Fájl:Tarczai Tamás sírköve, Héthárs 1493.png

Összefoglaló[szerkesztés]

Tarczai Tamás sírköve. Gypsz másolat. Eredetije a sárosmegyei Héthárs mezőváros csúcsíves temploma déli kápolnájának keleti falába álló helyzetbe van beillesztve. Anyaga vörös márvány, magassága 1 méter és 90 ctm., szélessége 1 méter, keretén a lapidaris betűkkel vésett fölirat a következő:

HIC SEPULTUS EST
GENEROSUS ET STRENUUS MILES DOMINUS
THOMAS TARCZAY
ANNO MILESIMO CCCC NONAGESIMO TERTIO.

E sírkő egyike legszebb, legplasztikusabb alakos sírköveinknek, mely úgy egészében, mint részleteiben a legszigorúbb góthikának hódol. A kereten belől, a bemélyített képes mezőből, erőteljes, emelt plastikával domborodik ki a pánczélos alak, álló (nem a szokott fekvő) helyzetben, mi azt mutatja, hogy e sírkő eredetileg sem volt sírláda (tumba) fedeléül szánva, hanem a templom falába befalazva. Az alak plastikája kifogástalan, erőteljes, zömök, középtermetet mutat, a művész ügyesen töltötte be vele a rendelkezésére álló lapot, a mennyiben csak a két könyökvas s a két vassaru csúcsos vége nyúlik ki a kereten, de az erőteljes dombormű itt is erősen kiemelkedik a kereten felül.

Az alak arcza férfias, fiatalos, bajusz és szakálltalan, miként az azon korban szokásos volt, mint ezt több síremlékünkön látjuk, ezzel hódolva mintegy a Mátyás királyunk által követett szokásnak, kit reánk maradt nagyszámú arczképei szintén bajusz és szakáll nélkül ábrázolnak. Fejét a vértre erősített szakállvédővel (Barthaube) ellátott vassipka (Salade) fedi, rajta az ötszörös liliom ékítéssel, (melyből csak három látszik) díszített vizirről a szokásos látó hasiték hiányzik. A lovag termetét teljes gothikus vértezet takarja, mely mintája az ezen korbeli legszebb vértezeteknek. Ezek tekinthetők az első, teljes síma lapokból álló vértezeteknek, melyek az egész testet vasba burkolták, mert ezeket megelőzőleg azok egy részét a sima vasak mellett, sodrony- és bőrrészletek képezték. A vállvédők simák, a felső karvédek lemezesek, az alsók bordázottak, a könyökvasak hegyesek, a kezek fedetlenek. A mellvért két lemezből áll s az alsó, mely a felsőt részben takarja, felső karimáján, középen csúcsívben kimagasló ékítést mutat, fölül egy gyűrűvel egybefoglalt hármas liliommal. A lándzsa támpontjául egy a mellvért jobb oldalára erősített hatszög vaspánt szolgál. A derékvédő lemezes, alján csipkés nyujtványokkal (tuiles), az ágyékvédőt vassodrony képezi. A lemezes térdvasak fölött és alatt a lábszárvasak simák, alól a lábakat lemezes vassaruk takarják s a reájuk erősített hosszú, egyenes nyakú csillagos tarajú sarkantyúk egymást keresztezik.

A lovag derekára hatalmas egyenes pallos van csatolva, melynek markolatán bal keze nyugszik, jobbjában zászlónyelet tart, melynek lándzsás vége a feliratos keretbe nyúlik, maga a zászló pedig, a lovag feje mögött kecses hajlásban a hátteret tölti ki. A természetes s nem túlterhelt redőzetekben lecsüngő köpenyt a sírkő két felső sarkában ügyesen alkalmazott két lebegő angyal tartja.

E sírkő kétségtelenül német mester műve. E mellett bizonyít szívós ragaszkodása a góthikához, mely az egész művön feltűnő, sőt szembe szökő, holott ugyanezen korból olasz mesterektől már nem ritkák az átmeneti, sőt tiszta renaissance alkotások is. De mutatja a jobb kézt alul levő czímer is. E czímer szabatos stílje a pajzs és csőrsisak kifogástalan alakja, a sisakdísz helyes aránya a pajzsalakhoz, a lombszerü ízlésesen alkalmazott takarók, mind heraldikai érzékkel biró német mesterre vallanak, de arra vall különösen a czímerképben alkalmazott párna, mely a magyar heraldikában ismeretlen, de a németben sisakdíszeknél gyakrabban elfordul. A Tarczayak egyéb ránk maradt czímerein, a párnát sehol sem találjuk. Magában a czímerben két fa között egy mókus áll.

A kihalt tarkői Tarczay család egyike Sáros vármegye legrégibb nemzetségeinek. ősi fészkük a tarkői sziklavár volt. Törzsük Rutker (Rüdiger) comes, ki a XIII. század első éveiben költözött Tyrolból Magyarországba. Ezen Rüdiger utódai két különböző családot alkottak, az idősebbik ág Berzeviczy név alatt ma is él és kiterjedt, az ifjabbik ág tarkői várától előbb a Tarkői, majd valószínűleg a Tarcza folyótól a Tarczay nevet vette föl. A család fénykorát a xv. században érte el. Ekkor élt Tarczay György erdélyi alvajda és Tarczay Tamás, Mátyás király jeles hadvezére, sírkövünk pánczélos alakja.

Tarczay Tamás, mint «aulae familiáris» kezdte pályáját Mátyás udvarában. 1474-ben 6000 főnyi csapattal Lengyelország pusztítására küldte őt a király, hol Zmigrod városát éjjel megrohanva hatalmába keríté. Innen megostromolta a várat is s azt elfoglalva, portyázásainak központjává tette s felpusztítván közel kétszáz falut, nagy zsákmánynyal tért vissza.

1478-ban ismét rabló hadjáratra küldte őt a király ugyancsak Lengyelországba, Ausztriába és Karinthiába hadjárataiba kisérte a királyt. 1480-ben bevette Radkersburgot s ostromolta Gráczot.

Tamás ez érdemeit a király adományokkal jutalmazta s mivel a Tarczayak kihalt ágainak birtokai is az kezében összpontosultak, családját anyagi téren is fényre emelte. Meghalt 1493-ban. Fia Miklós már az ország bárói sorába emelkedett, II. Ulászló főkamarása volt. Mohácsnál, mint a magyar lovasság vezére, hősi halált halt. Egyetlen fia a kalandos élet György 1557-ben Nagy-Szőllsnél esett el s vele az ősrégi tarkői Tarczay nemzetség fiú ágon sírba szállott.

E sírkő egyike azoknak hazánkban, melyről a nép ajkán monda él. E monda szerint a köpenyt tartó két angyal Tarczay Tamás két ikerfia, kik apjuk féltékenységből eredő dühének áldozataivá lettek.

Csorna József: «Tarczay Tamás sírköve». Turul. 1890. évf. 39. 1. Nagy Iván: "Magyarország családai». XI. k. 46. 1. Berzeviczy E.: «Tark és a Tarczayak". Vasárnapi Újság. 1864. Budai F. Lexikona. III. k. 269. l.

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false