Fájl:Szelepcsényi címeres levél 1598.jpg

Összefoglaló[szerkesztés]

Szelepcsényi Pohroncz Ferenc, Miklós, György, Ilona, Katalin és Bokros György részére 1598-ben kiadott nemesítési oklevél

Az oklevél címerképét és díszítését összehasonlítva az Országos Levéltárban őrzött más címeres levéllel, arra a következtetésre juthatunk, hogy ez is az uralkodó kaligráfusának Bocskay Györgynek a Mira Calligraphiae Monumenta című írásminta-gyűjteménye és az azt illusztráló Georg Hoefnagel által készített mintaképek alapján készülhetett.

Az okirat szövegének magyar fordítása a következő:

"Mi, II. Rudolf Isten kedvező kegyelméből mindig felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumania, Bulgária stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja, Luxemburg, Felső - és Alsó Szilézia, Würtemberg és Theka hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferret, Kyburg, Goricia és Elzász tartomány grófja, a római szent birodalom, Burgovia, mindkét Felső Lausitz őrgrófja, a szláv őrgrófság, Naon kikötő és Szalina ura stb.

Emlékezetül adjuk jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy Mi néhány hívünknek Felségünk elé terjesztett legalázatosabb kérelmét meghallgatván, továbbá pedig meggondolván és figyelembe vévén hívünknek tisztelendő szelepcsényi Pohroncz Ferencnek, az esztergomi érsekség kanonokjának a hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket Ő először Magyar Királyságunk Szent Koronájának, azután Felségünknek különböző helyen és időben híven teljesített és a jövőben is tenni és teljesíteni ígér. Egyrészt ezért, másrészt azért mert királyi kegyelmünkből és császári és királyi bőkezűségünk folytán azoknak, akik Nekünk és a Kereszténység számára üdvöset és érdemeset tettek, elődeinknek Magyarország egykori dicső királyainak példáját követvén, erényeiknek méltó jutalmát, - mely Őket még nagyobbakat felmutatni buzdíthatja - meg szoktuk adni. Ennél fogva tehát ugyanezen Pohroncz Ferencet és általa testvéreit, a hasonlóképpen szelepcsényi Pohroncz nevet viselő Lászlót és Miklóst, valamint leánytestvéreit Pohroncz Ilonát és Katalint, továbbá Bokros Györgyöt, akik már ezelőtt is nemesi szabadsággal éltek, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel elhatároztuk, hogy Magyarországnak és a Koronánkhoz kapcsolt Részek igazi és kétségtelen nemeseinek sorába felvesszük, beszámítjuk és soroljuk. Megengedvén határozott akaratunkból, és megfontolt elhatározással beleegyezvén, hogy Ők mostantól fogva éppen úgy mint azelőtt is és a jövőben is örökidőkig mindazon kegyekkel, kiváltságokkal, kedvezményekkel, tisztségekkel, szabadságokkal, előjogokkal, jogokkal, és mentességekkel, melyekkel Magyarországunk és kapcsolt Részeinek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal Ők, valamint mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Ezen irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául, továbbá igazi és kétségtelen nemességük jeléül ezt a nemesi címert vagy jelvényt adományozzuk: tudniillik vörös színű katonai pajzsot, amelynek alsó harmadát egy folyó szeli át, amelyből a pajzs jobb oldalán három ormú szikla emelkedik ki. A szikla ormán a pajzs jobb oldala felé forduló, testének egész súlyával a hátsó lábaira támaszkodó, nyitott szájú, nyelvét kiöltő, kettős farkú, fején királyi koronát viselő, természetes aranyszínű oroszlán látható, amely a bal első lábával a sziklát érinti, kinyújtott jobb lábában pedig a pajzs jobb sarka felé sugarzó napot tart. A pajzson nyitott rostélyú katonai sisak királyi koronával ékesítve, amelyen vörös és ezüst, illetve kék és arany sasszárny között a fentihez mindenben hasonló, királyi koronát viselő aranyszínű oroszlán látható, amely bal lábát előre nyújtja, jobb első lábában pedig arany csillagot tart. A sisak csúcsáról innen vörös és ezüst, onnan kék és arany takarók vagy foszlányok omlanak alá, amelyek a pajzsot pompásan díszítik. Miként mindez jelen oklevelünk elején a festő jártas keze által művészien megfestve tisztábban és világosabban is kivehető. Ugyanezen Pohroncz Ferencnek és általa az előbb említett fi és nőtestvéreinek, valamint mindkét nembeli örököseiknek ezt a címert kegyesen adtuk és ajándékoztuk. Elhatározván és megfontolt lélekkel megengedvén, hogy Ők ettől fogva a jövőben örökre ezt a címert vagy nemesi jelvényt bírják a már mondott Magyarországunk és a hozzácsatolt Részek igazi, régi és kétségtelen nemeseinek a szokása szerint ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, engedményekkel, szabadságokkal és mentességekkel, melyekkel azok akár természetnél fogva, akár régi szokásnál fogva éltek és amelyeknek örvendtek, azokkal éljenek és azoknak örvendjenek mindenütt csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, háborúkban, párviadalokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, hajítófegyvereken, pajzsokon, házakon, s általában bárminemű tárgyon az igazi és régi nemesség címén használhassák, viselhessék és hordhassák. Akarjuk, hogy ezzel a címmel felruházottnak tartassanak és neveztessenek mindenkitől, bármely rangú, rendű, állapotú és méltóságú férfiú részéről. Kegyelmesen megparancsoljuk, hogy ezt a címert hordják, használják, azokkal Ők és összes utódaik örökké éljenek: sőt nekik jelen oklevelünk által nemességet adunk és adományozunk. Ennek az emlékére és örök erősségére titkos függőpecsétünkkel -- melyet, mint Magyarország királya használunk - megerősített oklevelünket, Pohroncz Ferencnek, s általa a fent megnevezett személyeknek, és mindkét nemű, valamennyi örökösüknek, s utódaiknak kegyesen adtuk.

Kiadatott a Mi őszintén kedvelt hívünk, Főtisztelendő atyánk a Krisztusban Kutassy János István esztergomi érsek prímás, magyarországi kancellárunk és helytartónk, tanácsosunk által prágai várunkban, az Úr 1589. esztendejében március havának 12. napján, római birodalombeli uralkodásunk 23. a Magyarországinak és a többinek 25. a Csehországinak pedig szintén a 23. évében. Főtisztelendő és tisztelendő atyák a Krisztusban, a már előbb említett Kutassy János választott esztergomi érsek, Náprágyi Demeter választott erdélyi, petesi Pethe Márton váradi, Zelniczey Miklós választott pécsi, Monoszlóy András választott veszprémi, Kutassy János győri administrátor, Szuhay István váci, gimesi Forgách Ferenc választott nyitrai, Micatius Miklós választott tinini püspökök Isten egyházát szerencsésen kormányozván. A kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyház érseki széke, valamint az egri, zágrábi, csanádi, szerémi, boszniai, zenggi és modruszi püspöki szék betöltetve lévén. Továbbá tekintetes és nagyságos gróf Báthori, István országbíró, trakostyáni Draskovics János dalmát-horvát-szlavón bán, gróf Zrínyi György tárnokmester, gróf Nádasdy Ferenc főlovászmester, erdődi Pálffy Miklós kamarás, Révay Ferenc főajtónálló, Illésházy István főudvarmester, gimesi Forgách Simon főpohárnok, és a már említett erdődi Pálffy Miklós Pozsony vármegye főispánja, valamint a többiek Magyarország vármegyéit igazgatván.

Rudolf saját kezével

Kutassy János választott esztergomi érsek

Himelreich Liburtius [helyesebben: Tiburtius]

[1]

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép egy ország, város, tartomány, térség, megye vagy település címerét ábrázolja. Ám a kép pontos forrását és/vagy felhasználási feltételeit felküldője még nem adta meg. Lásd: Szerzői jog, Felküldési útmutató, Képek licenceinek megadása. Amennyiben a kép lapján megtalálható a pontos forrás és licenc, kérjük távolítsd el ezt a sablont. For visitors from other countries: This image depicts a seal, an emblem, a coat of arms or a crest. This image may not have information on its source and/or copyright status. címer Ország/város/tartomány/térség/megye/település címere yes