Fájl:Kálmán király talizmángyűrűje.png
Eredeti fájl (1 101 × 1 665 képpont, fájlméret: 1,87 MB, MIME-típus: image/png)
Összefoglaló[szerkesztés]
Leírás |
Kálmán király talizmángyűrűje (a képek egybeszerkesztve) |
---|---|
Forrás |
Horváth Sándor: KÁLMÁN KIRÁLY ARANY PECSÉTGYŰRŰJE. Archaeologiai Értesítő 1907. 33-37.[1] |
Dátum |
|
Szerző |
|
Engedély |
|
Ide s tova két esztendeje lesz annak, hogy Kálmán királyunknak — ezen alkalommal bemutatandó — arany pecsétgyűrűje ismét napvilágot látott; talán egy esztendeje csak, hogy tulajdonosa tudatában van annak, hogy a bérese által neki átadott lelet voltaképen gyűrű; és pedig a mi Kálmán királyunké. Hogy éppen én lehetek abban a szerencsés helyzetben, hogy a pecsétgyűrűt megismertethessem, azt egy egészen véletlen esetnek köszönhetem.
Mivel — sajnos — az értékes gyűrűnek tulajdonosát ma még nem ismerjük, azok a körülmények pedig, a melyek közepette a gyűrű felszínre került, úgy annak hitelessége, valamint lelhelyére nézve fontosak, jónak látom, hogy mindazt, a mit azokról eddig tudok, röviden elmondjam.
Tavaly augusztus havában Möller István műépítész egy bizonyos czímer ügyében keresett fel hivatalomban. Itt több királyi pecsétlenyomatot látva, a Kálmán király pecsétjeit is óhajtotta megtekinteni. Mikor az egyetlen hiteles 1109. évin kivül a többi hamisítványt is megmutattam neki, kijelentette, hogy a melyről ő tud, az egészen más! Erre a kijelentésére azután megjegyeztem, hogy az a bizonyos előttem ismeretlen Kálmán-féle királyi pecsét nem lehet valódi, az csakis hamisított lehet! Egynehány nap múlva azután felhozta hivatalomba az arany pecsétgyűrűt.
A gyűrű felszínre kerülésének körülményeit így adta elő: A gyűrű egy jó barátjának tulajdona, a ki sopronmegyei földbirtokos és a ki személyét egyelőre titokban óhajtja tartani. A gyűrűt ezen ismeretlen földbirtokosnak Balf—Sopron—Ágfalva—Nádasd—Nagymarton—Kismarton—Ruszt városok és helységeknek egyenes vonalakkal való összekötése és a Fertő-tó nyugati partja által határolt területen fekvő birtokán találta szerencsés kezű, szintén ismeretlen bérese. A béres a leletet mint egy régi csészét mutatta be urának, mert a gyűrű az összetömörült földrétegből csak félig — mintegy csészének a füle — állott ki. Tulajdonosa egyelőre ezen állapotban biztos zár alá helyezte; hónapokkal később elővette és lassankint meggyőződött arról, hogy itt tulajdonképpen gyűrű került a birtokába. Rendkivül ügyes kézzel kifejtette, megtisztította. Valószínűleg lenyomatot vett róla, és így a COL | ОМА | NNI szót elolvashatta; a REGIS szót pedig nem volt nehéz megállapítani.
Igy azután annak tudatára ébredt, hogy Kálmán királyunk arany pecsétgyűrűjének szerencsés tulajdonosává lett.
Eddig Möller úr előadása. — Fides penes auctores.
A mikor Möller úr a valóban érdekes gyűrűt megmutatta és a fentieket elmondotta, azok alapján a gyűrűt valódinak tartottam és tartom most is. De rögtön figyelmeztettem arra, hogy a gyűrű ilyen körülmények között becses régiség, nemzeti kincs! Azt rejtve tartani nem szabad.
Kérésemre sikerült tulajdonosánál legalább annyit kieszközölnie, hogy a gyűrű történetének rövid elmondását és külsejének kellő közzétételét megengedte.
Ezeknek előrebocsátásával lássuk tehát magát a gyűrűt.
A gyűrű tiszta aranyból való, éppen azért meglehetősen lágy. Súlya 16 gr. és 40 ctgr.* [* Egy budapesti ékszerésznek adatai.] Nem tökéletesen szabályos. Belvilágának átmérői: ⊕ 18 mm [/] 17 mm.
Vagyis elég kicsiny, úgy hogy csak egy középtermetű férfinak a kis ujjára fér fel.
A gyűrű felső része — síklapja — felé erősen szélesbülő és külső peremének közepén éle van, olyanformán, a mint az a M. N. Múzeum régiségtárának több XII—XIII. századbeli gyűrűjén is látható. Jobbról és balról egy-egy mandula-alakú duzzadéka, erősbülése van. A síklapjától jobbra eső duzzadékon, alulról fölfelé olvasva ANVLVS áll.
Síklapján, a mely a teljes körtől alig eltérő ellipszis, a
COL
OMA
NNI. szó olvasható, fordított sorrendben, külön körvonallal határolva.
A gyűrű síklapjától jobbra és balra — a két oldalt lévő erősbüléssel ellenkező irányban — egy-egy fordított szívalaku (Δ) kis szemölcse bertője van. A COL о betűje fölötti bertő bal oldalától kezdve COLOM a másik bertő jobb oldalán folytatva pedig ANNI• olvasható.
A síklapjától balra eső erősbülésen, felülről lefelé haladva, a REGIS szó olvasható.
A gyűrű külső részén tehát az ANVLVS COLOM ANNI (kétszer) REGIS szöveg kétségtelen.
Ez a vésés igen finom; a betűk jellege nem ellenkezik Kálmán király korával.
Azonkivül a gyűrű belsejében is találunk köriratot. A síklap irányában, a gyűrű belső felületén lévő keresztnél kezdve
⁜ GVT · GVT · GVT · ANI · TAbAL
oklevélirás-szerű, kissé kezdetleges vésés.
Ennek az öt szónak, a mely közül az első három feltétlenül egy és ugyanaz, a megfejtése már nem könnyű dolog. Nem is kisérlem meg annak megfejtését; csak annyit jegyzek meg, hogy az minden valószínűség szerint teljesen egykorú magával a gyűrűvel.1 [1 Azt a véleményt koczkáztatjuk, hogy a föliratban a királyt utjain kisérő titkár vagy jegyző a gyűrű megőrzője «ani» vagy «ani(culi)» «tabal» (larius) rejlik, kinek neve «Gut» lehetett. A név háromszoros ismétlése talán azt jelenti, hogy ez a jegyző a három Gut testvér legidősebb ágában a harmadik lemenő tag volt, a mi reá találna Kálmán király korára. A szerkesztő.]
Ezek után még az a kérdés merül fel, hogyan és miképpen kerülhetett a Kálmán király gyűrűje Sopron vármegye területére?
Igaz ugyan, hogy a lelhelyet egyelőre pontosan, határozottan nem ismerjük, mindamellett talán eléggé elfogadható az a nézet — a mely természetesen minden más jobb, esetleg találóbb megfejtést is megenged — mely szerint a gyűrűt Kálmán király akkor veszíthette el, vagy tulajdonította el tőle valaki, a Sopron körüli vidéken, a mikor Bouillon Gottfried keresztes vitézt nagyszámú kíséretével Sopronnál fogadta,2 [2 Lásd Marczali: Magyarország története az Árpádok korában, a «Magyar Nemzet Története», II. köt. 197—198. ll.] és innen a határig — a hol a keresztes vitéz főserege várakozott — kisérte (1096. szeptember). Azt is tudjuk Kálmán királyról, hogy ő is gyakran fordult meg a megyékben — éppen úgy mint Szent István3 [3 Lásd Pauler, 240. old.] — és így az is lehetséges, hogy egy ilyen alkalommal veszítette el pecsétgyűrűjét. Oly hozzávetések ezek, a melyek különben a gyűrű hitelét sem nem emelik, sem nem rontják.
Úgy vélem, hogy az illetékes szakkörök érdemesnek fogják találni a gyűrűt arra, hogy vele behatóbban foglalkozzanak.
Más irányban való elfoglaltságomnál fogva nem tettem a gyűrűt vizsgálat tárgyává Kirchmann, Casait, Barraud, Garrucci stb. hírneves és illusztrált művei, illetve czikkei alapján és így készítésének esetleges helyéről, jellegzetes külalakjáról sem koczkáztatok semmiféle véleményt. Ezt is a legilletékesebb szakkörökre bizom.
Csak a következőket akarom kiemelni: Kálmán királyunk itt bemutatott arany pecsétgyűrűje feltalálásának három fő körülményét nem ismerjük még. Nem ismerjük tulajdonosát, a pontos lelhelyét, és nem ismerjük találójának a nevét. Pedig az a béres igazán megérdemelné, hogy — méltó jutalmon kivül — a neve ne menjen feledésbe. Már csak azért sem, mert az ő személye a gyűrű hitelességének kérdésével közeli összefüggésben van.
Végül nem mulaszthatom el, hogy Möller István úrnak nyilvánosan is köszönetemet fejezzem ki azon szives fáradozásáért, a melylyel a gyűrűt tulajdonosa és köztem közvetítette és azt lefényképeztette. Főleg azonban, és elsősorban ismeretlen tulajdonosának, a ki azt a nyilvánosság elé bocsátani szives volt.
De ezenfelül úgy vélem, hogy a közérdeknek teszek azzal szolgálatot, ha ismeretlen tulajdonosát bátor vagyok arra kérni, hogy ezt a gyűrűt a külföldre — a hol majdnem több a magyar kincs, mint hazánkban — ki ne bocsássa. Sőt, hacsak lehet, akár örök áron, akár örök letét útján juttassa el arra a helyre, a mely a gyűrűt tulajdonképen leginkább megilleti, és a melynek ilyen természetű gyűjteményében mindenesetre elsőrangú helyet fog elfoglalni, annak díszére válni — a Magyar Nemzeti Múzeumba!
Budapest, 1907 januárius 25.
Licenc[szerkesztés]
Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján:
Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. |
Fájltörténet
Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.
Dátum/idő | Bélyegkép | Felbontás | Feltöltő | Megjegyzés | |
---|---|---|---|---|---|
aktuális | 2018. április 4., 12:31 | 1 101 × 1 665 (1,87 MB) | Szegedi László (vitalap | szerkesztései) | {{Összegzés | Leírás = Kálmán király talizmángyűrűje (a képek egybeszerkesztve) | Forrás = Horváth Sándor: KÁLMÁN KIRÁLY ARANY PECSÉTGYŰRŰJE. Archaeologiai Értesítő 1907. 33-37.[http://real-j.mtak.hu/334/1/ARCHERT_1907_uf_027.pdf] | Dátum = | Helyszín = | Szerző = | Feltöltötte = | Engedély = | Változatok = }} Ide s tova két esztendeje lesz annak, hogy Kálmán királyunknak — ezen alkalommal bemutatandó — arany pecsétgyűrűje ismét napvilágot látott; talán egy esz… |
Ezt a fájlt nem lehet felülírni.
Fájlhasználat
Az alábbi lapok használják ezt a fájlt: