Heraldikai lexikon/Lovagi kultúra

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A lovagi kultúra a lovagsággal kapcsolatos eszmények, szokások, irodalom, építészet, ruházkodás, stb. összessége.

A magyarországi lovagi kultúra, mely sokban különbözik nyugati előképétől, II. András uralkodásának idején tetőzött először. Károly Róbert korától indult egy újra emelkedő ív, mely Nagy Lajos korában érte el csúcspontját.

Fennmaradt Károly Róbert lovagi temetésének leírása, mely szerint a király halála utáni harmadik napon, a szentmise alatt, a templom ajtaja elé állották a király három pompás lovát, melyeken egy-egy lovag ült a király fegyverzetében. Az első íjász volt, a második dárdaöklelő, a harmadik pedig lovag harci felszerelésben. Sisakjukon a király ezüstpatkót harapó struccos oromdíszét viselték. A lovakon bíbor takaró volt, a lószerszámok aranyozott ezüstből készültek, a lovakat és a három vitézt selyem, bíbor és gyöngyök borították. A menet Budáról Fehérvárra tartott. Az ájtatosságok alatt a három lovag a monostor kapujában várakozott, majd a király tetemét István király és Imre herceg mellett helyezték el.


A lovagi neveltetés során az ifjú megtanult énekelni, zenélni, táncolni, megismerte a szentek és hősök élettörténetét. hazánkban is megfordultak a híres nyugat-európai lovagköltők (pl. Peire Vidal [1175k–1210k] provence-i trubadúr Imre király [1174–1204], Oswald von Wolkenstein [1377k–1445] német minnesänger Zsigmond udvarában). Az érzelmi telítettségű esztétikai háttér-tananyag – Szent László lovagkirályunkról v. a Roland-ének (vö. Lorántffy-családnévvel), a trójai háború története, Nagy Sándor harcainak históriái, Trisztán és Izolda meséje, Artur király mondaköre, a Grál-elbeszélés – segítette őket a fegyverforgatásban való előrehaladásukban.