Fájl:Várday Ferenc Pontificaléja 5a lap.PNG

Összegzés[szerkesztés]

Várday Ferenc Pontificaléja 5a lap Bécs, Nemzeti Könyvtár, Cod. 1799

BERKOVITS ILONA: VÁRDAY FERENC PONTIFICALÉJA BÉCSBEN. MAGYAR KÖNYVSZEMLE. A MAGYAR KÖZKÖNYVTÁRAK KÖZLÖNYE. LXVI. ÉV. HARMADIK FOLYAM 1942. JÚL. — SZEPT. 259-266. l.

A bécsi Nemzeti Könyvtárban van egy díszes Pontificale (Cod. 1799.).8 Ez a fólió kézirat egy egész lapot betöltő díszítést és 58 iniciálét tartalmaz: ezek között 13 iniciálé figurális képpel, 43 pedig lapszélornamentikával ékes. A Pontificalét egy XVI. századi bejegyzés szerint 1567-ben Lembergben 2 forintért vásárolták: „Leopoli 1567 1. Octobris emptum florfenis] duöbus." A XVII. században a kézirat egy bejegyzés szerint a galíciai Jaroslavban volt, a jezsuiták könyvtárában: „Inscriptus catalogo Jaroslaviensis collegii societatis Jesu ad S. Joannem." A bécsi könyvtárba csak a XIX. században került.

A Pontificale 5 a lapjának díszítését két egymás alá helyezett miniatúra képezi. A felső miniatúra a „prima tonsura" jelenetét, egy klerikus felszentelését ábrázolja. Püspökök és kardinálisok társaságában ülő pápa az előtte térdeplő klerikus hajfürtjét levágja. Az előtérben egyházi és világi férfiak csoportja figyeli a jelenetet. A pápa mellett, jobbra és balra egy-egy címer látható. Ezek egyike X. LEÓ pápa címere, a másik püspöki címer, amely arany alapon három balra-forduló ezüst éket mutat; míg a címerpajzs fölött levő püspöki süveg mellett F. V. betűk olvashatók. Az alsó miniatúra magas trónon ülő püspököt ábrázol, akinek egy előtte térdeplő klerikus könyvet nyújt át. A térdeplő mellett, egy fa zöld lombjai közé illesztett címerpajzs látható Szent Mihállyal, aki hosszú lándzsáját a lába alatt vergődő ördögbe döfi. A felső és alsó miniatúrát szélesebb felirat választja el egymástól. A felirat így hangzik: PONTIFEX. F . V. HERMANN a Szent Mihályt ábrázoló címer és az F V kezdőbetűk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kódex tulajdonosa valószínűleg VÁRDAY FERENC erdélyi püspök volt. A kódex provenienciája elsősorban Lengyelország felé mutat, s magyar kapcsolatokra semmiféle bejegyzés nem utal. így elismeréssel adózhatunk HERMANNnak, aki csupán a kezdőbetűk és a Szent Mihályt ábrázoló címer alapján következtet a Pontificale tulajdonosára: annál is inkább, mert föltevése teljes mértékben fedi a valóságot.

<snall>[HERMANN, JULIUS HERMANN: Die Handschriften und Inkunabeln der italienischen Renaissance. 4. Unteritalien. No. 46. 112—117. 1. Beschreibendes Verzeichnis der illuminierten Handschriften in Österreich. Neue Folge VI/4. Közli a kódex részletes leírását.]

A gyulafehérvári székesegyház Szent Anna-kápolnájában a bejárattal szemben két ablak közé illesztett gyámkövön fennmaradt VÁRDAY címere: három balra-forduló ék, a címerpajzs felett a püspöki süveggel. De ismerjük VÁRDAY végrendeletének veres pecsétjét is, amelyen ott van „a püspök címerének pajzsában a GuTKELED-nemzetség ismeretes három éke, a paizs felett püspöki süveg F V betűk között".9 A pecséten tehát, miként a Pontificalén is, a címer fölött ott szerepelnek az F. V. betűk. — A Pontificale ezek szerint kétséget kizáróan VÁRDAY FERENC gyulafehérvári püspök tulajdona volt, akit az 5a a lap alsó miniatúráján megörökített a miniátor. De az is biztos, hogy a Pontificale nem került VÁRDAY AMBRUS birtokába. Az erdélyi püspök ugyanis végrendelete elején értékes kincseket adományoz a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyháznak. Ezek sorában szerepel egy Pontificale is: „Item ecclesiae Sancti Michaelis archangeli legauit omnia ornamenta episcopalia, vestes videlicet qualescunque, quibus in diuino cultu Episcopi uti soient, omnia item vasa argentea, illa videlicet, quibus Episcopi missarum solemnia peragendo utuntur, gutturnium cum pelui, thuribulum, cruces aureas maiorem et minorem, cum pontificali, calice, infula, agminario, aspersorio argenteo, ac duobus annulis aureis, uno quo zaphyrus, altero quo Balassius includitur cum chyrotheca ac casula de nigro veluto." Nyilvánvaló, hogy a bécsi Pontificale szerepelt a felsorolt kincsek között. A bécsi kódex mindenképen méltó volt arra, hogy VÁRDAY féltett kincsei közé sorozza, és azt a gyulafehérvári székesegyháznak adományozza. Úgy látszik azonban, utolsó rendelkezését nem soká tisztelték. Halála után negyvenhárom évvel a Pontificalét már Lembergben árulják két forintért.

Bár a Pontificale tulajdonosa VÁRDAY FERENC volt, továbbá a saját és X. LEÓ pápa címere szerepel a kódexben, ez korántsem XVI. századi kézirat. Jóval korábban, még a XIV. században keletkezett, s csupán a címereket készítette és a két nagy miniatú-rát festette át egy XVI. századi miniatúrista.

[9 BUNYITAY VINCE id. m. 32. 1. {BUNYITAY VINCE: A gyulafehérvári székesegyház későbbi részei s egy magyar humanista}]

(...)

HERMANN felfogását csak részben fogadhatjuk el. Elismerjük elsősorban azt, ami az 5a lap miniatúráinak átfestésére és a címerek készítésére vonatkozik. VÁRDAY FERENC már mint erdélyi püspök díszíttette újra e lapot, saját címerével és képmásával. Az alsó miniatúra azonban csaknem teljes egészében újnak hat; még vizsgálatra szorul, hogy vájjon nem teljes egészében újonnan készítette-e egy elkopott díszítés helyére a XVI. századi mester, aki a felső miniatúrán a pápát és környezetét ugyancsak erősebben átfestette, míg az előtérben levő férfiak csoportjai inkább megőrizték a régebbi formát. Valószínű, hogy a XVI. századi mester a VÁRDAY gyulafehérvári környezetében dolgozó festők egyike volt.

Tagadnunk kell azonban HERMANN álláspontját a Pontificale régebbi díszítésére vonatkozólag. Amennyiben ez nem XIV. századvégi, vagy XV. századeleji másolata, avagy utánzata egy XIV. századi olasz kéziratnak, s nem is olasz miniátor közreműködésével készült, hanem egy jelentékenyebb magyar miniátor-műhely terméke, valószínűleg még NAGY LAJOS uralkodásának utolsó évtizedéből. Már HERMANN megállapításai folytán sem merülhet fel az a gyanú, hogy VÁRDAY FERENC esetleg itáliai tartózkodása alatt vásárolta volna az akkor már mintegy százharmincéves Pontificalét. A kódex díszítésének jellege nem sajátosan bolognai és nem is olasz, hanem olaszos. Egyes motívumaiban olasz mintaképeket követ, de kivitelezése azoktól nagyon is távol áll. Viszont közeli kapcsolatba hozható a NAGY LAjos-kori magyar miniatúraművészet termékeivel, elsősorban a XIV. század hetvenes éveiben készült vidéki alkotásokkal. Már HERMANN rámutat arra, hogy a Pontifikaléban a trecento-ornamentikát elnagyoltabb, ügyetlenebb kivitelezésben festik, s hogy emellett oly díszítő motívumok is adódnak, amelyeket az olasz művészetben nem alkalmaztak, de gyakran mutatkoznak a francia és német kéziratokban. Ez bizonyít elsősorban amellett, hogy itt önálló, magyar munkával, nem pedig egy olasz kézirat szolgai másolatával állunk szemben. A miniátor átvesz olasz motívumokat, így a nápolyi szalagfonatos díszeket, de ugyanekkor alkalmazza a német miniatúraművészetbe is felszívódott francia sajátosságokat. Éppen a NAGY LAjos-kori magyar vidéki munkák jellegzetessége ez. A Pontificale díszítése nem egyedülvaló ebben az időben. Két pozsonyi munkában, az 1375-ben készült HENRIK csukardi plébános Missaléjában 11 [Gyulafehérvár, Batthyány-könyvtár. A kódex több képét közli HOFFMANN EDITH: Henrik csukardi plébános miniátor. Orsz. Szépművészeti Múzeum Évkönyve IV. 1927. 74—90. 1.] és az ugyancsak a hetvenes években készült GANOIS VENCEL Bibliájában 12 [Orsz. Széchényi Könyvtár Cod. Lat. 78. HOFFMANN EDITH: A Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának illuminait kéziratai. 1928. 73—74. 1.] találjuk meg a lapszéldíszítések azonos karakterét, az elnagyoltabb itáliai motívumok alkalmazását.

(...)

A Pontificale díszítése tehát nem a NAGY LAjos-kori udvari művészethez, nem a Képes Krónika mesterének művészetéhez igazodik, hanem a vidéki alkotásokkal, elsősorban a pozsonyi kéziratokkal rokon. Műhelymunka ez, amelyen több mester dolgozott, közöttük a 12a lap iniciáléjának festője, akinek művészetében az olasz hatás még erősebben mutatkozik.

[1]

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép egy ország, város, tartomány, térség, megye vagy település címerét ábrázolja. Ám a kép pontos forrását és/vagy felhasználási feltételeit felküldője még nem adta meg. Lásd: Szerzői jog, Felküldési útmutató, Képek licenceinek megadása. Amennyiben a kép lapján megtalálható a pontos forrás és licenc, kérjük távolítsd el ezt a sablont. For visitors from other countries: This image depicts a seal, an emblem, a coat of arms or a crest. This image may not have information on its source and/or copyright status. címer Ország/város/tartomány/térség/megye/település címere yes