Összefoglaló

I. Mátyás király követsége III. Vasziljevics Iván moszkvai orosz nagyfejedelem előtt 1488-ban. (II. Tábla.) A magyarság érintkezése az oroszokkal míg egyrészről megelőzi a honfoglalás korát is, másrészt kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta folyton tart és így természetes, hogy mind a két nemzet művelődésében nyomokat hagyott, Ezek a nyomok, illetőleg a rokonság a két nemzet viseletében is kétségtelenül kimutathatók. Érdekes bizonyítékul kínálkozik erre nézve épen itt ismertetendő képünk, melyen a középkori magyar és orosz viseletét egymás mellett szemlélhetjük.

Az élénkebb diplomátiai összeköttetést az oroszokkal Mátyás indította meg, akkor, midőn Kázmér lengyel király elleni háborúja alkalmából szövetségüket kereste. E czélból 1482-ben János nevű követét küldte Moszkvába, a ki ott tényleg sikerrel is járt. Egyidejűleg Iván nagyfejedelem Kurizyn Fedor államtitkárt küldte Mátyáshoz, a ki a szövetségre vonatkozó tárgyalásokon kívül ura nevében olyan művészeket kért a magyar királytól, a kik ágyúkat önteni és puskákat csinálni s azokból lőni is tudnak, továbbá ötvösöket, a kik arany és ezüst edények készítéséhez értenek, építőmestereket, a kik templomokat, várakat, városokat és palotákat tudnak építeni, végül bányászokat és pénzverőket, a kik Oroszország fémekben gazdag földjét ki tudják aknázni; viszonzásul felajánlván mindazt, a mit az ő birodalmuk termel és nyújthat.

Iván nagyfejedelem ezúttal egy kikészített s arany karmokkal és novgorodi gyöngyökkel díszített fekete czobolyprémet küldött Mátyásnak ajándékba.

Ezen előzmények folytán jelent meg a nagy és fényes magyar követség 1488-ban az orosz nagyfejedelem előtt, teljesítve annak minden kifejezett óhaját. A követség tagjai között ugyanis a követen és főurakon kívül nagy számú művész és műiparos is van. Hogy Vasziljevics Iván maga is mily nagy és állami fontosságot tulajdonított e küldöttségnek, látszik abból is, hogy a legnagyobb udvari czeremóniával, s e mellett a legszívélyesebben fogadta azt.1 [1 Karamsin: Geschichte des russischen Reiches. Riga, 1824. VI. Rand, 136. és 147. l. és A moszkvai császári fölevéltár okmánytára V. k. 141. l. Továbbá: Памятинкн днпломатнческнхъ сиошеинй древиен Россiй съ державами иностраиинмн. Pétervár 1851. I. 159. l. Lásd még: Géresi Kálmánnak Moszkvából 1874 márczius 21-én Rómer Flórishoz intézett levelét. Műemlékek országos bizottsága levéltárában. Rómer hagyaték.]

Képünk a moszkvai tróntermet ábrázolja, melynek boltozatgerinczei egy középütt álló pilléren nyugosznak, fő fala öt boltíves ablak által van megszakítva, a boltozat pedig csúcsíves díszítményekkel és harczjátékokat, csatajeleneteket és diadalmenetet ábrázoló freskókkal van kifestve. A terem fölső része két lépcsővel magasabb s padozata díszes bíborvörös szőnyegekkel van födve, az alsó rész négyszögletű vörös perzsa szőnyegekkel van borítva. A felső részben a jobboldali két ablak között áll a nagyfejedelem trónja, melyhez három lépcső vezet föl, tetején a kétfejű sassal. A trónszékben ül az uralkodó, aranynyal és gyöngyökkel hímzett sötét meggyszínű bársonyból készült bő ujjú, bő, s csaknem a földig érő hosszú ruhában, mely széles és drágakövekkel kirakott, arany hímzéssel van szegve és hasonló széles, lehajtott arany gallérral bír. Fején keresztes arany korona, jobb kezében kormánypálcza. A trón alján, kétoldalt faragott aranyozott oroszlánok és két aranyozott griff, melyek a birodalmi almát és a kardot tartják. Közvetlen a trón mögött áll egy vörös ruhás kamarás, a ki felemelt jobbjában fehér kis kendőt tart; úgy látszik jelt ad a követség szónokának, hogy beszédét megkezdheti. A trón alján jobb oldalt egy barna zekés és magas, hengerded, prém kucsmás főtisztviselő az állami nagy pallost tartja két kézben. A trón előtt, egymással szemben két-két fehérruhás testőr áll, vállra vetett, kurta nyelű, hatalmas bárdokkal fegyverkezve. Fejükön magas kucsma. Öltözetük fülig érő magas galléré, derékba szabott, térdig érő s arany zsinórral díszített felső öltöny és hosszúszárú, magas sarkú, hegyes orrú, világos sárga bőrből készüli csizma. A tróntól jóval távolabb, balra, de annak lépcsői alatt, szintén trónszerű székben ül a metropolita, ugyanolyan díszes bársonyöltönyben, mint a fejedelem. Egyik kezében aranyozott püspökpálczát tart, nyakában piros zománczú kereszt, fején csuklyaszerű föveg, melynek tetején aranyozott kereszt van. Tőle balra hosszú, zöldkaftános, alak arany tálon keresztet és szenteltvíz hintőt tart. Jobbra, a fal mellett elfutó, vörössel behúzott kereveten négy orosz főméltóság ül, közülök egy magas prémkucsmában. Előttük ugyancsak két orosz úr áll, fején arany hímzésű kis sapkával. Az egyik bal kezében írástekercset tart. Ezeknek öltözete mind egyforma, fülig érő, magas, felálló gallérú, csaknem bokáig érő, hosszú, sárga, aranybrokát felső ruha, mely elől egészen aljáig sűrűn el van látva zsinóros gombokkal. Csizmájuk sárga szattyán. A metropolita közelében 7 fekete öltözetű papi alak látható.

A trónnal szemben, a terem alsó részében van elhelyezve és felállítva a magyar követség. Középen egy kiterített négyszögletű szőnyegen hosszú, vörös szövettel bevont pamlag áll, mely előtt az egyik követ és a szónok állanak. A követ szürke selyemdolmányt s erre panyókára vetett, hosszú sípujjú, nagy, négyszögletű, hermelin gallérú mentét visel. Jobb kezében magasra emelve tartja Mátyás királynak, a nagyfejedelem részére küldött nagy, négyszögletű, fehér borítékba zárt, piros négyszögletű, pecsétes levelét. A szónok ugyanolyan öltözetet visel, de mentéje sötétkék, aranybrokát virágos szövetből készült és sötétsárga nagy prémgallérja van. Ezektől jobbra, egy külön, számára rendelt magas, fekete támlájú széken ül keresztben, és nem a trón felé fordúlva, az első követ, vagyis a követség vezetője. Ennek öltözete csaknem bokáig érő virágos aranybrokát és elől aranyzsinóros gombolójú dolmány, sötétkék szűk nadrág és sárga szattyán deli sarú. Magas felálló gallérú s hosszú ujjú, panyókára vetett sötétkék bársony mentéje, sárgás barna nyusztprémmel szegett és bélelt. Fehér és fekete nagy strucztollakkal díszített kucsmáját bal kezében tartja.

A szónoktól balra, egy csoportban, számos magyar úr áll, szintén a trónnal szembefordúlva s így háttal felénk. Ezek öltözete egészen a fülekig érő, magas, felálló gallérú, zöld dolmány s panyókára vetett, térdig érő, hosszú sípujjú, négyszögletű, nagy szűrgallérú. alúl középen felhasított piros és zöld mente, sötétkék, szűk nadrág és sárga, deli sarú.

A szónoki pamlag háta mögött négy tagja áll a követség ajándékvivőinek, kik közül három arany, vagy aranyozott, fedeles serleget és egy aranyozott, gályaalakú díszedényt tart a kezében, a negyedik pedig egy fekete, karikaszerű tűzi koszorút tart jobb kezében magasra. Ezek öltözete az urakéhoz hasonló, csakhogy valamennyien piros felöltőt viselnek, gallér nélkül, részint könyökbe vágott ujjakkal, részint egészen ujjatlanul, kiöltve. A követség vezetőjével egy vonalban és szintén keresztben állva, két sorban, szintén négy-négy ajándékvivő áll, mindannyian aranyozott, ötvösműveket, fedelesserlegeket, halhólyagdíszű kupákat és arany lánczokat tartanak kezükben. Ezeknél látjuk, hogy a mentét fent a nyaknál aranyozott csatt tartja össze. A magyar ajándékvivő csapat háta mögött négy sorban, magas prémkucsmás s fentebb leírt sárga ruházatú orosz úrak állanak sorfalat.

A magyar követség tagjai valamennyien hajadonfővel állanak, s fejük kopaszra van borotválva, közöttük a főbbeknek azonban elől üstökük van hagyva.

Az orosz nagyfejedelem és a metropolita öltözete bizanczi formák szerint készült, az orosz testőrség és urak öltözete pedig tiszta perzsa viselet.

A sok művészi kivitelű ötvösmű küldésével Mátyás király bizonyára azt akarta megmutatni, hogy ez a művészet mily magas fokon áll az ő országában, s másrészt az azokat vivők bizonyára maguk a készítő mesterek, a kiket a nagyfejedelem kívánságának megfelelően az ő rendelkezésére küldött. Bizonyára ekkor mentek oda a magyar pénzverők is, a kik az orosz uralkodó aranyait magyar mintára verték.1 [1 Érdy János értekezése. Akad. Értesítő. 1844. IV. k. 87—93. l.]

Ezeken kívül egy sorban még 12 magyar urat látunk állani, kik kócsagforgós kucsmáikat kezükben tartják.

Fára festett olajfestmény ösmeretlen mestertől. Hossza 64 cm., magassága 43·5 cm. E kép az augsburgi Fugger-család hagyatékából került Hertel Jakab birtokába, s ettől vette meg Jankovich Miklós, kinek jegyzékében 106. szám alatt «Orosz követség» czímen van bevezetve.2 [2 Dr. Peregriny János: A magyar történeti képcsarnok lajstroma. Budapest, 1894. 21. l.]

Képünk közel egykorú s mindenesetre még a XVI. század elején készült. Bizonyságai annak a magyarok öltözetei és az ajándékvivők kezében levő ötvösművek, melyek stylje mind a XV. század utolsó évtizedeire vall.

Jelenleg a történeti képcsarnokban. pp. 41-43.

Licenc

	Ez a mű közkincs abban az országban, ahol elkészítették, és minden olyan további államban, ahol a szerzői jogi védelmi idő a szerző élete plusz 70 év vagy kevesebb. Ez az alkotás az Amerikai Egyesült Államokban közkincsnek számít, mivel 1929. január 1. előtt publikálták.
Megállapították, hogy ez a fájl mentes mindenféle szerzői jogi korlátozástól, beleértve az összes kapcsolódó és hozzátartozó jogot.

https://creativecommons.org/publicdomain/mark/1.0/PDMCreative Commons Public Domain Mark 1.0falsefalse