Fájl:Lackner címer 1631.png

Összefoglaló[szerkesztés]

Lackner Kristóf soproni polgármester ravatalképe

Bécsi (?) festő, 1631 Vászon, olaj; 76,5 x 99,5 cm
Felirat jobbra fent a címer mellett:
„CHRISTOPH(orus): LACKNER.
U(triusque). I(uris). D(octor). | OBIIT XXIX DECEMB(ris): ANNO:
MDC XXXI. I ZETATIS SUVE LX."
Sopron, Soproni Evangélikus Gyűjtemények

Lackner Kristóf (1571—1631) egy bajorországi eredetű soproni aranyműves családban született. 1579-től Csepregen, majd a grazi evangélikus gimnáziumban tanult. 1593 és 1597 között jogot hallgatott a padovai egyetemen, ahol tanulmányai végeztével doktorrá avatták. 1597 végén Sopronba hazatérve megnősült, s így szerzett vagyona révén a városi előkelők sorába emelkedett: 1599-től belső tanácsos, majd 1613-tól haláláig négy ciklusban a város polgármestere volt. 1600. március 21-én Prágában kelt diplomájával II. Rudolf nemesi rangra emelte (OSZK, Kézirattár, Fok Lat. 2740, foll. 11—12v), 1622 januárjában pedig II. Ferdinánd — akit személyesen ismert — királyi familiárisává, majd az év júliusában palotagróffá tette meg őt (uo. foll. 7—10, 13). Hivatalos ügyekben gyakran fordult meg az udvarnál, s többször volt városa országgyűlési követe (RÓZSA Í971, 195). Gyermektelen lévén, vagyonát - amely nemcsak helyi viszonylatban volt nagyon jelentős - alapítványok formájában a városra hagyta.

Halotti portréja mindezek értelmében a soproni tanács megbízásából készülhetett, ahogy a temetés lebonyolítása, a kripta megépítése (amely az akkor evangélikus, később jezsuita templomban kapott helyet), valamint a barokk fúnerális pompa összes lehetőségével élő, gondosan megtervezett gyászszertartás szervezése is az ő feladatuk volt. Preiniger János András városi jegyző számadáskönyvének adatai és kiadásai pontosan informálnak minden részletről. Lackner 1631. december 29-én halt meg, temetése öt napra rá, január 4-én volt. A temetéssel kapcsolatos forrást közzétevő Kovács József László röviden kitér a számadáskönyvnek arra az adatára is, amelyben a halotti portré elkészítéséről esik szó, amire eszerint alig pár nap állt rendelkezésre. Mivel nem derül ki egyértelműen, hogy a forrás milyen munkára vonatkozott, az eddigiekkel ellentétben valószínűbbnek gondolom azt, hogy a festő ekkor csak egy rajzot készített, elsősorban a fejet, az arcvonásokat dolgozva ki - ahogyan hasonló esetekről más alkalmakból is tudunk. A ravatalkép megfestésének igényes részletessége, aprólékos dekorativitása, az arc nagyon finom, gondos modellálása ugyanis nem gyors munka.

S a sietséget nem indokolta semmi, a képnek a szertartásban nem volt szerepe. Ennélfogva nem feltétlenül kell a körülményekre hagyatkozva alkotójaként helyi mesterre gondolnunk. Ha azt tekintjük, hogy a temetési számadás szerint szemfedőjét bécsi kereskedőtől hozatták, ha figyelembe vesszük Lackner társadalmi tekintélyét, kapcsolatait nemcsak helyben, de az udvarnál is, vagy ha megpróbáljuk értelmezni azt a látható igyekezetet, amivel a város legvagyonosabb és legjelentősebb polgárának, s egyben jótevőjének méltó végtisztességet kívánt adni, akkor nyugodtan feltételezhetjük, hogy ravatalképében egy bécsi festő munkájával állítottak neki emléket. A portré az akkori bécsi udvari arcképfestés színvonalán van, még ha mesterére egyelőre nem is tudunk javaslatot tenni.

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: a szerző személye nem állapítható meg, a kép első nyilvánosságra hozatala pedig több mint hetven éve történt. 31. § (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Fontos: az, hogy te nem tudod, ki a szerző, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem állapítható meg. A kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. the author of this image is unknown, thus its copyright expired in Hungary 70 years after its first publication.