Kertészet/Lepkefélék/Nagy szikibagoly
Nagy szikibagoly
A nagy szikibagoly vagy nagy szikibagolylepke (Gortyna borelii) egy Európában több helyen előforduló, ám Magyarországon kiemelt jelentőségű lepkefaj, populációjának súlypontja itt található, a faj egyedül itt nincsen végveszélyben.
Táplálkozása[szerkesztés]
A nagy szikibagoly erősen kötődik lárvális tápnövényeihez, a nagy termetű, szálas levelű, vastag gyökerű Peucedanum-fajokhoz: Magyarországon ez a védett sziki kocsord (P. officinale) – általában ahol ez megtalálhatók, ott a lepke is előfordul –, máshol a P. gallicum és P. longifolium is. Mesterséges körülmények között akár közönséges sárgarépán (Daucus carotta) is felnevelhető.
Élőhely[szerkesztés]
Élőhelye megegyezik tápnövényének élőhelyével, Magyarországon elsősorban a sziki magaskórós társulásokban[1] fordul elő, amely főleg sziki tölgyesek tisztásain és szegélyén, valamint a nagyobb alföldi folyók egykori árterének különböző mértékben kiszáradt és elszikesedett gyepeiben található meg. A harmadik tipikus élőhely az Északi-középhegység déli lejtőin, gyakran egykori szőlők helyén kialakult félszáraz gyepek, többnyire lejtősztyepprétek.
Míg az erdősztyepp-jellegű sziki tölgyesek szélein-tisztásain található sziki magaskórósok környezetvédelmi szempontból stabil élőhelynek tekinthetők, addig a második csoportba tartozó gyepek fajösszetétele jelentősen változhat, a sziki kocsordot kiszoríthatja a réti őszirózsa (Aster punctatus), amit a megfelelő időben történő kaszálás akadályozhat meg.
Fenológia[szerkesztés]
Imágó[szerkesztés]
A nagy szikibagoly imágói átlagos időjárási körülmények között szeptemberben kelnek ki, október végéig repülnek, rajzáscsúcsuk pedig október első hetében van. Nagy szárazság esetén a kikelés jóval korábbra tolódhat. A lepkék rendszerint a besötétedést követően azonnal repülni kezdenek és hajnalig aktívak. Monitorozásukra a szokásos lámpázásos módszer nem jól alkalmazható, a lepke kíméletét is szolgáló „hernyórágás-keresés” módszere megfelelőbb. A lepkefaj diszperziós vagy terjedési képessége nagy, Magyarországon sokszor megfigyelték belvárosi lámpaoszlopokon, csárdák, kocsmák megvilágított falán, még HÉV-megállóban is, valószínűleg akár 15-20 kilométert is képesek megtenni. Ebből adódóan a lepkefaj kolonizációs, rekolonizációs képessége hazánkban igen erős, ezért képesek a nem túl távoli elkülönült populációk is összeköttetésben maradni, egyfajta metapopulációs szerkezetet fenntartva.
Tojás[szerkesztés]
A nőstény lepkék általában valamilyen széleslevelű pázsitfűféle (Poaceae) levélhüvelyébe tojják tojásaikat,[2] „oly módon, hogy potrohának utolsó ízén lévő, erős kitinképződményével a levélhajlatokat kissé felfeszítve, hosszú tojócsövével a keletkezett hasítékba rakja, halvány, hússzínű kötőanyagba ágyazva”. Ennek természetvédelmi következménye, hogy a kocsordos élőhelyeken nem elegendő a sziki kocsord megőrzése, hanem szükséges kaszálatlan, magas füvű gyeprészeket kialakítani, amelyek alkalmasak szeptember-október hónapokban a nagy szikibagoly tojásrakási szokásainak kielégítésére. A lepkefaj tojás formában telel át.
Lárva[szerkesztés]
A nagy szikilepke tojásaiból a lárvák április közepe és május második hete között kelnek ki. A hernyók első fejlődési stádiuma (L1) a kikeléstől az első vedlésig tart, amelyre a kikelés után 4-5 nap múlva kerül sor, és kb. 48 órát vesz igénybe. Az L1 hernyónak a kikelés után mindössze egy napi energiatartaléka van a tápnövény megtalálására. Ilyenkor a sziki kocsord zsenge hajtásainak epidermiszét hámozza, jelenlétét fekete színű ürülék jelzi a hajtások felszínén.
Az L2-L3 stádiumok május eleje és július közepe közé tehetők a kikelés időpontjától függően, a vedlések között 7-8 nap telik el. Az L2 stádiumban lévő lárva a tápnövény szárának a földfelszín feletti részébe rágja be magát, ahol az L3 stádium végéig endofág életmódot folytat (a tápnövény szárának felszín feletti részében felfelé-lefelé rágva táplálkozik). Jelenlétéről ekkor a tápnövény szárán, a levelek hónaljában és a szár tövénél megfigyelhető sárgásfehér ürüléknyomok, -halmocskák árulkodnak. Ekkor még a hernyók nagy számban fordulnak elő, gyakori, hogy egy tápnövényen több lárva is él. Az ilyenkor végzett kaszálás akár az egész populáció számára végzetes lehet, mivel a lepkefaj hernyói ekkor még a földfelszín felett tartózkodnak.
Az L4 stádium a harmadik vedléstől kb. 10 napon át, az L5 stádium a negyedik vedléstől mintegy 10-15 napon keresztül tart, az L6 stádium pedig az utolsó, ötödik vedlés és a bábozódás közötti időszak. Ez utóbbi másfél-két hónapig is eltarthat, amely alatt a viszonylag nagy méretű, igen keveset mozgó hernyó lassan fejlődik. Az L4 stádiumtól kezdve a lárvák a tápnövény föld alatti részeit eszik. Változó mélységekben fogyasztják a tápnövény táplálékot raktározó, vastag gyökereit. Az idősebb hernyó valószínűleg nem a gyökérben táplálkozik, csupán megrágja azt. A hernyó járatot készít a növény mellett, a felszínre lökve eltávolítva azon keresztül feleslegessé vált rágását és ürülékét. Ez a felszínen a szakértő számára félreismerhetetlen, tenyérnyi méretű, 1–2 cm magas sárgásfehéres, granulátumszerű kupacot alkot. Ebben az életszakaszban a hernyónak magas a mortalitási aránya, aminek angol kutatók szerint az az oka, hogy ebben a fejlődési szakaszban a hernyók kannibál életmódot folytatnak.[3] Az esetek túlnyomó többségében egy Peucedanum officinale-tövön egyetlen Gortyna borelii-lárva fejlődik ki. A talaj alatti időszakban a populáció egyedszámát a a nyár közepi kiadós esőzések jelentősen csökkenthetik, a lárvák ilyenkor ugyanis nem menekülnek el, hanem a járataikba húzódva mintegy „a sorsra bízzák magukat”. König Frigyes kutatásai azt mutatják hogy kétnapi folyamatos vízborítást átvészel a faj, három nap után már megkezdődik a lárvapusztulás, négy napos vízborítás után alig néhány túlélő lárva marad.[4]
Báb[szerkesztés]
A nagy szikibagolylepke bebábozódása tipikusan augusztus folyamán, egyes helyeken szeptemberben történik meg. A bábok változó mélységben, sokszor a talajfelszín közvetlen közelében, a járat nyílásánál, a tápnövény gyökfőjéhez rögzítve, de néha 30–40 cm mélyen találhatók. Talán ez a variáció az oka a faj igen elnyújtott repülési idejének. Bábozódáskor a hernyó igyekszik a járatot úgy kialakítani, hogy az imágó nehézség nélkül a felszínre juthasson. Ezt a kijáratot azonban eltömítheti a nehéz munkagépekkel végzett természetvédelmi kaszálás.[5]
Elterjedése[szerkesztés]
A Gortyna borelii különleges, szaggatott elterjedésű bagolylepkefaj, amelyet egyetlen alkalommal észleltek Európán kívül. Európában széles körben elterjedt faj, ám a Kárpát-medencén kívül mindenhol csak izolált élőhelyeken jelenik meg. Példányai a síkságoktól mintegy 1000 méter magasságig fordulnak elő (Mehádiai-hegység, francia Alpok, Pireneusok déli lejtői). A Pannon-régión kívül észlelték Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország, Lengyelország, Szerbia, Montenegró, Horvátország, Bulgária, Románia, Ukrajna és Oroszország területén is. Elterjedési területe Európára korlátozódik, ahol élőhelyeit nagyrészt mezőgazdasági művelésbe vonták. A faj hosszútávú megőrzési lehetőségét egyedül a kárpát-medencei (ezen belül is főleg a Pannon életföldrajzi régióban található) populációk kiemelt védelme jelentheti.
Magyarországon[szerkesztés]
A nagy szikibagolylepke Magyarországon az Alföld több területén és a középhegységek déli peremterületein, nagyon lokálisan, a sziki kocsordhoz kötötten él. A Bereg-Szatmári síkon, a Taktaközben, a Déli-Bükkben, Bükkalján, Mátraalján, a Borsodi-Mezőségben, a Hevesi-síkon, a Jászságban, a Tápió-vidéken, a Hortobágyon (ez a klasszikus lelőhelye), a Hajdúságban, a Bihari-síkságon, a Nagykunságban, a Kis- és Nagy-Sárréten, a Körös-Maros közén, a Tisza-völgy déli részén bizonyítottan előfordulnak populációi, 124 lelőhelyről ismert a faj.
Természetvédelmi helyzet[szerkesztés]
Magyarországon fokozottan védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke 100 000 Ft. A magyar Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) minimális programjában szerepel.
Forrás:
Magyar Wikipédia:, Nagy szikibagoly, 2011. március 1., 06:33 (CET)
- ↑ [Peucedano-Asteretum sedifolii Soó 1947 corr. Borhidi 1996]
- ↑ „A szerzők a lepkefaj szaporító képletét tojásnak nevezik az eddigi helytelen pete elnevezés helyett, mivel a pete a haploid (n) kromoszómaszelvénnyel rendelkező szaporítóképlet, és ebben nem található elegendő szikanyag a teljes embrionális fejlődéshez. Petével csak a halak, kétéltűek és egyes féregcsoportok szaporodnak, míg a lepkék tojással.”
- ↑ (HART, 1998-99: 131)
- ↑ KÖNIG, 1959: 488
- ↑ KOVÁCS S. T., 1995