vázágakra és a vesszőkre kerülnek.
- Az aszkospórák ezután sarjadzással, azaz blasztokonídium-képzéssel aszkokonídiumokat hoznak létre. Az aszkokonídiumok újabb aszkokonídiumokat fejlesztenek. Ezek még az enyhe téli napokon is, 4 °C hőmérséklet felett folyamatosan, nagy számban képződnek.
- Csak a hideg téli napokon és a meleg nyáron nem fejlődnek, olyankor vastag falat képezve vészelik át a kedvezőtlen körülményeket. Ezzel magyarázható, hogy a kórokozó legalább két, esetenként több évig fertőzőképes. Az aszkospórák szerepe az áttelelésben alárendelt.
- A kórokozó hőmérsékleti igénye alacsony, a 4–14 °C átlaghőmérséklet kedvező a fertőzésre. A növényfelület nedvességének időtartama a kórokozó terjedését és fertőzését döntően meghatározza. Ezért a csapadékos időjárás, a harmat és a köd elengedhetetlen a kórokozó számára.
- Ezek a körülmények hazánkban általában március második felétől április végéig, május elejéig adottak. Ekkor a kórokozó már a hajtások egérfül állapotától sziromhullásig, illetve a termés kötődéséig folyamatosan fertőzi az őszibarackot. Gyakorlatilag április végére súlyos kártétel alakulhat ki. Ezután csak hosszan tartó, csapadékos időjárás esetén számíthatunk gyenge utófertőzésre.
Védekezés:
- - Rügypattanás előtt rézszulfát, rézhidroxid vagy rézoxiklorid tartalmú permetezőszerrel lemosópermetezést kell végezni. Ezután réztartalmú szerrel – a zöld részek rézérzékenysége miatt – nem szabad védekezni.
- - A hajtások egérfül állapotában, általában március végén, április elején végzett korai, megelőző védekezés döntő fontosságú. Elmulasztása nagy veszéllyel jár.
- - Ezután még három alkalommal, vagyis rózsaszínbimbós állapotban, virágzás végén és a termés kötődésekor, kell védekezni.
- - Legkésőbb május első dekádjában befejezhetjük a permetezést. Védekezésre a kontakt szerek közül a kaptán és a dodin hatóanyagú szerek, továbbá a szisztémikus, eradikatív hatású difenokonazol hatóanyagú szer javasolható.
Lásd még:
◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége
