Fájl:Zrínyi allegória, Móró 1664.png

Zrínyi allegória. Restás, 401-403., 408.

A harmadik Móró vers a horatiusi idézettel („Fortes creantur fortibus et bonis” Ódák IV. 4.) a Zrínyiek családi örökségére utal: „Erős emberektől itt hadra termett erősek születnek” (Fortibus hinc fortes genuino Marte creantur)... a dédapa szigetvári diadalát idézi meg Moró, amikor a téli hadjárat eseményeit verseli meg: „Az unoka ősapja vérének bosszulója lesz, amikor támad és hadigépezettel töri a falakat” (Irruit ecce NEPOS fit Aviti sanguinis ultor, / Dum machinis muros quatit), de említi a szöveg Turbék elfoglalását, az eszéki híd felégetését és Kanizsa ostromának a megkezdését is.

... Ha a Zrínyiről készült képi ábrázolásokat tekintjük át, akkor is szembeötlik egy-egy párhuzam. John Chantry 1664-ben készített rézkarca Zrínyi képzeletbeli térdképe.68 Az ábrázolást azt teszi azonosíthatóvá, hogy felirata közli: The true Effigies of Count Nicolaj Serini, Generalissimo of the Christian Army in Hungary. Zrínyi mellett a dédapja szellemével. „A szellem szájából kijövő írásszalag szövege: »Avenge thy country and my Blood«, azaz »Bosszuld meg hazádat, s véremet«.”69 Ez a megfogalmazás talán a már idézett „irruit ecce NEPOS, fit Aviti Sanguinis Ultor” sorra megy vissza.70 A Zrínyi Miklósról készült portrék gyakori hitelesítő kelléke a családi címer: Balthasar Moncornet (1663/64), Adriaen Posseniers (1664/65) az eredeti, ősi címert közli.71 Jan Thomas festménye nyomán készítette Gerhard Bouttats nagy méretű rézmetszetét, ezen viszont már a Moró-kötetből származó címer hitelesíti az ábrázolást.

Zrínyi Miklós életében két olyan könyv jelent meg 1663–1664-ben amelyek, a bennük található alkalmi versek által Zrínyi katonai sikereit laudálják, amit összekapcsolnak Zrínyi családi örökségével, és utalnak a további törökellenes tervekre is. Ezek közül az egyik, a pozsonyi evangélikus iskola magyar tanítója, Pozsony város hites írnoka (liberae et regiae civitatis Posoniensis cancellarius juratus scriba), nemes Guttovieni József Carmen acrostichum címmel, míg a pozsonyi kanonok és a székesegyház szertartásmestere, Moró Ignác István (1623–1676[!])Bustum lamentabile címmel jelentetett meg kötetet (ez utóbbi egy emblémáskönyv). Móró jeles költő volt, versei nyomtatásban is napvilágot láttak, amivel elismerést vívott ki („Poeta insignis. Applausus plures versibus in lucem in prelo dedit.”). E versek a közelmúltig lappangtak, néhány évvel ezelőtt Restás talált rá a verseket tartalmazó Bustum lamentabile című kötetre az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) internetes katalógusában.

Carmen acrostichum, in felicem Natalis recursum excellentissimi comitis, domini, domini Nicolai perpetui a Zrínio. Per Josephum Guttovieni, nobilem Hungarum. Apud Susannam Rickesin viduam, Viennae, 1663. (RMK III. 2196)

[Moró Ignác István]: Bustum lamentabile afflictae gentis Hungaricae. Typis Matthaei Cosmerovii, Viennae, 1664.

Restás Attila: Zrínyi Miklós pozsonyi csodálói. In: BÍRÓ CSILLA – NAGY DÓRA szerk.: Magyarságkutató Intézet évkönyve 2022. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 62. Budapest, 2023. 378-414. [1]