Fájl:Brassói ötvösjegyek főbb típusai.png

Összefoglaló[szerkesztés]

Úgy hiszem tehát, nem lesz czélszerütlen, hogy most, a mikor ötvösségünk történetének mind újabb és kimerítőbb adatait vetik felszínre a szorgalmas levéltári kutatások, a fentemlített egyensúly szükségességére felhívjam a figyelmet, az alábbiakban Marc Rosenberg új művének* [* Geschichte der Goldschmiedekunst auf technischer Grundlage. <Frankfurt am Main, 1910.>] némely e műben érintett elméleti kérdést behatóbban tárgyalva.

...

A mű kiválóságain kívül már az is érdemessé teszi, hogy vele bővebben foglalkozzunk, mert a magyar vonatkozású dolgok elég sűrűn szerepelnek benne s ezzel a magyar műveltség bizonyos emlékei, melyeknek kiválóságát már csak azért is, mert az ötvösség terén — hazánk fémgazdagságából folyólag — a külfölddel mindig jobban állottuk a versenyt, mint más művészeti téren, nem árt hangsúlyoznunk, Rosenberg részéről olyan fokú méltánylásra találnak, a milyenhez külföldi írók részéről nem igen vagyunk hozzászokva.

...

Az ötvösség technikai fejlődése ugyanis általánosságban közös vonásokat mutat minden nemzetnél, de viszont egyes nemzetek, hogy úgy mondjam, önálló fejezeteket is állítanak be az ötvösség történetébe, specziális eljárások feltalálásával vagy tökéletesítésével s egymásra kölcsönösen hatással vannak s ez okból a technikai fejlődés megírásánál az egyetemességre való törekvésnek kell az uralkodó szempontnak lennie s ha csak nem vezeti az írót elfogultság, nem hagyhatja figyelmen kívül a magyarországi ötvösség alkotásait s bizonyos szempontokból való kiválóságait.

...

Rosenberg mostani müvének bevezető általános része négy fejezetben az anyagot, a finomságot, a műhelyt és a segédmunkákat tárgyalja.

...

A Rosenberg-féle könyv még egy fejezetével kell bővebben foglalkoznom : a bélyegzésről szólóval. Szorosan véve ez nem vonható az ötvösség technikai kérdései körébe, mégis — miként az előbb tárgyaltak — a bélyegek eredete és czélja is oly elméleti kérdés, a mely az ötvösség története technikai alapon való tárgyalásánál okvetlenül felmerül.

A fejezet elején a krásznai aranykincs egyik rúdjának képe ötlik szemünkbe, azzal az aláírással, hogy a Nemzeti Múzeumban levő e rudat Sirmiumban találták. A rúd Sirmiumból származik bélyegei tanúsága szerint, de Krásznán találták* [* L. Resc h Adolf czikkét, A. É. 1887. 393.] s hogy miként kerülhetett a Sirmiumtól bizony távol fekvő Krásznára, arra is adatott szakirodalmunkban magyarázat.** [** L. Hampel József czikkét, A. É. 1888. 49.] Igaz, hogy a bélyegzés története szempontjából egyre megy, hogy e sirmiumi származású tárgy épen dáciai területen került elő, de e téves adat még sem hagyható szó nélkül.

A bélyegzés eredetét és czélját világosan tárja elénk Rosenberg, midőn azt állítja, hogy úgymint a rómaiaknál az arany- és ezüstrudakon a bélyegzés csupán a fémfinomság bizonyításakép alkalmaztatott, ugyanígy később a czéhek virágzása korában is az ötvöstárgyaknak bélyegzése nem egyéb czélból történt, mint a fém finomságáért való jótállás végett. «Ránk nézve — mondja Rosenberg — azonban egész más oldalról nyertek fontosságot az ötvösjegyek. Nekünk igazán jelentöségnélküli, hogy egy régebbi ötvöstárgy, a mely művészi szempontból érdekel, 13 vagy 14 latos ezüstből készült-e, de a rajta levő mesterés városjegyek, a melyek e finomságért való jótállás gyanánt kerültek a tárgyra, művészettörténeti szempontból fontos mestersignaturákká válnak.» Ezekben szabatosan van meghatározva az ötvösjegyek eredete s egyben czéljuk és gyűjtésük fontossága is. Miután azonban ép ezekből kifolyólag az ötvösjegyek gyűjtése az ötvösök utáni kutatásba tartozik s itt a technikai alapon való tárgyalásnál csak mellékesen kerülhet szóba, csupán mutatóba közöl Rosenberg néhány táblára való ötvösjegyet.

...

Már most, a hogy Rosenberg — a fentebbi idézetben is — a mesterjegyekről s a városjegyekről beszél, azt kellenne hinnünk, hogy minden ötvösjegy vagy mesterjegy vagy városjegy s hogy egyéb, legalább a tudományos kutatás szempontjából figyelembe jövő jegy nincs is. Pedig a városjegy elnevezés alá rendszerint a fémfinomsági jelzések közül csak azokat szokás foglalni, a melyek az illető városok czímereit vagy azok egyes részeit ábrázolják, lévén a czéhek helyenkint és időnkint a közhatóságok által kötelezve, a városra mutató, azaz oly czéhjegyek használatára, a melyek alapján az anyag silánysága miatt esetleg felelősségre vonandó czéhet, illetve mestert meg lehessen találni. E jegyek minket kutatásainknál legkönnyebben vezetnek a származási hely nyomára, a városi czímerekkel való összehasonlítás révén a legkönnyebben — ha nem is mindig biztosan — lévén megfejthetök. De e könnyebbséget nyújtó voltuknál fogva még nem jelentősebbek, mint azok a finomsági jelek, a melyek nem ábrázolván czímereket vagy a városra mutató betűket, nem utalnak közvetlenül a készítés helyére, de épen nehezebb megfej thetésük miatt a kutatás során még jobban figyelembe veendők, mint az ú. n. városjegyek.

A városjegyeknek nem nevezhető e finomsági jeleket s az évbetüket Rosenberg ez ismertetésben figyelmen kívül hagyja. De más hibája is van e felosztásnak. Vegyük példának a brassói ötvösjegyeket, a hol egyidőben a mester jegyébe foglalja a városczímert alkotó koronát (1), majd a finomsági számot is (2), majd a városczímert a czéh jegyében, a finomsági számot a mesterjegyben látjuk (3), majd a korona a mesterjegyben van s a finomsági szám külön (4), majd a városi czímerben látjuk e számot s a mesterjegyet magában (5), majd csak a finomsági számot és mesterbetüket látjuk különkülön jegyekben (6) s végül három külön jegyet látunk : a czímert, a finomsági számot és a mesterjegyet (7). Lehet-e e jegyeket látva, az összes ötvösjegyeket a fenti két kategóriába sorozni ? Es meg tudja-e mondani Rosenberg, hogy ezek közül melyik tartozik a mesterjegyek és melyik a városjegyek kategóriájába? Tanácsos-e egyáltalán az ötvösjegyeket külön válogatni, ha meggondoljuk, hogy az összes magukban álló mesterjegyek, melyek nálunk, különösen Erdélyben igen gyakoriak, szintén megfejthetők ha nehezebben is — s megfejtve, a készítés helyére is rámutatnak, e tekintetben tehát városjegyek is?

Csupán azt kívánom megjegyezni, hogy e jegyek meghatározásánál nemcsak a városi czímerekkel való hasonlóságra támaszkodtam. A czímerekkel való hasonlóság a legtöbb esetben még nem bizonyíték, csupán csak útbaigazítás.2 [2 Hogy mennyire nem biztos alap a czímerekkel való hasonlóság, mutatják például a Carl Kniess: Die Punzierung in Oesterreich cz. mű téves meghatározásaii, a hol — nyilván csak a czímerekkel való hasonlóság alapján — minden háromtornyú várat ábrázoló jegy pozsonyinak vétetik.] Számos más körülmény összejátszásából nyerünk csak bizonyítékokat a városjegyek, különösen a hasonló czimerű városokból származó jegyek megfejtésére. A mesterjegyek igazítanak legtöbbször útba és pedig a XIX. századbeli mesterjegyek, a melyek sokszor az egész nevet közlik, a legfontosabbak e tekintetben. Azonkívül bizonyos területi körön belül való gyakori előfordulás, régi családi ezüstnemüknél a család származási helye, a városjegyek mellett előforduló évbetük sorrendje, a tárgyak feliratai, mind oly adatok, melyek a városjegyek meghatározásánál figyelembe jönnek. E sok körülmény közül egy-egy magában csak ritkán bizonyíték s azért egy-egy jegy alapján csak kivételesen lehet megfejtésbe bocsátkozni, így ha a jegy oly czímert mutat, a mely semmi más városra nem vonatkoztatható (pl. az óbudai, a mely a város czímerében levő liliomot az OB betűkkel együtt tünteti fel), vagy ha a város neve is be van ütve a városjegy mellé, a mit eddig pesti, kolozsvári, beszterczebányai és nagyszombati jegyeknél tapasztaltam. A legtöbb esetben azonban mégis csak valószínűségszámítás eredménye a meghatározás s az ily számítás eredménye annál biztosabb, minél több adatra támaszkodik. Ebből következik, hogy még a városjegyeinek meghatározását is széleskörű adatgyűjtésnek kell megelőznie, a melynek az ötvösjegyek minden fajára kell kiterjeszkednie. Módomban volt ez adatgyűjtést széles körben folytatni, és számos városjegy birtokában vagyok, a melyek egyes magyar városok czímereivel feltűnő egyezést mutatnak, azonban még nem rendelkezem hovatartozásukra nézve a kellő összetett bizonyítékokkal, azért bemutatásukat itt mellőztem.

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false