Fájl:Mumhart címer, Rozsnyó.jpg

Mumhart-címer, Rozsnyó

Zsigray Zsolt: Címer kedvelők köre, Facebook. 2022. 1. 11.[1]

Zsigray Zsolt: Egy heraldikai kuriózum avagy a Mumhart család címere.

1626. március 30-án II. Ferdinánd nemességet és címert adományoz Mumhart János , rozsnyói polgárnak és gyermekeinek. A címer a következő: Vörös pajzsban , zöld dombon álló , természetes színű , ágaskodó orrszarvú ( a latin szövegben: rhynoceros). A koronás nyílt sisak dísze: a pajzsban látható orrszarvú növekvően. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst.

Feltehetően nem kis derültséget okozott az adománylevél szövege a megyei nemesség körében amikor azt három hónappal később felolvasták a Sajógömörben tartott közgyűlésen. Ez egyébként nem az első eset volt , hogy az adományos feltűnést keltett hiszen már a családneve sem volt hétköznapi. Mumhart János eredetileg Gotthard Jánosként született Rozsnyón. Családja nagy haszonnal bíró bányákat működtetett a környéken. Apja, Gotthard János pedig Rozsnyó polgármesteri tisztségét is viselte 1595-ben. Egy helyi legenda szerint a későbbi nemes feltűnően alacsony termetű volt, így üzleti és politikai ellenfelei csak mumhart Gotthardnak nevezték - egy , a német mitológiában szereplő , nem éppen a szépségéről híres kobold után. A mi Jánosunknak úgy tűnik megtetszett a ragadványnév vagy csak egyszerűen így akart dacolni a csúfolódókkal és mivel már volt a vármegyében egy másik Gotthard család is , felvette a Mumhart nevet. Valószínű , hogy a közismerten vastagbőrű orrszarvút sem véletlenül választotta címerképnek. Leszármazottai , akik közül többen is polgármesterként tevékenykedtek már újra a Gotthard nevet viselték. A család egyes ágai a 19. század elején a Szilárdy nevet vették fel.

Az 1626-os címernek csak két ábrázolása ismert. Egyik a rozsnyói főtéren álló volt házukon , a másik Sajólenkén, a hajdani Szilárdy kastély homlokzatán látható. Sajnos egyik domborműről sem azonosítható a címerállat mert készítőik még rajzot sem láthattak annak idején az állatról. A rozsnyói kőfaragvány egyszarvúra, míg a sajólenkei egy irdatlan hosszú orrú kecskére hajaz ami nem csoda mert a két legismertebb ábrázolás is - Burgkmaier és Dürer metszete, az 1515-ben Portugáliába érkező orrszarvúról, jóformán elérhetetlen volt a mesterek számára. Miskolczi Gáspár: Egy jeles vadkertje ugyan megjelent már 1702-ben Lőcsén de erősen kétlem , hogy a Sajólenkén dolgozó stukkókészítőnek lett volna egy példánya belőle. Az orrszarvú mint címerállat rendkívül ritka volt Európában is. Általában két példát hoznak rá a szakkönyvek. Az egyik az angol William Wade 1546-ban bejegyzett címere. A másik a londoni gyógyszerész társaság 17. századi, kollektív címere.

Avar Anton: Avar Anton A rhinoceros címereslevelekben szerintem is inkább egyszírvúra vonatkozhat (hacsak nincs kifejezetten orrszarvú ábrázolva a címerben). Pl. a Weisz család 1682-es címereslevelében rhinoceros van írva és egyszarvú van a címerben. A monoceros is egyszarvút jelent, szó szerint, ezzel simán összetéveszthették a rhinoceros kifejezést. A Mumhartoknak van olyan címerábrázolása, ahol világosan orrszarvút ábrázolnak? Az általad posztoltak nekem inkább egyszírvúnak tűnnek.

Zsigray Zsolt: Forgon is orrszarvút ír a család címerleírásánál (Szilárdy) Egyébként gondoltam rá de az egyszarvút azért tudták rendesen ábrázolni abban a korban.

Avar Anton: Avar Anton Természetesen az általad említett lehetőség is fennáll mert megnézve a régi , levéltári iratokon látható pecsétekről készült jegyzeteimet , anno én is egyszarvúként azonosítottam a címerállatot.

A kép eredeti forrása: Edita Kušnierová: Poznáte tento erb? inforožňava Internetový magazín. 2011. jän. 5. [2]

2Je trochu utopený v omietke, preto si ho málokto všimne. Označuje dom, ktorý patril kedysi rožňavskému richtárovi Hansovi Mumhartovi, ktorý sa spomína v tejto funkcii v roku 1631. Erb je však o čosi mladší, pochádza približne z polovice 18. storočia a je vytesaný do kusa pieskovca lichobežníkového tvaru v neskorobarokovom slohu. Jeho erbovou figúrou je jednorožec.

Rovnaký erb nájdeme na štíte kaštieľa v obci Lenka neďaleko Tornale, kde od polovice 18. storočia boli najvýznamnejšími zemepánmi Szilárdyovci, priami potomkovia Jozefa Mumharta, ktorého šľachtický titul získaný jeho predkami ešte v roku 1626 znovu potvrdil osobitnou listinou cisár František I. Rodina Mumhart sa v listinách neskôr objavuje aj s prídavkom Mumhart – Gotthard. Boli to rožňavskí a dobšinskí Nemci, pravdepodobne úspešní banskí podnikatelia a vážení mešťania, čoho dôkazom je skutočnosť, že vlastnili veľký dom na rožňavskom námestí. Funkcia prvého muža mesta sa do rodiny vrátila v rokoch 1856 – 1861, kedy bol rožňavským richtárom Alojz Gotthard.

Erb na dome rožňavského richtára je značne zvetraný, a najmä jeho prídavné ornamentálne časti sú už poškodené. Jeho reštaurovanie je nevyhnutné. A možno by nebolo na škodu osadiť na dome aj tabuľku s označením, že v ňom bývali dlhé roky dvaja rožňavskí richtári.