Fájl:Számszeríj felhúzó horgok, 15. sz. Csákberény.png

Összefoglaló[szerkesztés]

A középkori számszeríj rétegezett szarulemezekből összeragasztott ívből álló, ágyazattal és tusával ellátott nagyobbméretű íj volt. Az ágyazat vájatában található az elsütő szerkezet, amelynek legfontosabb alkatrésze a csontból faragott dió volt. A dió alkotóján kivájt csatornába az ív húrkötegből álló felajzott idege került. Az alsó (ellentétes oldalon levő) vájatba pedig a lehúzó karnak, a ravasznak rövidebb vége feküdt be, ami a dió elfordulását akadályozta meg.

Felhúzás előtt először a diót kézzel hátra kellett forgatni mindaddig, míg a lehúzó kar kisebbik karjának vége a dió alsó vájatába be nem ugrott. A diót ebben a helyzetében a lehúzó karra ható nyomás rögzítette. Ezután került sor a felajzásra, illetve felhúzásra. Lövéskor a lehúzó kart, a ravaszt a tusához szorították, miáltal annak kisebbik karja kiemelkedett a dió vájatából, a dió szabadon elfordulhatott és így a ráakasztott húrköteg előrecsapódásával kiröpítette a nyílvesszőt.

Az ágyazat felső szintjén kivájt csatornába fektették a nyílvesszőt. Ennek leesését a tusára erősített, a dió felett áthajló rugózó fémlemez-nyelv akadályozta meg. Az ágyazat elülső részére erős szíjkötéssel felerősített vaskengyel került, amely a kézi erővel történő felhúzásakor a lábfej befogadására szolgált.

A számszeríj felhúzására a kéz ereje, illetve a láb kinyújtásakor kifejtett erő nem volt elegendő, ezért a harcosnak vagy pedig a vadásznak kisegítő készségre volt szüksége.

XV. századbeli ábrázolásokon megfigyelhetjük hogy a számszeríjat kezelő harcos ülő helyzetben, mindkét lábát az ívnek feszíti, a húrt pedig mindkét kezébe fogja és hátrafelé húzza a dió csatornájához. Igen egyszerű eszközzel segítettek magukon: az övre felfüggesztett vashoroggal, amelynek segítségével állva is fel lehetett húzni a számszeríj idegét. A számszeríjat lefelé fordították, kengyelébe (étrier) behelyezték a lábfejet, az ideget pedig beakasztották az övön függő horogba. A lábat mindaddig nyomták a föld felé, míg az ideg a dióba nem kapcsolódott (XIX. t. 3).

Ezen meglehetősen ritka felhúzó horgokból (ném. Spannhacken, franc. crochet) a Történeti Múzeum fegyvertára három példányt őriz (a naplóba vaslakatként bevezetve). A horgokat a dunántúli nagyobb erdőségekben találták. Ebből arra következtetünk, hogy vadászok használták. Boeheim szerint ilyen felhúzó horogpéldányt a párizsi Tüzérségi Múzeum gyűjteménye őriz.1 [1 Boeheim: Waffenkunde 410.]

Használatuk a XVI. század elejéig tartott, amikor ezeket a motollás, csigakerekes (angol), majd pedig a forgattyús (német) — régi magyar nevén tekervény — felhúzókészülékek váltották fel.

A csákberényi erdőségben talált felhúzó horog hossza 130, a forgó henger hossza 50 mm, tehát ez a felhúzó horog 50 mm széles hevederszalagra vagy bőrszíjra volt felfüggesztve. A henger átmérője 25 mm. A forgó hengeres tag beiktatásai két célt is szolgált. Az áthajlított hevedernek vagy szíjnak húzásánál történő igénybevételét nagyobb felületre vitte át, másrészt pedig elfordításnál az esetleges csúszást elhárította ezáltal a heveder vagy szíj kopását kiküszöbölte, élettartamát meghosszabbította. A felhúzó horog oldalkeretét három pálcatag merevíti (XIX. t. 2.). A kiskajdacsi horog rövidebb, hossza mindössze 100, a beiktatott hengeres tag hossza 55 mm, átmérője az előbbi példánnyal azonosan 25 mm. A harmadik példány számnélküli darab, valószínűleg szintén Csákberényből származik, hosszai 90, a hengeres tagé 46 mm, átmérője 22 mm. Mindkét példány két-két pálcataggal merevített (XIX. t. 1.).

Ezen utóbbival csaknem azonos képet találunk a bécsi Művészettörténeti Múzeum XV. századából származó egyik kártyafigurájának számszeríjas lövészén.2 [2 Franzenschuld, Jahrbuch d. Kunsthistorischen Sammlungen d. allerhöchsten Kaiserhauses, Bp. II. 1884, 98.]

A kártyalap értékszáma V-ös, színe fehérrel és pirossal hétszer vágott magyar címer. A kártyalapon ábrázolt lövész (Schütz) számszeríját lövésre készen tartja, baloldalán az övre akasztva függ rövid, késszerű kardja (Bauernschwert, Hauswehr), előtte pedig az alul kiszélesedő testű, nyílvesszőket tartó tegez. Elől a test közepén találjuk az övön a számszeríj felhúzó horgot, fehér bőrre, valószínűen ebben az esetben szövött hevederre függesztve (XIX. t. 4.).

1430—1440 körüli évekből származó egyik kódex számszeríjas harcosának övéről a felhúzó horog függ alá. A kilövendő nyílvesszőre puskaporos zsákocska van kötve, tehát gyújtó nyilat lő ki, nyilvánvalóan ostromlott vár területére (XIX. t. 5.)3 [3 Essenweis, Quellen zur Geschichte der Feuerwaffen. В. I. tábla, f. kép. Hauslab-féle gyűjteményben Bécsben. Vö.: Demmin, 904.]

További XIII—XIV. századi ábrázolásokat Demmin közöl művében (a prágai Welislaw-féle képes bibliából).4 [4 Demmin, Die Kriegswaffen, 902.]

Violiet le Duc munkájában számszeríjas harcos képét látjuk, öve elején függő horoggal húzza fel a fegyverét. Violiet a horgot füllel ellátott, meghajlított végű, egyszerű vaspálcaként ábrázolja, eredetiben nyilván nem látott ilyen eszközt és így hamis képet nyújt róla.5 [5 Violiet le Duc, Dictionnaire Raisonné du mobilier français, 420—421.] Ezzel az egyágú horoggal számszeríjat felhúzni nem lehet.

Az V. és VI. kötetében megadott rajzokon már kétágú horgok szerepelnek, de itt sem az eredeti példány után, hanem elképzelés szerint.6 [6 Violiet, i. m., V. k. 22. 24. 25.; VI. k. 141]

Eredeti felhúzó horogpéldányokat a külföldi fegyverrégészeti szakirodalom nem közöl.[2]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false