Fájl:Tűzi koszorú a 16. századból, Fraknó várából.png

Összefoglaló[szerkesztés]

Évtizedeken keresztül függött a M. N. Múzeumban egy kisebb méretű, fára festett régi olajfestmény, mely innen a könyvtár metszet gyűjteményével együtt, a magyar történeti képcsarnok felállításakor az országos képtárba s onnan mostanában a szépművészeti múzeumba került.

Szakférfiaink nem részesítették ezt a képet méltó figyelemben. Egy részük azon a véleményen volt ugyan, hogy talán Mátyás király orosz követségét ábrázolja, mások azonban sokkal későbbi eredetűnek s a képen ábrázolt viseletet félre ismerve, lengyel történeti tárgyúnak mondották.

A magyar viselet történeti fejlődését nyomozva s az e tárgyra vonatkozó emlékeket gyűjtve ezt a képet is beható vizsgálat alá vettem s a történelmi adatokat is egybegyűjtve arra a meggyőződésre jutottam, hogy a szóban forgó kép csakugyan I. Mátyás király követségét ábrázolja, a mint azt III. Iván Vasziljevics orosz nagyfejedelem 1488-ban a moszkvai Kreml tróntermében a legnagyobb ünnepélyességgel fogadja. S így ezen, mint művészi alkotás is jelentős kép, egyike legbecsesebb történelmi emlékeinknek.* [* Szerző. A magyar viselet történeti fejlődése. 1905. II. Tábláján színnyomatban kiadva]

A magyarság érintkezése az oroszokkal, míg egyrészről megelőzi a honfoglalás korát, másrészt kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta folyton tart.

Az élénkebb diplomatiai összeköttetést velük Mátyás indította meg, akkor, midőn Kázmér lengyel király elleni háborúja alkalmából szövetségüket kereste. E czélból 1488-ban kedvencz emberét János deákot (az orosz okmányokban Iván) küldte Kliment nevü másik meghatalmazottjával együtt Moszkvába. Ez a János deák azonos azzal, a kiről Mátyás egy 1485-ben kelt levelében, mint udvari Írnokáról emlékezik.* [* Fraknói Vilmos. Mátyás király levelei. II. k. 1895. 289. l.]

Az orosz nagyfejedelem viszont előbb Kuriczin Fedort, utóbb pedig Stibort küldte követekül Mátyáshoz.

Iván deákot pedig nagy tisztességgel fogadta, leültette és sajátkezüleg kínálta meg egy kupa borral. Julius 29-ikén bocsájtotta őt vissza urához, az orosz egykorú okmányok szerint a Kázmérra vonatkozókon kivül a következőket üzenvén: «Kérnéd meg részünkről a mi testvérünket Mátyás királyt, mutatná meg hozzánk való barátságát, és küldene nékünk ágyúöntő mestereket, a kik értenének ágyúkat önteni és a kik értenék az ágyúkból való tüzelést és a városok megszállását. És küldene hozzánk olyan mestereket, a kik értenek az érczmunkához, az arany- és ezüstművességhez és a kik értsék az érczet elválasztani a földtől, mert az én földemben arany és ezüst érez ugyan van, de nem tudják azt elválasztani a földtől. Azután küldjön nekünk ezüstműveseket, a kik tudjanak jó ezüst edényeket, végre pedig kőmíves építőket, a kik értenek templomokat és palotákat építeni és városokat csinálni. És a mire a mi testvérünknek Mátyás királynak minálunk szüksége lesz a mi földünkön, mi sem fogjuk azt megvonni a mi testvérünktől».

Stibor követi utasításában benne van: «Ezután át kell adni a czoboly fejedelmi ajándékot és így kell szólani: A mi urunk a nagyfejedelem azt üzeni, hogy ezen csekély ajándékot szívesen vedd, mely szót sem érdemel. Ezen fekete czobolynak körmöcskéi aranynyal vannak kiverve és gyöngyökkel ékítve, mindenik lábán 20 darab novgorodi gyöngy, és a gyöngyök nem valami kicsinyek, hanem ugyan szépek és tiszta vizűek. Ez a nagyfejedelemtől a magyar királyhoz az első fejedelmi ajándék».** [** Karamsin. Geschichte des russischen Reiches, Riga. 1824. V I. Band. 136. és 147. l. A moszkvai császári főlevéltár okmánytára V. k. T41. l. Pámjatniki díplomaticseszkich. Pétervár, 1851. I. 159. l. Géresi Kálmán czikke. Századok. 1879. évf. 239. l., továbbá ugyancsak neki Moszkvából 1874 márczius 21-én Römer Flórishoz intézett levele a Műemlékek országos bizottsága levéltárában. Rómer hagyaték. Teleki József gróf. Hunyadiak kora. 5. k. Pest. 1856. 459. l.]

E diplomatiai összeköttetés további sorsáról eddigelé okmányok nem ismeretesek, de hogy az előzmények után az ép oly gavallér, mint eszes diplomata Mátyás nem hagyta annyiban a dolgot, sem viszonzatlanul az ajándékot és teljesítetlenül a czár kívánságait, az kétségtelen.

És erre két archaeologiai adatunk is van. Az egyik az a közismeretü tény, hogy Oroszország e korbeli aranyai magyar typusra verettek, hátlapjukon magyarországi Szent László király alakjával, — tehát a Mátyás által küldött magyar pénzverők által,* [* Érdy János értekezése. Akad. Értesítő. 1844. IV. k. 87. l.] s a másik most tárgyalt képünk, mely azt ábrázolja, miként jelennek meg a czár előtt a Mátyás által küldött művészek, építészek, arany és ezüstmíves ötvösök, tűzmesterek és hadi mérnökök.

Képünk hossza 64 cm., magassága 43'5 cm. Az augsburgi Fugger-család hagyatékából került Hertel Jakab birtokába s ettől vette meg Jankovich Miklós, kinek jegyzékében 106. szám alatt már «Orosz követség» czímen van bevezetve.** [** Dr. Peregriny János. A magyar történeti képcsarnok lajstroma. Budapest, 1894. 21. l.] Mesterét nem ismerjük, mert a képen sehol semmi aláirás, vagy signatura nem található. A kép hátára régieskedő írással, tintával vastagon ennyi van fölirva Johan de Johani 1459. Teljesen értelmetlen és megbízhatatlan feljegyzés. A név valószínűleg az első követre, János deákra vonatkozik, de az évszám légből kapott. Legfeljebb annyiban lehet érdekes, hogy a feljegyző úgy látszik a kép festését is János deáknak tulajdonította, a mi elvégre nem lehetetlen.

Mint látni fogjuk, a képen a részletek oly aprólékos gonddal vannak megfestve, hogy kétségtelen, miszerint a festőnek a helyszínén vázlatokat kellett készíteni. Képünk azonban nem az esemény idejében, hanem a XVI-ik század első felében készült. Erre vallanak összes technikai sajátosságai. A művész, a ki minden valószínűség szerint a magyar követség tagja volt, — mint ifjú vázlatot készíthetett a czári fogadtatásról s később visszatérve Oroszországból, hosszú évek múlva festhette meg a képet.

Képünk a moszkvai Kreml tróntermét ábrázolja, mely az átmeneti csúcsíves építészet egyik érdekes alkotása. A csúcsíves boltozat ívei középen egy négyszögletű pilléren nyugosznak, melynek kapitelje emberi arcztokat ábrázoló dombormüveivel még románkori. A két mellék dongaboltozat ívei lecsüngő keresztrózsákban végződnek. A terem főfala öt félköríves ablak által van megszakítva. A boltívek s a középső pillér is részben már renaissance virág ornamentikával van színesen kifestve, a félköríves falmezőkön pedig csatajelenetet, tornát, és diadalmenetet ábrázoló freskók láthatók, határozottan renaissance modorban festve.

A terem berendezése a falak mentén körül futó s vörös szövettel bevont padokból s a jobb oldali két ablak között simmetricusan elhelyezett trónból áll. Az egész terem fala köröskörül, embermagasságban vörös szövet drapériával díszített. A terem talaja a trón közelében két lépcsővel magasabb. Maga a trón hátul zárt, négy oszlopos, menyezetes alkotmány, melynek karosszékébe három lépcsőn lehet följutni. A trón lábainál két faragott, aranyozott oroszlán s két griff látható, a melyek a pallost és az országalmát tartják. A menyezet építészeti kiképzése még csúcsíves, de faragott és aranyozott, díszítményei már renaissance motivumúak, a mi megfelel a XV-ik század második fele mügyakorlatának. A homlokzat íven Krisztust látjuk a keresztfán, Mária és Szent János kíséretében, két oldalt a párkányokon aranyozott egyszarvúak ágaskodnak s a csúcsíves tetőzet közepén az orosz állami czimer, a kétfejű stilizált sas látható. A trón hátfalán négyszegletű keretben szent kép van felfüggesztve. Ugy a trón alkotásában, mint a terem freskóiban az olasz renaissance művészeinek kezére ismerünk.

Vasziljevics Iván nagyfejedelem még mielőtt Mátyással érintkezésbe lépett volna, már előbb olasz művészeket és építészeket hívott Moszkvába, a kikkel a Kremlt kiépítette és díszítette. Így a bolognai Aristoteles és a firenzei Fioraventi építették ott a szép Uszpenszkij székesegyházat.

Az egész trónterem padozata különböző motivumú, vörös alapszínű, négyszögletű perzsa szőnyegekkel van borítva.

A magyarságnak az oroszokkal való sok százados érintkezése mind a két nemzet művelődésében nyomokat hagyott. Ezek a nyomok, illetőleg a rokonság a két nemzet régi viseletében is kétségtelenül kimutathatók. Érdekes bizonyítékul kínálkozik erre nézve épen itt tárgyalt képünk, melyen a középkori magyar és orosz viseletet egymás mellett szemlélhetjük.

Az orosz nagyfejedelem a trónszékben ül, arcza a renaissance divatjának megfelelően bajusz és szakálltalan. Aranynyal és gyöngyökkel hímzett sötét meggyszinű bársonyból készült bő ujjú, bő s csaknem a földig érő hosszú ruhát visel, mely széles és drágakövekkel kirakott arany hímzéssel van szegve és hasonló széles, lehajtott aranygallérral bir. Fején keresztes, arany korona, jobb kezében kormánypálcza. Közvetlen a trón mögött áll egy vörösruhás kamarás, a ki felemelt jobbjában fehér kis kendőt tart, úgy látszik jelt ad a követség szónokának, hogy beszédét megkezdheti. A trón alján jobb oldalt egy barna zekés és magas, hengerded, prém kucsmás főtisztviselő az állami nagy pallost tartja két kézben. A trón előtt, egymással szemben két-két fehérruhás testőr áll, vállra vetett, kurta nyelű, aranynyal kivert, hatalmas bárdokkal fegyverkezve. Fejükön hengeralakú, magas, lapos tetejű kucsma. Öltözetük fülig érő felálló, magas gallérú, derékba szabott, térdig érő s aranyzsinórral díszített felső öltöny és hosszúszárú, rendkívül magassarkú, hegyes orrú, világossárga bőrből készült csizma. A tróntól jóval távolabb, balra, de annak lépcsői alatt, szintén trónszerü, de nem baldachinos székben ül a metropolita, ugyanolyan díszes bársony öltönyben, mint a fejedelem. Egyik kezében aranyozott püspöki pálczát tart, nyakában piros zománczú kereszt, fején csuklyaszerü föveg, melynek tetején aranyozott kereszt van. Tőle balra hosszú, zöld kaftános, fedetlen fejű férfi, arany tálon szenteltvízhintőt és az eskükeresztet tartja. Jobbra a fal mellett elfutó kereveten négy orosz főméltóság ül, közülök egy magas prém kucsmában. Előttük ugyancsak két orosz úr áll, fején arany himzésü kis sapkával, vagy renaissance módra aranyhálóval. Az egyik balkezében irástekercset tart. Ezek minden bizonynyal a Mátyáshoz küldendő orosz követek lesznek. Az orosz uraknak öltözete mind egyforma, fülig érő, magas, felálló gallérú, csaknem bokáig érő, hosszú, sárga, perzsa motivumú aranybrokát virágú felső ruha, mely elől egészen aljáig sűrűn el van látva zsinóros gombokkal. Csizmájuk sárga szattyán.

A metropolita közelében hét fekete csuklyás és csikós fekete kendőkbe burkolt szerzetes ül. Úgy ezek, mint a metropolita nagy szakállt viselnek.

A trónnal szemben, a terem alsó részében van elhelyezve és felállítva a magyar követség. Középen egy vörös szövettel bevont pamlag áll, mely előtt az egyik követ és a szónok állanak. A követ szürke selyem dolmányt s erre panyókára vetett, hosszú sípújjú, nagy négyszögletű, hermelin gallérú mentét visel. Jobb kezében magasra emelve tartja Mátyás királynak, a nagyfejedelem részére küldött nagy, négyszögletű fehér borítékba zárt, piros négyszögletű pecsétes levelét. A szónok ugyanolyan öltözetet visel, de mentéje sötétkék, aranybrokát virágos szövetből készült és sötétsárga nagy prémgallérja van. Ezektől jobbra, egy külön, számára rendelt magas, fekete támlájú széken ül keresztben és nem a trón felé fordulva az első követ, vagyis az egész követség vezetője. Nagyon valószínű, hogy a két követ ezúttal is János deák és Kliment. Az első követ öltözete csaknem bokáig érő virágos aranybrokát és elől aranyzsinóros gombolójú dolmány, sötétkék szűk nadrág és sárga szattyánból készült hegyes orrú, magassarkú deli sarú. Magas felálló gallérú s hosszú, hátralógó sípujjú, panyókára vetett sötétkék bársonymentéje, sárgásbarna nyusztprémmel szegett és bélelt. Fehér és fekete nagy strucztollakkal díszített kucsmáját bal kezében tartja.

A szónoktól balra egy csoportban tizenhárom magyar úr áll, szintén a trónnal szemben s így háttal felénk. Ezek öltözete egészen a fülekig érő, magas, felálló gallérú, zöld dolmány s panyókára vetett, térdig érő, hosszú sípujjú, négyszögletű nagy szűrgallérú, alul középen felhasított piros és zöld mente, sötétkék szűk nadrág és sárga deli sarú.

A szónoki pamlag háta mögött négy tagja áll a követség ajándékvivőinek, kik közül három arany, vagy aranyozott, vertmívü fedeles serleget és egy aranyozott gályaalakú díszedényt tart a kezében, a negyedik, bizonyára tűzmester, egy a várostromoknál az időtájt használatba vett hires, új találmányú robbanó, vagy tüzes koszorút tart jobb kezében magasra. Ezek öltözete az urakéhoz hasonló, csakhogy valamennyien piros felöltőt viselnek, gallér nélkül, részint könyökbe vágott ujjakkal, részint egészen ujjatlanul, kiöltve. A követség vezetőjével egy vonalban és szintén keresztben állva, két sorban, szintén négy-négy ajándékvivő áll. Mindannyian aranyozott ötvösmüveket, fedeles serlegeket, halhólyagdíszű kupákat és aranylánczokat tartanak kezükben. Ezeknél látjuk, hogy a mentét fent a nyaknál aranyozott csatt tartja össze. A magyar ajándékvivő csapat háta mögött négy sorban, magas prém kucsmás s fentebb leirt sárga ruházatú orosz urak állanak sorfalat. A hátulállók kezeiket az előttük állónak vállain tartják.

A terem baloldalán, ezeken kívül még 12 magyar alakot látunk egy sorban állani hasonló öltözetben, a kik fehér kócsagtoll forgós kucsmáikat kezükben tartják.

A magyar követség tagjai valamennyien hajadonfővel állanak s fejük kopaszra van borotválva. Közöttük azonban a főbbeknek elől üstökük van hagyva.

A terem falai körül elhúzódó padokon mindenütt orosz urak ülnek egyforma s a fentebb már leírt viseletben.

Érdekes, hogy sem az orosz urak, sem a magyar követség tagjai fegyvert nem viselnek.

A kormeghatározó bizonyítékokat már most sorra véve, első sorban a képünkön látható viselet jön tekintetbe. A viselet fejlődésében szoros, századonkénti határt vonni nem lehet. A XV-ik század közepén kezdődő viselet használata, különösen a férfi viseleté benyúlik egészen a XVI-ik század közepéig is.

Az orosz nagyfejedelem és a metropolita öltözete még bizanczi formák szerint készült, az orosz testőrség és főurak aranybrokát öltözete pedig tiszta perzsa viselet, melynek divatja nemcsak III. Iván uralkodása idején (1462—1505), de csaknem az egész XVI-ik századon át is divatban volt Oroszországban.

A magyar követség tagjainak viselete a XV-ik század utolsó évtizedeiben s a XVI-ik század első tizedeiben szokásban volt öltözetet mutatja. Elég ha e részben csak a fraknói kincstárban levő s Mátyás királynak tulajdonított dolmányra, Bonfinius német kiadásának képeire s a Miksa diadalmenetében látható magyar vitézek öltözeteire vagy a borotvált fej és üstök viseletre hivatkozunk.

Mindjárt itt tartozunk annak bizonyításával is, hogy miért nem lehet a képünkön látható küldöttség lengyel nemzetségü. Tudjuk, hogy ezt a nézetet csupán a viseletre alapították.

Lengyelország ősi viselete orosz-tatár befolyás alatt fejlődött és így a legrégibb időkben sok volt a hasonlósága a magyaréval. A XIY-ik században azonban olasz s ä XV-ik században német divat hódítja meg Lengyelországot, mint azt Matejkó kutatásai beigazolták.* [* Jana Matejka. Objasmem a dziesieciu tabli e Ubiorow w polsce. W. Krakowie. 1879.] A XVI-ik század közepén Zsigmond János király huszárjai elevenítik fel először újból a magyar viseletet s Báthori István teszi azt a XVI-ik század nyolczvanas éveiben, az erdélyi viselet oda plántálásával anynyira magyarrá, hogy azontúl több mint két századig igazán alig van valami különbség a két nemzet viselete között.

Ugy hogy akkor, a midőn az a viselet, mely képünkön látható, — egyáltalán divatban volt, — Lengyelországban nem a magyar viselet szerint öltözködtek, tehát az Orosz czárhoz küldött esetleges vagy netaláni követségüket sem öltöztethették magyar ruhába. De különben hiszen ott vannak maguk a hiteles orosz államokmányok, a melyek kétségtelenné teszik, hogy azon időben, a melyből képünk származhatik, a magyar király követségei járták Moszkvát.

Ugyancsak a hivatkoztam orosz okmányokból látjuk, hogy milyennek kellett lenni Mátyás viszonzó követségének, sőt azt is, hogy mily ajándékokat kellett neki küldenie, mert hiszen őt e tekintetben első sorban az orosz czár kifejezett óhajának kellett kötnie.

Képünkön az ajándék ötvösmüvek között egy gályaalakú asztaldíszt, négy halhólyagos díszü fedeles serleget, négy más renaissance formájú szintén fedeles serleget és két nyaklánczot látunk.

A gályaalakú dísztárgy eredetileg vallásos eredetű volt, a mennyiben Péter hajóját ábrázolta s szentek ereklyéinek tartására szolgált. ...

A sok művészi kivitelű ötvösmű küldésével Mátyás király bizonyára azt akarta megmutatni, hogy ez a művészet mily magas fokon áll az ő országában s másrészt az azokat vivők bizonyára maguk a készítő mesterek, a kiket a nagyfejedelem kivánságának megfelelően az ő rendelkezésére és szolgálatára küldött. Arra a fekete koszorúforma tárgyra nézve, melyet a szélső ajándékvivő tart magasra, sokáig kétségben voltunk.

Ha meggondoljuk azonban, hogy III. Iván czár Mátyástól lövőés tűzmestereket is kért, hogy a képen látható tárgy teljesen hasonlít egy tűzi koszorúhoz, a melyet épen ezidőtájt találtak fel, igazoltnak találjuk azt a föltevést, hogy az a tűzmester, a ki ezek készítéséhez és kezeléséhez ért, annak egy példányát a királyi ajándékok között szintén bemutatja.

Az 1896-iki ezredéves országos kiállításon a fraknói várból volt kiállítva két darab ilyen a XVI-ik századból származó tűzi koszorú. Öszszehasonlításul itt közöljük az egyiknek rajzát.* [* Szerző. Hadtörténelmi emlékek. 1896. 898. lap.]

Végül korhatározó bizonyíték maga képünk technikája. Az a bámulatos műfigyelem, mely oly kis arányú képen a 2—3 cm. nagyságú alakok öltözetének minden legkisebb részletét egy hoszszasan exponált fotographiai felvétel hűségével visszaadja. A menték aranybrokát szövetének virágmotivumai, a padozatot fedő szőnyegek perzsa mintái oly hajszálnyi pontossággal vannak megfestve, hogy szövési mintául szolgálhatnak. A terem pillérjének talapzatán az apró csorbulások ép oly pontosan vissza vannak adva, mint az alig egy cm. nagyságú ötvösművű serlegek minden jellemző vonásai.

Ez a codexek miniatűrjeinek befolyása alatt álló középkori festőiskola hatása, mely mint tudjuk még a XVI-dik század első felének művészeit is erősen befolyásolta.

A szentpétervári orosz császári akadémia archaeologiai bizottságához kérdést intéztünk, hogy képünket, vagy annak valamely másolatát, esetleg hasonló tárgyú képet nem ösmernek-e az orosz szakférfiak. A válasz tagadó volt. Ellenben puszta leirásunk után annyira felköltötte az ottani szakkörök érdeklődését, hogy képünket azonnal elkérték a Szentpétervárott a czár védnöksége alatt most rendezett történelmi kiállításra.

Mindezek után kétségtelen, hogy képünk a helyszinén eszközölt eredeti vázlatok után készült közel egykorú ábrázolása I. Mátyás király 1488. késő őszén Moszkvában járt magyar követsége, III. Iván Vasziljevics orosz nagyfejedelem által történt ünnepélyes és fényes fogadtatásának, s így bizonyítéka a magyar állam középkori hatalmának és századokkal ezelőtt való magas műveltségének.

Mindezek folytán most már képünknek helyet kérünk legbecsesebb történelmi emlékeink sorában.

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false