Fájl:Esterházy Pál művének (1690) magyar Mária-kegyképei, Kismarton.jpg

Összefoglaló[szerkesztés]

Monok István: ESTERHÁZY PÁL: AZ EGÉSZ VILÁGON LÉVŐ CSUDÁLATOS BOLDOGSÁGOS SZŰZ KÉPEINEK RÖVIDEDEN FÖLTETT EREDETI (Nagyszombat, 1690), hasonmás kiadás, Knapp Éva - Tüskés Gábor és Galavics Géza tanulmányával, Budapest, Balassi Kiadó-MTA Irodalomtudományi Intézet, 1994, 6 + [217] + 8 1., 118 t. (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 30). Magyar Könyvszemle, 1997. 682-684. (könyvismertetés)[4]

Esterházy Pál (1635-1713) politikusi, közigazgatási, de írói, mecénási szerepéről is számos könyv, tanulmány jelent meg a kilencvenes években. Személyéhez sok szálon kötődnek a politika- és gazdaságtörténeti vizsgálódások mellett a színház-, a zene-, a képzőművészet-, a könyvtörténeti, vagy éppen az elmúlt évtizedben lendületet vett Zrínyi-kutatások is. A legutóbbi negyed évszázadban az egyház-, de elsősorban a vallástörténeti forrásfeltárásoknak és feldolgozó munkának helyet adó művelődéstörténeti kutatásokban is külön fejezetek szólnak azoknak az évtizedeknek magyar nádoráról, amelyekben eldőlt Magyarország Habsburg Birodalomhoz való tartozásának mikéntje, és eldőlt a magyar művelődés sorsa is. Mint a király után az országban a legfontosabb politikai tényező, a nádor közjogi hatalmánál és anyagi erejénél fogva olyan udvartartást tudott kialakítani, amely művelődéspolitikai programiratok nélkül is követendő és sokak által követett példát mutatott gyakorlatával.

Knapp Éva és Tüskés Gábor tanulmánya Esterházy nádor első nyomtatásban is megjelent könyvének kialakulástörténetét, forrásait mutatja be a szerzőktől megszokott aprólékossággal. Számba vették a mű kéziratos előfogalmazványait és ebből kialakították azt a képet, amely szerint a nádor már az 1660-as évektől kezdődően foglalkozott e munka létrehozásával, de az 1690-ben kiadott változat 1687 és 1690 között keletkezett. A boldogasszonyi ferences templomban lévő Mária-szobor történetét már 1675-ben kiadásra kész változatban is megírta, mégis egy 1679-ben Bécsben megjelent mirákulumos könyv részeként az ő neve nélkül látott napvilágot. A magyarországi Máriakultusz elterjesztésén, tudatosabbá tételén egész életében fáradozó főúr az 1680-as évek végén „politikailag fokozatosan háttérbe szorult, s az 1690-es év elején az elfáradás és csüggedés jelei mutatkoztak rajta." Az évtized utolsó éveiben készíti el Az egész világon lévő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti című művének kéziratát úgy, hogy a forrásokról készített latin nyelvű feljegyzések alapján immár magyarul megírja a képek történetét és a hozzájuk kötődő csodákat.

A kísérő tanulmány szerzői a mű céljaként az ellenreformáció hatékonyabbá tételét, a Mária-képek számbavételének és a magyarországi műfajteremtés (a Máriakegyképek eredetéről szóló elbeszélésgyűjtemény) szándékát emelik ki. A jezsuita nevelésben részesült nádor a jezsuita rendnek azonban nem csupán azzal a hagyományával találkozott, amely a Habsburg Birodalom uralkodója és a magyarországi ellenreformáció érdekeit szolgálta ki, hanem egy olyannal is, amely az éles politikai összeütközéseket elkerülve, a lojalitást nem feladva, a magyarországi hagyományokat felkutatva és felmutatva, művelődési programot teremtve és végrehajtva mégis egy majdani önálló Magyarország létrehozásán fáradozott. Ennek a jezsuita hagyománynak ma már sok részét ismerjük. Nem csupán arról van szó, hogy a jezsuiták csatlakoztak a ferencesek missziós tevékenységéhez a hódoltságban és Erdélyben, hanem arról is, hogy Szántó Arator István már a 16. században dolgozott a Biblia magyar nyelvre való fordításán, az egyébként nem magyar Melchior Inchofer pedig a 17. század elején megírta a magyar egyháztörténetet - nem a magyarországit, hanem a magyart - úgy, hogy a Mária-kultusz már e műben is hangsúlyos helyen szerepel. Közismertek azok a törekvések is, amelyek az önálló, az ausztriaitól független magyar jezsuita provincia létrehozását célozták, s több jezsuita támogatta II. Rákóczi Ferenc elképzeléseit is. A török kiűzése után politikailag csalódott, háttérbe szorult nádor tehát azzal, hogy irodalom- és - mint Galavics Géza is több helyen megállapífja-művészetpártoló tevékenységét erősíti, hosszabb távon gondolkodva, a magyar társadalom anyagi és szellemi valóságával számolva ugyanazt a politikát folytatja, amelyet elkezdett s megvalósíthatónak hitt Buda visszavívása előtt is. Erre utal egyébként az is, hogy élete vége felé erősíti kapcsolatait az Ausztriához kevéssé kötött ferencesekkel. Knapp Éva és Tüskés Gábor tanulmányából igazából a mű korban való elhelyezésének csupán ezt az egy aspektusát hiányoltam, s indokolatlannak tűnik számomra Esterházy ellenreformációs szándékának többszöri emlegetése e munkája kapcsán.

A Mária-kegy képek eredetéről szóló elbeszélésgyüjtemények kialakulástörténetének vázlatos áttekintése Esterházy lehetséges forrásainak számbavétele mellett azért is fontos, mert olyan szerzői névsort közöltek a tanulmány írói, amely a műhöz kapcsolódó valamennyi elemzésnek jó kiindulópontul szolgálhat, illetve a tanulmánynak ez a része jól tanítható, tanulható. Esterházy műve tehát egy 1478-tól irodalmilag is jól követhető sorba illeszthető, s e sorban meghatározó helyet foglal el Esterházy fő forrása, Wilhelm Gumppenberg (1609-1675) müncheni jezsuita számos kiadást megért munkája, az Atlas Marianus. A kísérőtanulmány a források meghatározása után Esterházy könyvének részletes elemzését nyújtja. A megjelent változatot a felkutatott kéziratos előzmények minden darabjával összeveti, s megállapítja a nádor munkamódszerét, forráshasználatát addig, amíg a kép eredetének leírása, a megtalálás története és a csodák leírása elkészült.

Az egész világon lévő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti a korban egyedülálló magyarországi nyomtatvány volt, hiszen 118 egész oldalas metszet díszíti. Galavics Géza tanulmánya e metszetek keletkezéstörténetét mutatja be, megállapítva, hogy a forrásul szolgáló Gumppenberg Atlas Marianus-kiadásait Esterházy 17 új képpel egészítette ki. A Gumppenberg-kiadásokkal ellentétben itt valamennyi képnek egyetlen metszője volt, a frankfurti származású, 1684-től Bécsben élő Matthias Greischer (meghalt 1712), akit a kismartoni főúr több más munkával is megbízott. Az ő élettörténete is rámutat arra, hogy Esterházy Pál a közép-európai sokszorosított grafika egyik jelentős mecénása volt. E mecenatúrája is - saját családja múltjának ábrázolása mellett - elsősorban a Mária-kultusz elterjesztését szolgálta.

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false