Fájl:Erdődy György címere, Protocollum Venerabilis Conventus Posoniensis, 1710-1763.jpg

Gróf Erdődy György címere, a pozsonyi ferences konvent protocollumából, 1710-1763

A pozsonyi ferences káptalan protocolluma (Protocollum Venerabilis Conventus Posoniensis)[1]. Szlovák Nemzeti Könyvtár, Pozsony; 1710-1763 között, 227 papírfólió, 295x180 mm

A protocollum (Protocollum Venerabilis Conventus Posoniensis, Ad Divam Virginem Annunciatam Fratrum Minorum Reformatorum In quo omnium Dominorum Patronorum Domus Divae Matris Lauretanae Nomina et Insignia praesentantur) a pozsonyi Szent Szalvátor ferences konvent patrónusainak és donátorainak heraldikai kódexe. 67 teljes lapnyi festett miniatúrát tartalmaz a patrónusok címereivel. Az utolsó bejegyzés 1763-ból való. 1710-ben Pozsonyban kezdték vezetni, Kirkay Lajos, a ferences konvent elöljárójának a megbízásából, akit valószínűleg az 1709-es pozsonyi historia domus inspirált. A címerek a címerviselők rangja szerint vannak elrendezve. Az első ábrán Keresztély Ágost, Szász-Zeitzi herceg, esztergomi hercegprímás (1707–1725) címere látható, majd ezt követi herceg Esterházy Pál nádor, a konvent rectorának címere. Ezután jönnek a hercegek, grófok, bárók stb. címerei. A címerek alatt képfelirat ad információt a címerviselőről latin nyelven. A kiváló minőségű képeket legalább két címerfestő készítette, akik valószínűleg a magyar kancellária alkalmazottai voltak.

Az 1709-es protocollumot (Protocollum venerabilis conventus Posoniensis) pozsonyi tartózkodása alatt P. Sebacher (Sebach) János Kapisztrán, OFM (Mainz, 1673-Bordeaux, 1741. 1. 2.) egyháztörténész fektette le. A ferences rendbe 1697-ben lépett be. A mariánus rendtartomány különféle konventjeiben (Eisenstadt, Eger, Pozsony) tevékenykedett. A Rákóczi-felkelés kezdetén káplánként belépett a császári seregbe. A felkelők fogságába került, majd onnan kiszabadulva különféle tisztségeket látott el: pozsonyi őrkanonok (1709 k., 1712—1717), a Szt. Szalvátor rendtartomány fővizitátora (1710-1712), a rend esztergomi posztókészítő manufaktúrájának igaugatója (1717), a mariánus rendtartomány kétszeres provinciálisa (1718-1721, 1727-1731), az osztrák rendtartomány fővizitátora (1721-1726), szentföldi felügyelő (1726-1727) és átmenetileg VI. Károly személyes prédikátora (1709-1710). Az általa lefektetett protocollum a legjelentősebb magyar historia domusok közé tartozik. A pozsonyi kolostorra vonatkozó oklevélmásolatok gazdag gyűjteményét tartalmazza az 1298-1823 közti időszakból, továbbá részletes krónikabejegyzéseket, könyvelési iratokat, bevételi jegyzékeket, a templom kriptáinak leírását, azon települések jegyzékét, ahol a szerzetesek alamizsnát gyűjtöttek és prédikáltak. Figyelemre méltó VI. Károly pozsonyi koronázásának leírása, amelyen a szerző személyesen vett rész. Prédikációi közül fennmaradt egy vasárnapi szentbeszéde Der Zum Vierten Erbaute Tempel Salamon (Salamon templomának negyedik felépítéséről, 1702) címmel, melyet Esterházy Pálnak ajánlott.

Irodalom: Farkas Szerafin: Scriptores Provinciae Reformatae nunc S. Mariae. Pozsony, 1879. 43. skk.[2]; Hudec R.: „História domus" bratislavského františkánskeho konventu. Slovenská archivistika, (34.) 1999/2. 58.