Fájl:Egervári Bereck tinini püspök síremléke, 1515.png

Összefoglaló[szerkesztés]

A szóbanlevő emlékek túlnyomó része esztergomi vörösmárványból készült. Ez a szép, meleghatású anyag szinte jellemző e dekorativ szobrászati művekre nézve, mindenesetre annak tanúsága, hogy itthon készültek és nem kívülről szállították ide őket. Valószínű, hogy magában Esztergomban vagy még inkább a közeli Budán voltak ama mesterek műhelyei, a kik ily művek előállításával foglalkoztak. Tény azonban, hogy készítményeik az egész országban elterjedtek és sokszor olyan helyeken is reájuk bukkanunk, a hol épen nem számítunk reá. ... Ez egész művészeti gyakorlatnak mintegy befejezését jelzi a pozsonymegyei Bazin-templomában levő szószék, a mely Bazin és Szentgyörgy grófjainak czímerével és 1523. évszámmal van megjelölve.

Nagyobb plasztikai föladatok megoldására síremlékek szolgáltattak a Magyarországban megtelepedett olasz szobrászoknak alkalmat. Valószínű, hogy a síremléknek monumentális fölépítésű, fejlett formája, az olasz fali síremlék, a mi egyházainkban is képviselve volt, azonban — néhány tumbán kívül — csak a domborműves sírtáblák szerényebb emlékei maradtak reánk. Ezeknek sorából ez alkalommal Egerváry Bereczkét mutatjuk be.

A Geregye-nemzetségből származó Egerváry-családnak legkiválóbb tagja volt László, a család büszkesége, a ki mint horvát bán, Szilézia és Lusatia kormányzója, majd tárnokmester (meghalt 1495 vagy 1496) Mátyás korának legelőkelőbb országnagyjai közé tartozott.1 [1 Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai, Szombathely 1894. 37. l.] Fényes udvartartása lehetett : az Egerváryaknak a 80-as és 90-es évekből származó kiadási- és ingóság-jegyzékében az üvegneműek abban az időben föltűnő nagy számmal szerepelnek.2 [2 Csánki : I. Mátyás udvara, Budapest, 1884. 112. l.] Mi több : Egerváry László az Országos Levéltárban levő 1490-iki leltár szerint állandóan festőt (Johannes pictor) tartott házánál.3 [3 Néhai Egerváry Gyula nagy buzgalommal gyűjtötte össze a családja történetére vonatkozó adatokat és okmányokat. Fia, dr. Egerváry Gyula úr szíves készséggel engedett azokba betekintést.] Ennek a Lászlónak unokaöcscse volt Egerváry Bereczk (Briccius), a ki mint tinnini fölszentelt püspök az 1495. évi törvények záradékában fölsorolt országnagyok között szerepel.4 [4 Balogh: i. m. 47. l.] 1523-ban halhatott meg, legalább is ez évből kelt okirat róla mint nemrég elhunytról emlékszik meg. Egervárott lakott ; az ő kérelmére II. Ulászló 1497-ben adó- és vámmentességi jogot ad az egervári jobbágyoknak, vásártartási jogot a községnek. A fönnmaradt okiratok nem egy perének emlékét őrizték meg.

Egerváry Bereczk sírtáblája az egervári róm. kath. templom szentélyének déli falába van befalazva, olyképen, hogy a tábla alsó keskeny oldalának szélét a templom padlójának kőburkolata eltakarja. (Képét lásd a 62. táblán.) E nem látható részt leszámítva az esztergomi vörös márványból faragott tábla magassága 178, szélessége 86 cm. Körirata: BRICTIUS DE EGERVARA TINI | NIEN(sis) ECCL(es)I(a)E ANTISTES GENERE NOBILI ORTVS ET RELIGIONE | [clarus se morte cogestens ?] * | VIVENS SIBI ET SVISQ(ue) ANNO D(omi)NI SALVTIS MDXV POSVIT. [* Az eltakart alsó rész fölirata az egervári plébánián levő följegyzés szerint.]

A püspök tehát még életében, nyolcz évvel halála előtt készíttette el síremlékét.

A tábla alsó részét talapzatszerű emelvény foglalja el, a melyet jobbrabalra egy-egy vastag, kapcsos könyv, középen S alakban lobogó szalagok között az Egerváry-család czímerpajzsa díszít. A talapzaton áll a főpap, teljes egyházi díszben, élve, nyitott szemmel, de feje alá helyezett párnával és keresztbe tett kezekkel. Az általában igen jó állapotban levő dombormű épen az arczon mutat jelentékenyebb sérülést, kopást, de az egyéni vonások, a nagy szemek az orrczimpáktól lefelé húzódó mély redők, a kerek sapka alól lelógó dús haj, a széles, de lefelé erősen keskenyedő és hegyes állban végződő arcz tisztán fölismerhetők. A kezek alkata lágy, elég sematikus, hosszú, egyenletes vastagságú újjakkal.

Félreismerhetetlen kedvteléssel, gyakorlott kézzel ábrázolta művészünk a főpapi ruházat gazdag diszítményeit : a casulán végighúzódó nagy kereszt hímzésének palmettás motívumait, a manipulus indás ornamentikáját, a dalmatica nagyrózsás mustráját. Erősen megtört, torlódó tömegben, hull a bő alba a talapzatra, csak keveset láttatva a lábakból, mintegy a gótikus síremlékek ily helyen sűrűn előforduló motívumát követve. Lágyak az alba újjának és a humerálenak vékony kelméjű, párhuzamos ránczai. A ránczvetés a casulán jut a legerősebben kifejezésre : annak alsó részén ismétlődő V alakú nagy ránczokban, főleg azonban a casula bő újjain, a hol erősen hangsúlyozott, ívben futó, megközelítőleg szimmetrikus nagy hajtások keletkeznek és a nyugodt, frontális helyzetű alak benyomásában a keresztbe tett kezekkel együtt és mintegy egyensúlyozva azoknak derékszögben találkozó vonalait, a mozgalmasság, elevenség hatását idézik elő. Ugyanily hatásos, kiszámított eszköz a mellre lelógó encolpium, a melynek zsinórja a casula keresztjét metszi. A dombormű alapjáról a püspök alakjától balra a talapzatra helyezett gyertyatartó emelkedik ki, égő gyertyával, tűrhető távlati ábrázolásban. Fölötte az ékkövekkel, gyöngyökkel díszített infula, melynek hímzett szalagjai mindennapias hajlásúkkal megszokott díszítő formulát mutatnak. A másik oldalon a pásztorbot emelkedik majdnem az alak teljes magasságáig (a rúd alsó része csonka). Görbülete félig-meddig gótikus diszítményt visel magán : középen nagy virágot, a görbület mentén kinövő levélkéket. Ismét hatásos ellentétképen szolgál a rúd körül csavarodó panidellus vékony, lágy kelméje.

Kétségtelen, hogy az Egerváry-síremlék mestere nem épen kiváló, eredeti művész. Érdeklődésünket inkább a részletek, diszítmények ügyes, ízléses ábrázolásával köti le, mint a képmás egyéni jellemzésével. Hiszen a mű keletkezésének idejében valami nagy olasz mestert hiába is keresnénk minálunk. Ebben is, mint az egykorú magyarországi emlékek túlnyomó részében a provincziális vonás félreismerhetetlen. De terjedelménél, figurális tartalmánál fogva előkelő helyet foglal el az emlékek között, a melyek sorában síremlékek amúgy is csekélyebb számmal szerepelnek, mint egyéb készítmények, kivált az annyira kedvelt szentségfülkék. Talán mégis érdemes lenne ezeket a műveket, ha gyakran elég szerények is, rendszeresen felkutatni és egybeállítani. Talán sikerülne is azok stílusbeli összehasonlítása révén nem ugyan nagy művészi egyéniségeket kihámozni, de legalább egyes műhelyeket megállapítani, a melyek konzervatív szellemben évtizedekig folytatták a quattrocento díszítő szobrászaidnak gyakorlatát.

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false