Heraldikai lexikon/Kanonok

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sixtus, esztergomi skolasztikus kanonok pecsétje, 1272
János szepesi kanonok pecsétje, 1412

Kanonok: a római katolikus egyházban tisztségviselő pap, a káptalan testületének rangban 3. tagja. (káptalan = kanonoki hivatal - I. István kezdte szervezni őket, feladatuk akkor: oktatás és oklevélkiadás) Fő kanonokok (ún. oszlopos kanonokok - Canonici columnares) a rangok sorrendjében: - prépost (prepositor, latin preposito, gör.kat: archipresbiter) - =elöljáró, a kanonoki hivatal vezetője - olvasó kanonok (lector, lat. lectore, gör.kat: archidiaconus) - káptalani iskolák vezetője, a prépost helyettese - éneklő kanonok (cantor, lat. cantore, gör.kat: primicerius) - tanít, vizsgáztat, beiktatja az új kanonokokat - őr-kanonok (custos, lat. custode, gör.kat: ecclesiarcha) - amolyan "szertáros" és pecsétőr.

Az alacsonyabb rangú klerikusok pecséthasználata a 12. század végén, és a 13. században kezdett elterjedni. A kanonokokat gyakran olvasóasztalnál ülve, könyvet olvasva vagy írás közben ábrázolták. Előfordul az oltár előtt térdelő kanonok is, melyre kehely van helyezve, a kanonok pedig a felemelt kezében áldozati ostyát tart, mint pl. Goblin szepesi kanonok pecsétjén.

A váradi káptalanban fennmaradt a káptalan méltóság- és tisztségviselőinek, valamint a kanonokok feladatainak szabályozásával, jogaikkal foglalkozó statútum. A magyar társaskáptalanok és székeskáptalanok méltóságviselői: az ún. négy oszlopos kanonok: a prépost (prepositus), az olvasókanonok (lector), éneklőkanonok (cantor) és az őrkanonok (custos). A társaskáptalanokban a székeskáptalanokkal szemben nem beszélhetünk kisprépostokról, mert a legtöbb társaskáptalan alá nem tartozott további kollegiális egyház, mint a legtöbb magyarországi székeskáptalanban. A nem püspöki székhelyen található társaskáptalanok elöljárói, egyházat vezető klerikusai nem foglaltak helyet kisprépostként az adott székeskáptalanban, mint a székeskáptalanokban stallummal rendelkező kollegiális egyházak vezetői. Ezért a nem püspöki székhelyek prépostjai soha nem voltak egy személyben főesperesek is. A két stallum közös viselése ezzel szemben például a pozsonyi prépostság és főesperesség vagy a pozsegai főesperesség és prépostság esetében több alkalommal is előfordult.

A prépostot rangban az olvasókanonok követte, a kórusban tőle balra foglalt helyet, övé volt a második felszólalási lehetőség, és a prépost távollétében ő vette át a káptalan vezetését. Ő irányította a káptalan hiteleshelyi tevékenységét, vezette a káptalani iskolát. A tanárai között gyakran találunk nagyműveltségű, külföldi egyetemet látogatott férfiakat. Az olvasókanonokat, lektorokat a káptalani testület választotta meg. Helyettese a sublector, alolvasókanonok volt.

Az olvasókanonokot rangban az éneklőkanonok (cantor) követte. A kórusban a prépost után következett, feladata volt a prépostsági templom liturgiájának irányítása, a karpapok felügyelete, a mise és a harangozási rend felügyelete, a hiteleshelyi iskolában az ének oktatása.

A negyedik dignitarius az őrkanonok volt. Feladata a templom felügyelete, a kapuk nyitása és zárása, a hiteleshelyi pecsét, a kegyszerek, templomi felszerelések biztosítása, pótlása és őrzése. Amennyiben a káptalani iskola rendelkezett önálló könyvtárral, valószínűleg a könyvek felügyelete, kölcsönzése is az őrkanonok feladatát képezte. A pozsonyi káptalanban az őrkanonok látta el a dékánkanonok feladatait, ha az a tisztség betöltetlen maradt.

A decanus, dékánkanonok feladatai és jogköre hasonló volt az őrkanonokéhoz: igazgatta a káptalan birtokait, szétosztotta a bevételeket a kanonokok között, a káptalan jobbágyai felett gyakorolta a joghatóságot, a kanonokok között felmerülő vitákat, pereket rendezte, külső fórumokon képviselte a testületet. Eredetileg évente választották a testület tagjai közül általában egyszerű szótöbbséggel.

A sublector, azaz az alolvasókanonok feladata a lector segítése, így oktatott a hiteleshelyi iskolában, valamint felügyelte a hiteleshelyi tevékenységet. Fizetését a lectortól kapta, és neki tartozott felelősséggel.

A succentor, azaz az aléneklőkanonok a sublectorhoz hasonlóan az éneklőkanonok helyettese volt. A succentor is tanított az iskolában, valamint az éneklőkanonoknak segített vagy távollétében vezette az énekkart. A cantornak tartozott felelősséggel, és a fizetését is tőle kapta.

A negyedik dignitárius helyettese volt az alőrkanonok (subcustos). A custostól kapta a fizetését, és neki tartozott felelősséggel. Feladata a hiteleshely templomának rendben tartása, a sekrestye őrzése, a liturgia előkészítése, a harangozás felügyelete volt.

A hiteleshelyi tevékenységben fontos szerepet töltött be a notarius, azaz a jegyző, aki az okleveleket fogalmazta, jelen volt azok lepecsételésénél és vezette a regisztrumot.

A káptalan 12-40 stallumából a négy „oszlopos kanonokon” túl (prépost, olvasó-, éneklő- és őrkanonok) valószínűleg egy, esetleg két tisztségviselő foglalt helyet a káptalanban (a dékán és a jegyző), azaz a többi stallum az egyszerű vagy mesterkanonok számára maradt, ők az egyszerű javadalmasok közé tartoztak.

A magister szó alapján a kutatás a mesterkanonok kifejezést használja az egyszerű kanonoki stallummal rendelkező kanonokokra. A mester titulus eredetéről a korábbi szakirodalom (Mályusz Elemér) azt feltételezte, hogy az egyetemi végzettséget jelöli az egyes kanonokok nevei előtt. 2000-ben Rácz György, a Századok folyóiratban közölt tanulmánya szerint valószínűsíthető, hogy a kanonoki stallumhoz mintegy automatikusan kapcsolódott a magisteri cím használata, függetlenül attól, hogy az adott kanonokról bizonyítható-e egyetemi végzettség, vagy sem. A Zsigmond-korra valószínűleg már nem kötődött semmilyen jogi gyakorlathoz, jövedelemhez vagy iskolázottsághoz, ahogy az a korábbi korszakokban feltételezhető. A magister titulus használatának alapját ekkor már a káptalani prebendákhoz kapcsolt egyházak feletti magisztrátusi jog, illetve az ahhoz kapcsolódó jövedelem képezhette, nem pedig az egyetemi tanulmányok.

Sem a karbéli papok (sacerdotes de choro), sem a kanonokok helyettesei, az ún. prebendáriusok nem rendelkeztek stallummal a káptalanban, de a prépostsággal szoros kapcsolatot ápoltak. A kanonokok helyett elsősorban a prépostsági templomban kellett feladatokat ellátniuk, miséket bemutatni, zsolozsmázni. A 14. században beleolvadtak a káptalani intézménybe és a káptalan gondoskodott a fizetésükről is. A karpapok oltárigazgatók is lehettek.

A magyar káptalani szervezetben, szemben néhány nyugat-európai testület gyakorlatával, nem volt feltétel a nemesi származás. Voltak köztük bárók, köznemesek, polgárok, jobbágyok, külföldiek is.