Fájl:GRÓF KÁROLYI GYÖRGY (1802-1877) halotti címere.png

GRÓF ZICHY KÁROLY (1785-1876) halotti címere halotti címere

Irodalom: BAJÁK LÁSZLÓ: CÍMEREK A GYÁSZSZERTARTÁSOKON, HALOTTI CÍMEREK A 19. SZÁZADBÓL. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. 1997. 185-186.[1]

NAGYKÁROLYI GRÓF KÁROLYI GYÖRGY (1802-1877)

70x50 cm nagyságú gyászkeretes papírlapon nyomtatott szöveg és festett címer. 1964-ben magántulajdonból vétel útján került a múzeum gyűjteményébe (Oklevélgyűjtemény ltsz. 4425.).

A halotti címer felirata:

Nagyméltóságú Nagykárolyi Gróf Károlyi György1 meghalt 1877. November 9-én élte 75. évében2

A címer leírása:

Tizenegy ágú grófi koronával3 fedett négyeit csücskös nagy pajzs arannyal szegélyezve, a 3. és a 4. mező közé ékelt 5. mezővel és ovális boglárpajzzsal. A boglárpajzsot egy farkát a szájában tartó ezüstkoronás zöld sárkány veszi körül. A kék pajzsmezőben három csúcsú természetes sziklán, bal lábán álló, kiterjesztett szárnyú karvaly jobb lábában vörös szívet tart.4 A nagypajzs 1., kék mezejében ágaskodó természetes színű szarvas van.5 A 2., ezüst mezőben egyfejű fekete sas, kiterjesztett szárnyakkal.6 A 3., kék mezőben ágaskodó kétfarkú arany oroszlán az első lábaiban egy ezüsttel és vörössel vágott zászló rúdját tartja. A 4., kék mezőben arany szárnyon aranykoronás angyalfő lebeg.7 Az 5., ezüst mezőben arany koronából kinövő feketével és vörössel vágott szárnyú aranykoronás szirén van.8 A pajzstartó egy-egy arany ágon álló fejét hátrafordító ágaskodó arany oroszlán egyik mancsával a pajzsot, másikkal egy-egy ezüsttel és vörössel illetve vörössel és ezüsttel vágott zászló rúdját tartja.

JEGYZETEK
1. Károlyi György gróf Károlyi József (1768-1803) Szatmár vármegyi főispán és gróf WaldsteinWartenberg Erzsébet harmadik fia volt. A család 1609-ben kapott bárói és 1712-ben grófi címet. Állítólag azért, mert III. Károly, illetve a kancelláriája a Károlyi Sándornak 1711. VIII. l-jén írt levelében a bárót „supremus comes" (főispán) helyett tévedésből „comesnek" (grófnak) címezte, amire hivatkozva Károlyi Sándor valóban kérte és meg is kapta a rangemelést 1712. IV 5-én (Éble G.: 26-28., Nagy L: VI. köt. 98-111.). Károlyi György, miután 1820-ban jogi diplomát szerzett a pesti egyetemen, katonáskodott, ahonnét 1823-ban mint kapitány szerelt le. 1825-ben az MTA egyik első alapítója, 1830. XI. 17-től igazgatósági tagja, 1832. III. 10-től a 2. osztályának tiszteleti tagja. A Nemzeti Kaszinó egyik alapítója és igazgatósági tagja volt. 1830-ban Szatmár vm. országgyűlési követe, 1831. XI. 2-től Pest város választópolgára. 1839. III. 17.-1849. VII. 22-ig, illetve 1851- ben és 1852-ben az OMGE elnöke, 1839. III. 24.(kinevezve)-1842.-ig Csongrád vm. főispánhelyettese, 1842. II. 22.(beiktatva)-1848. IV 21-ig Békés vm. főispánja, 1842. VI. 1-től Marosszabályozási királyi biztos, 1845-1848-ig a Szarvaskopózati Egylet, 1845. V 20.-1846. I-ig a Kőrösszabályozási Társaság, 1846. I. 20-tól a Csongrád-Szegedi Tiszaszabályozási Társulat, 1846. I. 26-tól 1849-ig a Tiszavölgyi Társulat elnöke, valamint több vármegye táblabírája és Nagykároly postamestere volt. 1848. IV. 21-től 1849. VI. 8-ig, illetve 1861-ben, 1865-ben és 1867-68 között Szatmár vm. főispánja. 1848-49-ben nemzetőr, illetve 1848. X. 12-től a pesti 3. nemzetőr zászlóalj parancsnoka őrnagyi rangban. Az Életrajzi Lexikon téves közlése szerint 1847-48-ban országgyűlési követ) 1849 után a Pesti Cukorgyár és Cukorfinomító Egylet, 1860-1870-ig a Lánchíd Társaság elnöke, az Alföldi Vasúttársaság, a Mátrabánya Egylet, a Pannónia Viszontbiztosító, a Tiszavölgyi Társulat, illetve haláláig a Budai Alagút Társaság, az Első Magyar Biztosító Társaság, a Magyar Földhitel Intézet felügyelő bizottságának és az írói Segélyegylet ellenőrző bizottságának elnöke. 1860-tól valóságos belső titkos tanácsos, 1861-ben és 1867. VI. 9.-1872. V 19-ig koronaőr, 1872. IV 25-től haláláig királyi főudvarmester, 1873-tól cs. és kir. kamarás. A Királyi ítélőtábla, és a Főrendiház tagja, illetve 3-as bizottságának elnöke, valamint többször tagja a közös ügyi delegációjának is (Gr. Lónyay Menyhért: Emlékbeszéd gróf Károlyi György fölött. MTA évkönyve 16. köt. 3. füzet Bp. 1878. 36-53., Galgóczy Károly: Emlékbeszéd gr. Károlyi György felett. In: OMGE emlékkönyve. Bp. 1883. III. füzet 11-12., Hof- und Staats-Handbuch 1877. 183., 194., 649., 650., 659., 717., 718., 741., Baják László: Gróf Károlyi György közéleti tevékenysége 1825-1849. In: Fólia Historica 1993-94.). A főispáni tisztségeit pontatlanul közli: Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai 1526-1848. Bp. 1994.
2. Károlyi György Bécsben, 1802. III. 28-án született és a kaplonymonoston (Szatmár vm.) családi sírboltban temették el 1877. XI. 13-án (Uo.).
3. A szokásos 9-ágú korona helyett a 11-ágú rendhagyó kivételnek számít. A grófi adománylevél ugyancsak szokatlan módon „imperíale diademának" nevezi. Talán ez a hibás(?) szövegezés motiválhatta az udvari címerfestőt (Éble G. 28-29.). Más feltevések szerint a rangjelző koronák kialakulatlan használata okozta a rendellenességet (Bertényi Iván: Zur Geschichte der heraldischen Rangkronen. Der Tappert 1969. 1-21.).
4. A boglárpajzs a Károlyi nemzetség eredeti címerét mutatja. A címerképet körülfogó sárkány a Zsigmond király által alapított Sárkány Rend jelvényére utal. Károlyi (I.) Lancz László (†1454 előtt), fia Lancz (II.) László (11489), valamint Bertalan (†1454 előtt) a Sárkányrend vitézei voltak (Éble G. 21. II. tábla).
5. Károlyi Sándor a rangemelést kérő beadványában kérte, hogy a grófi címerébe a rokon családok címereit fölvehesse. A nagypajzs címerképei a kérés megvalósulását tükrözik. Az 1. mező a kissennyei báró Sennyey család címerére utal (lásd: 1590. évi pecsétábrán, Siebmacher 440. tábla).
6. A 2. mező a lapispataki Segnyey címerből származik (Siebmacher 51 A. 409. tábla).
7. A 2. és a 4. mező a szálai gróf Barkóczy címerből származik némi eltéréssel: 1. a Barkóczy címer oroszlánja vörös mezőben áll, 2. az angyalfej ezüst színű.
8. Az 5. mező a perényi báró Perényi címerből való. A családi leszármazás és a címerelemek összefüggése: