Fájl:Serédy György síremléke a bártfai Szt. Egyed templomban, 1557.png

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Eredeti fájl(799 × 1 568 képpont, fájlméret: 2,28 MB, MIME-típus: image/png)

Összefoglaló[szerkesztés]

Leírás

Serédy György síremléke a bártfai Szt. Egyed templomban, 1557

Forrás

Divald Kornél: A BÁRTFAI SZENT EGYED TEMPLOM. Archaeologiai Értesítő. 1918-1919. 65-92. képek: 144. l. után[1]

Dátum


Szerző


Engedély


Bártfán a szent Egyed-templomban mindössze két nagyobbszabású XVI. századbeli síremlék, azaz ezek közül egynek pusztán alakos fedőlapja maradt ránk. Ezek sem bártfai patricziusok emlékét örökítik meg, de az egyik a makoviczai várában a bártfaiakkal egykor szomszédos Serédy György sárosi főispánét, a másik egy ismeretlen, valószínűleg vallon lovagét, a ki katonáival 1580 körül tartózkodott ideig-óráig Bártfán és itt halt meg.

...

Serédy György a bártfaiakkal életében nem mindig volt jó viszonyban s hatalmaskodásával szemben a város polgárai egyszer a királyhoz is fordultak, a kinek parancsára aztán visszaadta a makoviczai uradalmával határos erdőt és legelőt, a melyet tőlük erőszakkal elfoglalt. Sírhelyét a szent Egyed-templomban alighanem felesége, a lengyel Bucsynszka Katalin váltotta meg, bizonyosan nagy áron, mert a bártfaiak Mager Veronika kápolnáját engedték át erre a czélra s a templom e nagy XV. századbeli jótevőjének sírját így valószínűleg eltávolították, a mi a XVI. század derekán, a mikor a Mager-család már régen kihalt, nem igen okozhatott botrányt.

...

Serédy György 1556 julius 15-én Zboró várában írta meg végrendeletét, a hol a következő évben meg is halt s Bártfán Mager Veronika kápolnájában temették el, a melyet ugyanekkor a ma is ott látható kovácsolt vasrácsozattal zártak el a déli hajótól. A 228 cm hosszú, 115 cm széles s ma már nem létező talapzata nélkül 74 cm magas tumba eredetileg a kápolna közepén szabadon fölállítva nyúlt el. Hogy mikor szedték szét, ezt ma már nem lehet megállapítani. Valószínűleg a mikor a főhajóba a most is ott levő padok kerültek, a XVII. század vége felé hányták szét, hogy helyet szorítsanak a XVI. század elejéről fönnmaradt vésett díszítésű padoknak, a melyek addig a hajóban, a szószék vagy valamelyik mellékoltár előtt voltak fölállítva.

...

Serédy György kőkoporsója a legszebb ilyfajta XVI. századbeli emlékünk (III. tábla) Schafarzik Ferencz műegyetemi tanár úr szives meghatározása szerint fehér mészszál erekkel áttört, sötétebb őzszinű foltokkal árnyalt májszínű márványból készült, mely szerkezetével az esztergomi márványfajtákra emlékeztet, de színével elüt ezektől s eredete az eddig ismert hazai összehasonlító anyag alapján nem állapítható meg. Tekintettel arra, hogy a halott özvegye lengyel asszony volt, nincs kizárva, hogy a síremlék Krakóban készült, a hol azonban a XV. századtól kezdve a Wawel székesegyházának s más lengyelországi templomoknak márvány emlékeit szintén esztergomi vörös márványból faragták. Serédy Györgynek nyilván igen jó képmás után faragott emberfölötti nagyságú alakja, kissé féloldalt fordulva méltóságteljesen áll a stilizált oroszlán hátán, a csak gyengén jelzett reneszánsz stílű félköríves keretben. Jobb kezében zászlót tart, balja görbe kardja markolatán nyugszik, teste végig vértezett, mellvértje alól a lánczszemes pánczéling látszik ; fején, a mely alatt párna van, hegyes végű, tollas díszű sisak, feltolt orrvédő pánttal. Arcza javakorabeli férfira vall, hosszú két ágú szakállt, ezzel egybeolvadó bajuszt visel; kifejezése csöndes elmélyedést mutat s távolról sem harczias. A magas domborművű alak külső négyszögletes keretének két hosszanti léczén ez a végig nagybetűs felirat olvasható :

MAGNIFICUS DOMINUS GEORGIUS DE SERED OBIIT
DIE 23 MENSIS APRILIS ANNO DNI 1557.

A tumba két hosszanti oldallapjának egyszerűen tagolt keretében párosával a következő nagybetűs vésett verses feliratok, distichonok olvashatók :

Hoc monimenta tibi statuit, praeclare Georgi,

Consors coniugii pro pietate tua.
Non sunt ista quidem meritis aequalia tantis,
Quanta sibi meminit praestita corde pio.
Sed vita functis pietas non ulla sepulchri
Praestari a vivis maior honore potest.

Prodest et vivis reverencia, quando suorum
Officii memores mortua membra fovent.
Propterea coniunx, merito quae semper honore
Viventem coluit te, venerande senex,
Micuere se voluit tali decorare sepultum,
Ostendens animi signa vivenda sui.

Hune tumulum quicunque vides, meditare viator
Mortalem nullum vivere posse diu,
Non, si praestaret cunctis virtute, quot usque
In toto vivunt orbe, sub axe pole.
Sed tarnen est fœlix aliisque beatior ille,
Gloria quem sequitur claraque fama viri.

Hanc tibi monstravit virtute Seredius heros
Excellens alios, ut sequerere, viam,
Ille sed haut multos similes a morte reliquit
Extincta est etenim cum pietate fides.
Nullus amor patriae, nulla est reverencia legum,

Quam bona nunc mors est, quam bona quies.

A tumba keskenyebb oldallapjainak egyikét Serédy György reneszánsz szabású domború czimere tölti ki, pajzsában három nyilat tartó pánczélos karral. A másik keskenyebb s a többihez hasonlóan csak alján erősebben tagolt lap vésett nagybetűs felirata ez :

MAGNIFICO DNO GEORGIO DE SERED ETC. MARITO

DEFUNCTO AC DE SE PRAECLARE MERITO GENEROSA
DOMINA KATHARINA BUCZINSKA DE OLSZYN
CONIUNX MŒSTISS1MA HOC MOMIMENTUM EX PIETATE
POSU1T. OBIIT AUTEM XXIII. DIE APRILIS

ANNO DOMINI MDLVII.

Licenc[szerkesztés]

Fájltörténet

Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.

Dátum/időBélyegképFelbontásFeltöltőMegjegyzés
aktuális2018. március 15., 14:26Bélyegkép a 2018. március 15., 14:26-kori változatról799 × 1 568 (2,28 MB)Szegedi László (vitalap | szerkesztései){{Összegzés | Leírás =Serédy György síremléke a bártfai Szt. Egyed templomban, 1557 | Forrás =Divald Kornél: A BÁRTFAI SZENT EGYED TEMPLOM. Archaeologiai Értesítő. 1918-1919. 65-92. képek: 144. l. után[http://real-j.mtak.hu/325/1/ARCHERT_1918-1919_uf_038.pdf] | Dátum = | Helyszín = | Szerző = | Feltöltötte = | Engedély = | Változatok = }} Bártfán a szent Egyed-templomban mindössze két nagyobbszabású XVI. századbeli síremlék, azaz ezek közül egynek pusztán alakos fedőlapja maradt ránk. Ezek sem bártfai patricziusok emlékét örökítik meg, de az egyik a makoviczai várában a bártfaiakkal egykor szomszédos Serédy György sárosi főispánét, a másik egy ismeretlen, valószínűleg vallon lovagét, a ki katonáival 1580 körül tartózkodott ideig-óráig Bártfán és itt halt meg. ... Serédy György a bártfaiakkal életében nem mindig volt jó viszonyban s hatalmaskodásával szemben a város polgárai egyszer a királyhoz is fordultak, a kinek parancsára aztán visszaadta a mak…

Az alábbi lap használja ezt a fájlt:

Metaadatok