Kertészet/Közönséges földigiliszta
A közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) a nyeregképzők (Clitellata) osztályának a Haplotaxida rendjébe, ezen belül a földigiliszta-félék (Lumbricidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Világszerte lehet gilisztákat találni. A közönséges földigiliszta egész Európában és Ázsiában előfordul bárhol, ahol a talaj és az éghajlat megfelelő számára.
Megjelenése[szerkesztés]
A közönséges földigiliszta hossza általában 30 centiméter, de néha hosszabb is lehet. A giliszta színezete barna vagy vörösesbarna. Ha a földigiliszta elveszti teste egyik végét, akkor ez a rész utánanő – de sohasem lesz belőle két giliszta. A pontosan közepén kettévágott állat azonban elpusztul.
Életmódja[szerkesztés]
A közönséges földigiliszta magányosan él. Eső után a még nedves földben kialakit magának egy folyosórendszert. A folyosórendszer falának beomlását megakadályozza a giliszta testének ragadós váladéka, ami megszáradva egyféle ragsztó-kötöanyag a talajon. A folyosórendszerben legalább egy kitágitott pihenő-ürege is van. Hideg és száraz időben üregében golyószerűen összegömbölyödve nyugszik - így próbálja megőrízni a teste páratartalmát, és melegét. Tápláléka elkorhadt, elrothadt növényi részekkel kevert szervesanyag-tartalmú föld, növényi maradékok, néha kis, elhullott állatok. Ha a talajban nem talál táplálékot, feljön a felszínre és ott keres olyan - többnyire növényi - részeket, amiket a járataiba behúzva el tud rothasztani és utána meg tud enni, emészteni. A giliszta a megemészthetetlen földet kis csomókban üríti ki testéből. A földigilisztának számtalan ellensége van. Fogságban legfeljebb 6 évig él.
Szaporodása[szerkesztés]
Az ivarérettséget 6-18 hónapos korban éri el. A párzási időszak nedves, meleg nyári estéken van. A giliszta hímnős, mégis partnert kell keresnie a párzáshoz. Párzás közben a két giliszta a földfelszínen spermát cserél; eközben egy nyálkás tok köti össze őket. A giliszta clitellumából (más néven nyereg, fakó, mirigyekben gazdag megvastagodás teste első harmadában) váladékot bocsát ki. A nyálkás váladék tokot képez. Ezután a nyálkás tok végigcsúszik testén, petéket és spermát ragadva magával. A végén a giliszta kibújik a nyálkás tokból úgy, hogy a fejénél visszatűri a tokot. Az akár 20 petét is tartalmazó nyálkás tok hermetikusan bezárul és egy kokont képez. Ez akár szélsőséges időjárási körülményeket is képes átvészelni. Többnyire csak egyetlen giliszta bújik ki belőle. A petéből való kifejlődéshez 1-5 hónap kell.
Jelentősége[szerkesztés]
Életmódjával tisztítja a talajt a korhadékoktól, és rothadékoktól, megnövelve annak hasznos termőképességét. Sporthorgászatban halcsalinak használják. Az „Ez Amerika” című filmben bemutatják, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas, de nem elterjedt. Nyersen összerágva a tehéntejhez hasonló enyhén édeskés íze van. Főzve, vagy sütve húspótló lehet fehérjében szegény területeken.
Forrás[szerkesztés]
- (2000) Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven). ISBN 963-86092-0-6.
