Fájl:Az 1494-es antwerpeni lovagi torna, egykorú táblakép, Nádasdi Ferenc Műzeum, Sárvár.jpg

Összefoglaló[szerkesztés]

ANTWERPENBEN 1494-BEN TARTOTT LOVAGITORNA KÉPE A SÁRVARI NÁDASDY FERENC MÚZEUMBAN
TOMPOS ERNŐ

I. A KÉP TÁRGYÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ POLITIKAI HELYZET

Bella gerant alii; tu felix Austria nube!
Namque Mars aliis, dat tibi regna Venus.
Magyarul: Ám viseljenek háborút mások; te boldog Austria házasodj! Mert míg másoknak Mars, neked Vénusz ád országokat. Ez a Mátyás királyunknak tulajdonított mondás minden esetre jól illik kortársára I. Miksa német-római királyra (:császárrá csak később koronázták:), aki Merész Károly burgundi herceg leányának és egyetlen örökösének Máriának kezével megkapta a gazdag németalföldi tartományokat, az akkor már az iparosodás — főleg a posztógyártás — útjára lépett, igen jelentős városokkal. E tartományokkal nehézségeket támasztottak uralkodói jogainak elismerésénél és főként azért fogadták el mégis, mert a szomszédos Franciaország királyának XI. Lajosnak a fiától még jobban féltek, mint a távoli osztrák tartományok örökösétől. Fiát: Fülöp osztrák főherceget, a későbbi Szép Fülöp spanyol királyt viszont, mint az ősi uralkodóház leszármazottját, már elismerték. Ez abból is kitűnik, hogy az Antwerpenbe (franciául: Anvers, a továbbiakban a rövidség kedvéért ezt a kifejezést használom) való bevonulása alkalmából három ízben is rendeztek lovagi tornával egybekötött ünnepségeket.

Az első ilyen ünneplés Anvers városa előtt 1494. október 19-én volt. Fülöpöt a város rögtön a megérkezése alkalmából két nagy ezüst edénnyel ajándékozta meg. Atyja Miksa, hogy a várossal való jóviszonyát felújítsa, lovagi tornát rendezett, melyen 16 németalföldi lovag ugyanannyi külföldi ellen küzdött, lándzsával és karddal. A hazaiak fehér damasztból készült ruhát viseltek és lovaikat is ilyen takaróval fedték. A külföldiek viszont piros karmazsint használták e célra. Természetes, hogy mind a két félnél gazdag, részben arany hímzéssel díszítve. Egykorú feljegyzések a torna helyét is pontosan megjelölik: a Bourgerhout nevű helyen, Anvers falaitól keletre. Ma már ez a terület is beépült.1

Két héttel később október 18-án Sforza Bianca, I. Miksa második neje tisztelte meg látogatásával a várost és ezzel újabb pompás és fényűző ünnepségekre adott alkalmat. Többek között egy lovagi tornára, 40 résztvevővel. Ezt követte okt. 19-én a sárvári képen ábrázolt bajviadal, e tornáról a képen kívül más emlék nem maradt reánk.(1. ábra.).

II. A KÉP ISMERTETÉSE

a) A kép , tekintélyes méretű: 3,05 m széles és 1,25 m magas vászonra festett olajfestmény. Készítője nem szignálta, de a festés módjából arra következtethetünk, hogy Zazinger Márton, vagy iskolájának valamelyik tagja festhette. A fegyverzetek, lószerszámok és Miksa német-római király — akit az utolsó lovag néven is ismer a történelem — és Fülöp főherceg heroldjainak tappertje (a nagyurak hirdetőinek és követeinek díszruhájához tartozó általvető, melyen a gazdájuk címere volt kihímezve) semilyen anakronizmust nem mutatnak fel. Ezért, no meg a primitív megfestési módért feltételezhetjük, hogy egykorú ábrázolással van dolgunk.

A kép legfelső részén, régies német nyelven a következő feliratot olvashatjuk: (a kép baloldalán).

hie kam der durchleuchtig vnd hochgebornlfirst hertzog vilibus ertzhertzog czu esterreich und hertzog czu burgundi etc. bracht seine diener aufj mit namen den hochgebornen fyrsten margraff bernhart zu'badaw selb XV wol vorwapnet czu schimpf vnd ernst buten sich czu schlahen wer da kern nach lautt der geschrift daruter begriffen was (a jobb oldalon): bald darnach kam der durchlehchtig hochgeborne first vnd hertzog erich von braunschweig selb XV den vorgenanten firsten vnd Herren zu beston nach seinem Ъодегеп das geschach in der stat andorff die da leit in braffant am sontag nach sant Lauxtag do man czalt 1.4. 9.4.

Magyarul: itt jött a fenséges és nemes fejedelem, Fülöp herceg, Ausztria főhercege, Burgundia hercege stb. és elhozta hűbéreseit, név szerint a nemes fejedelmet, Bernát badeni herceget 15-ödmagával, jól felfegyverkezve a komoly küzdelemre, hogy készen álljanak megverekedni azzal, aki jelentkezik az erről szóló írásbeli felhívás szerint; nemsokára ezután megérkezett a fenséges és nemes fejedelem és úr, Erik braunschweigi herceg 15-ödmagával, hogy kívánsága szerint kiálljon az előbb említett fejedelmek és urak ellen. Ez Antwerpen városában történt, amely Brabantban fekszik, Szt. Lukács napja utáni vasárnap, amikor az 1494. esztendőt számlálták.

Nagy a valószínűsége annak, hogy a képet a Schaumberg család valamelyik tagja rendelhette meg, mert a tornán résztvevők közül elsősorban őket nevezi meg a művész. Címerük és sisakdíszük pedig ismételten szerepel a képen [2. a) és 2. b) ábrák]. A kép az idők során öröklés útján kerülhetett Magyarországra.

b) A bevonulás. A kép baloldalán az ünnepeltek bevonulását láthatjuk. (3. ábra). Egy félköríves ablakokkal ellátott ház fehér fala jól kiemeli Miksának, a német-római birodalom királyának alakját, akit különben az aranygyapjas rendjéről is felismerhetünk, hiszen mint a burgundi hercegek örököse ő lett e rend feje. (3. ábra). Mellette lovagol második neje Sforza Bianca és mögöttük az alig 16 éves Fülöp herceg. (4. ábra). A király előtt heroldját láthatjuk. A mellén viselt címer hazánkat is érdekli, mert a kétszer hasított és egyszer vágott (a hasításnál függőleges, a vágásnál vízszintes vonallal osztják a pajzsot) pajzs első, jobb felső mezeje pirossal és ezüsttel hétszer vágott, (a címertanban a jobb és baloldalt a megszokottól eltérőleg fordítva kell érteni, tehát úgy ahogy egy velünk szemben álló herold magyarázná a mellén levő címert.), tehát első a magyar címer, a hatodik piros mezőben kétfarkú ezüst oroszlán, Csehország címere. Számunkra különösen érdekes, hogy országunk milyen megkülönböztetett helyet foglal el a sok címer között, mert tudjuk, hogy ennek abban az időben igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Még Miksa — akkor már császár — szarkofágján is a következő sorrendben vannak a címerek: Magyarország, Csehország, Dalmácia, Bosznia és Horvátország. Csak ezek után következnek a valóban az ő uralma alá tartozó osztrák tartományai.2 A magyar címereket mint igénycímereket alkalmazzák, kifejezve ezzel, hogy sem Hunyadi Mátyást, sem Ulászlót nem ismerte el törvényes magyar királynak, hanem azon a címen, hogy ő V. László örököse, sajátmagát tartotta az ország egyedül jogos uralkodójának.

A királynő előtt Fülöp főherceg heroldja lovagol. Mellén a hasított pajzs első felében négyeit pajzsban a Habsburg tartományok címereit viseli, de karja azok legnagyobb részét eltakarja, úgy hogy csak a második mezőt: Ausztria piros mezőben ezüst pólyás címerét láthatjuk. A hátsó rész kétszer hasított, egyszer vágott, tehát hat részre oszlik. Ezen csak Burgund tartomány régi és új címerét, valamint Limburg ezüst alapon ágaskodó vörös oroszlánját láthatjuk.3 Ezt a címert viselte Fülöp az 1496-ban történt házasságáig. Neje: Kasztiliai Johanna a szüleinek halála után u. i. a tartományok egész sorát hozta hozományként a házasságába. így természetesen a címernek is bővülnie kellett. Érdekes, hogy Amerikát, mely ekkor már szintén a spanyol birtokok közé tartozott, sem akkor, sem később nem vették fel a címerbe. (Nem ismerték fel jelentőségét, vagy az uralkodó magánbirtokának tekintették?).

A heroldok előtt egy lovasított fúvós zenekar látható. Az ünnepeltek után a lovagi kíséret következik. Mind nyitott sisakrostéllyal és fehér strucctollból készült sisakdísszel. A kíséret tagjainak sem a fegyverzetén, sem a lovaik takaróján semmiféle címer, vagy más heraldikai dísz nem látható. Ebből a tulajdonképpeni élő heraldika alkonyára következtethetünk. Éppen az a társadalmi réteg — a főurak — mely valamikor divatba hozta a címereket, fordul el tőlük először. Jó René, Anjou herceg, Nápoly stb. elűzött királya által rendezett lovagi torna alkalmából, mely csak pár évvel előzte meg az anversit, még minden lovag apródjának meg kellett jelenni a heroldok kollégiuma előtt és be kellett mutatni az ura sisakját és a címerét tartalmazó zászlaját és csak ha azok elismerték annak hibátlan voltát, vehetett részt a lovag a tornán.4

Ez a jog, hogy ők bírálták el, ki vehet részt a lovagitornán és ki nem, volt a heroldok megbecsülésének egyik alapja. Az eredetileg elég alacsony beosztású persevantok (magyar nevük nem maradt ránk, franciául: poursuivant) főfeladatai akkor még főleg abból álltak, hogy felsegítsék a lovukról leesett lovagokat, gondoskodjanak a szállásáról, töltögessék a borospoharaikat. Erős területi összetartozással, alapos kiképzéssel (hét évig kellett tanulniok), főleg a címereket és a családok rokoni kapcsolatait kellett megismerniük. Az idők során az udvari méltóságok közé emelkedtek, pl. a királyi koronázásoknál volt nagy szerepük.5

A kép jobboldalán Erik braunschweigi herceg bevonulását láthatjuk. (5. ábra). Könnyen felismerhető a sisakdíszéről. (5. a. ábra). Körülötte a hirdetők egész csoportja. Előtte három herold lovagol, mellükön a német-római király egyfejű fekete sasos címere az aranyat helyettesítő sárga alapon (a kétfejű sast csak a császárrá koronázás után viselhették). Előttük egy üstdobos vezette, nagyrészt fúvósokból álló zenekar lovagol. Érdekes, hogy három dudás is van a zenekarban, a mi korunkra ez a hangszer szinte teljesen kiveszett. A herceg mögött bevonuló kíséretből csak a sisakdíszeket tudjuk kivenni: ketten szélmalmot, egy zöld gallyakat visel.

c) A t о r n a. A kép egyik érdekessége, hogy a bevonulásnál látott személyiségek vagy a tornánál, vagy a tribünön újból megjelennek. A gerendákból összerótt korláton belül sok harci jeleneit bonyolódik le egyszerre. A tribün közepe előtt egy kerek ezüst lemezkékkel díszített, barnaszínű ruhába öltözött lovag (Jauche Mastaing?), lándzsájával megérinti annak a címerét, akivel meg óhajt vívni. Sisakján piros-kék-zöld tollak. (GI—20, 22.) Lovának takarója ugyanolyan, mint a ruhája. A bevonulók között is szerepel (EF—31.), de az épület sarka eltakarja a sisakdíszét.

Előtte Schaumberg Withold lovagol (GH—16, 17.). Felismerhető a lova szügyén elhelyezett címeréről és a sisakdíszéről, de fontosságát mutatja az is, hogy a festő a nevét is kiírta. Lándzsáját már eltörte, mert az egyik segítő a tribün sarkához támasztott tartalékból nyújt át neki egyet.

A korláton kívül egy sokszínű „Landsknecht" ruhába öltözött legény fehér-fekete zászlót tart. (G—13.).

A küzdőtér sarkánál két lovag olyan közel került egymáshoz, hogy nem is tudják használni a fegyvereiket. (GH—10, 11.). Az egyik egy fehér strucctollas, a másik barna lótakarójának a szegélyén vesszőfonást utánzó dísz van. A lótakarón és sisakdíszén egy-egy szélmalmot látunk. Dr. Pama Kornél (Cape Town, Délafrika) közlése szerint valószínűleg az Antwerpen melletti: Belgoumból származó Van der Meulen család egyik tagja. Mellette: „Michel báni" felírás, ez alatt egy átfestéssel olvashatatlanná tett név. A korlátnál egy már lenyergelt ló, melynek oldalát letörött lándzsa verte át.

Közelében olyan nagy a kavarodás, hogy csak a sisakdíszükről és a feliratról tudjuk megkülönböztetni a küzdőket. Fehér strucctollas harcol Schaumberg Fülöp ellen. (LM—6, 11.). Kettőjük közé ront, a felirat szerint Stamburg (vagy Staunburg) János, kinek piros lótakaróján fehér andráskeresztet látunk. Érdekes a sisakdísze: két könyökig feltűrt pirosruhás kar, valami közelebbről meg nem határozható, pirosat tart. (LN—11, 13.).

A porond közepén újabb nagy kavarodásból a sok fehér strucctoll között a braunschweigi herceg sisakdíszét láthatjuk. (IJ—21.) Valószínűtlenül magasra emeli lándzsáját Wilmel (vagy Wilnieb?) Frigyes, sisakdísze: zöld ág. Lovának takaróján fekete-piros-fehér csíkok váltakoznak. A feketébe arany, a pirosba ezüst, a fehérbe fekete futó kutyákat szőttek bele. (IL—26, 27.). Mögötte a „plug" felirat, valószínűleg Pflug családnév helyett, annál is inkább, mert a címerek között szerepel a címerük, a tribün irányába lovaglóról nincs mit mondanunk. A küzdőtér jobb felső sarkában két fehér strucctollas üldöz egy lovagot, kinek sisakdísze egy ülő madár (?), lovának takarója pedig fehér-sárga-fekete csíkokat mutat. (GI—31, 33.). A korlátnál egy, a lováról leesett fehér tollas lovagot ápolnak a segítők. Alatta (MN—34, 35.) egy egyszerű fegyverzetű lovagot láthatunk, akit szokatlan sisakdísze miatt érdemes megemlíteni: Sisakján egy barna majom ül, jobbjában egy narancsot (vagy almát) tart. (LN—33, 35.). Lova szügyén viselt címeréről ismerhetünk fel egy Witzleben lovagot (MO— 29, 31.). 8. ábra.

„Beszélő" sisakdíszéről tudjuk meg Crévecoeur lovag kilétét. Beszélőnek, azokat a címereket nevezzük, ahol a címerkép, vagy mint itt a sisakdísz valami vonatkozásban van az illető nevével. A név itt: „szívfacsaró" és valóban a sisakból kinyúló két kar kezei egy szívet facsarnak, de úgy, hogy csakúgy csepeg belőle a vér. (6. ábra). Az aranygyapjas rend tornakönyve7 és a képünk között a címernél eltérés van, ott sárga alapon piros szarufák, míg nálunk piros lángnyelvek vannak. (MO—26, 28.).

Háttal áll a nézőnek a „der túrt von aventhur" (vagy : tart... : felirattal megjelölt lovag, így címerét nem láthatjuk. Sisakdísze: koronából kicsapó piros lángok. (MP—11, 13.). Mellette a földön egy fehértollas lovag fekszik, egy segítő siet, hogy emelje. Általában megfigyelhető, hogy vagy a festő, vagy megrendelője inkább a braunschweigi Erik pártján lehetett, mert az ő pártjához tartozókat nem ábrázolta ilyen kedvezőtlen helyzetben. A porondon sok törött lándzsa, leütött sisakdísz, elveszített fegyver látszik. Udvarias ellenfelek, különösen a magasabb rangúakkal szemben, nem arra igyekeztek, hogy lelökjék a lováról, hanem csak a sisakdíszét igyekeztek lándzsájukkal eltalálni. Ezt a kisebb célt természetes, hogy nehezebb volt eltalálni, de ha sikerült nagyobb dicsőséget is jelentett és az ellenfél számára sem volt sem oly veszélyes, sem oly fájdalmas, mintha kiemelték a nyeregből.

A háttérben emeletes házakat látunk, ablakaiban sok néző. Lehet, hogy a jobb oldalon lévő épület a városháza. U. i. első emeletén a város címerét, oromzatában pedig egy szerkezetes órát láthatunk, ezt a luxust magánember akkor még nem engedhette meg magának. Az épület sarkait erkélyszerűen kiugró sarokbástyákkal erősítették meg, talán nem is annyira az ellenség, mint saját céheik ellen.

d) A tribün. Fából készült, háromemeletes épület. Az I. emelet felett, a középen az ünnepelt Fülöp helyét ezzel is kiemelve, fekete (vagy talán csak megfeketedett bíbor?) baldachin, melyet balharántpólya szerint elhelyezett egyenes ezüst pallos és jogar — a hatalom jelvényei — díszítenek. Közöttük öt darabból álló kagyló, vagy legyezőszerű dísz. A baldachin felett egy oroszlán tartja Miksa személyi zászlaját (Leibstandarte). A sárga zászlón egyfejű fekete sas, a mellén lévő hasított pajzsban Ausztria (pirosban ezüst pólya) és Burgund (arannyal és kékkel ötször harántvágott) címereit láthatjuk. A tribün bal felső sarkánál ugyancsak oroszlán tartja Brabant tartomány (fekete mezőben ágaskodó arany oroszlán), az ellenkező sarkon elhelyezett oroszlán pedig Anvers város zászlaját. Pirosban háromszög alakú, háromtornyú ezüst vár. Az első, a többinél nagyobb torony nyitott várkapuval. A vár felett két levágott, természetes színű kézfej.

A tribün első emeletén, a baldachin alatt az ünnepelt, tőle balra Miksa, jobbra a mostoha anyja, udvaroncaiktól és a város előkelőségeitől körülvéve. A legalsó szinten — a heroldok jelvényéül szolgáló pálcákról ítélve — a torna döntőbírósága van. Legfelül pedig a bevonulásban résztvett heroldokat látjuk újra.

III. CÍMEREK

A torna részvevőinek címerét a tribün legfelső szintjének mellvédjén helyezték el. (7. ábra). A főhely felett lévő baldachin két oldalán a küzdők csoportjainak vezetői — illetőleg címereik — kaptak helyet, oldalukon a csoportjukhoz tartozók címerei. A címerek elhelyezésénél szigorúan betartották a heraldikai udvariasság szabályait: a sisakdíszek állatalakjai nem fordíthatnak hátat a főszemélynek. Az összes pajzsok kerektalpúak, tehát „dobozpajzsok".

A baldachin baloldalán első, Badeni Bernát címere, a többinek számozása ezen az oldalon jobbról balra történik.

1. Piros mezőben ezüst balharánt pólya. A sisakon: korona. Sisakdísz (a továbbiakban: Sd.): piros-ezüst szarvak. Sisaktakaró (a következőknél: St.): piros-ezüst. Baden tartomány címere, későbbi adatok szerint: aranyban piros haránt pólya.9

2. Ezüsttel és pirossal négyeit pajzs. Az első mező kivehetetlen, 2—3. pirosban 1—1 ágaskodó arany oroszlán. Az oroszlánra, griffre jellemző ez a helyzet, a jövőben tehát csak az ettől eltérő helyzeteket említem meg. 4. mező: ezüst, benne piros oroszlán. Sd. : felrepülő fehér madár. Luxembourg-Ligny család?

3. Ezüsttel és pirossal négyeit pajzs. A piros mezőkben 5—5 (2—1—2) hatágú arany csillag. Sd.: nyitott ezüst szárnyak között, egy fekete férfifej? St.: ezüst-fekete.

4. Piros pajzsfővel ellátott arany pajzs. A sisakon: arany-piros tekercs. Sd. : két arany bölényszarv. St. : arany-piros.

5. Ezüst mezőben piros kereszt. Sd. : koronából kiemelkedő fekete kígyók. St.: ezüst-piros.

6. Piros mezőben ezüst pólya, az ugyancsak piros pajzsfőt ékalakban négyszer megtört arany vonal választja el a mezőtől. Pántos tornasisakján fehér tekercsből sisakdíszként kiemelkedő hat fehér strucctoll. St.: piros-arany. Jauche Mastaing címere.8

7. Négyeit pajzs, első és negyedik mezeje Jauche Mastaing előbb leírt címerét tartalmazza (nyilván a fiáé vagy valami rokonáé lehet), 2—3. pirosban ezüst oroszlán. Pántos sisakján ezüst tekercs, ebből két ezüst szarvasagancs emelkedik ki, közöttük kivehetetlen fekete dísz. St.: piros-arany.

8. Fekete mezőben három ezüst ruta, a középsőt piros szív díszíti. Pántos sisakján hatágú ezüst korona. Sd.: fekete bivalyfej. St.: ezüst-fekete.

9. Pirosban arany griff. Sd.: fekete farkasfej. St.: piros-arany.

10. Fekete mezőben ezüst andráskereszt, közepén hatágú piros csillaggal. Sd.: nyitott fehér szárnyak között egy fekete griff feje nyakastul. St.: ezüst-fekete.

11. Vágott pajzs, felső piros mezejében ezüst folyó, az alsó fekete mezőben arany szarufa. Sd.: felrepülni készülő fehér galamb. St.: fekete-arany.

12. Fekete mezőben ágaskodó arany oroszlán. A pántos sisakot arany-fekete nyitott szárny díszíti. St. : sárga-fekete.

A baldachin jobb oldalán elhelyezett címerek sora a vezetőjüknek, Braunschweig Eriknek a címerével kezdődik (5. a. ábra) és felsorolásuk balról jobbra történik.

13. Braunschweig Erik hg. címerét a sárvári képen látható alakjában írom le: a négyeit címer első, piros mezejében egymás felett két leopárd (a heraldikában nem a természetben előfordulót értjük e megnevezés alatt, hanem az oldalról ábrázolt lépegető oroszlánt, mely fejét a néző felé fordítja, tehát szembe néz vele.). Itt ez a mező Braunschweig tartományt jelenti. 2. piros szívekkel behintett arany mezőben kék oroszlán. Lüneburg. 3. Kék (képünkön megfeketedett) mezőben ezüst oroszlán, arany koronával. Az Eberstein grófság címere. 4. Ezüst-kék kerettel ellátott piros mezőben arany oroszlán. Homburg grófság. A sisakdísz a Braunschweig—Lüneburg tartományok címereihez tartozik: aranykoronából kiemelkedő, ugyancsak arany koronával lezárt ezüst oszlop. A felső koronából 3 pávatoll áll ki. Az 5. a. ábrán a középső tollat egy hatágú aranycsillag díszíti, de ezi a mi képünkön még nem lehet rajta, mert ezt azért kapta I. Miksától, mert az 1504. szeptember 12-i Schöneberg mellett vívott küzdelemben megmentette az életét. Ugyancsak pávatollak díszítik az oszlop két oldalán elhelyezett fogazott sarló alakú díszítések gerincét is. A sarlók között, az oszlop előtt vágtató fehér lovat láthatunk. St.: arany-piros.

14. Négyeit pajzs, 1—4. fekete mezőben három (2, 1) hatágú ezüst csillag. 2—3. ezüst mezőben 4—4 ékkel benyúló piros jobboldal. A sisakon fekete-ezüst tekercs. (Ez egy turbánszerű, textíliából készült dísz volt és azért alkalmazták, hogy a sisakdísznek a sisakra való felerősítését eltakarja.) Sd. : fekete ökörfej és nyak. St. : piros-ezüst.

15. Négyeit pajzs, 1—4. piros mezőben, apró, közelebbről meg nem határozható, arany színű díszítés. 2—3. fekete mezőben három ötágú fekete csillaggal megrakott ezüst pólya. Sd.: fehér ökörfej nyakkal. St.: piros-ezüst.

16. Feketével és ezüsttel hasított pajzs. Sd.: kardot tartó fehérruhás angyal. St.: fekete-ezüst.

17. Négyeit pajzs. 1—4. piros mezőkben 1—1 ezüst ekevas. 2—3. ezüst mezőkben fekete hársfaág, felül 2—2, alul 1—1 zöld levéllel. Sd. : két fehér tollakkal díszített — ezüst ekevas. St.: piros-ezüst. A Meissen tartománybeli Pflugk, másként Pflügen család címere.10

18. Piros mezőben két egymásnak fordított arany sarló, gerinceik fekete (kakas?) tolldíszt kaptak. A sisakon piros-ezüst tekercs. Sd. : ugyanaz a két sarló mint a címerkép. St, : piros-arany. A Meissen tartománybeli Lüttichau vagy Litichau család címere.11

19. Vágott, felül ezüsttel és pirossal hasított, alul kék (a képen már erősen megfeketedett) mező. Sd.: piroshajtókás fehérruhába öltözött emberi törzs, kalapját fekete kakastollakkal díszítették. Maga a kalap piros, a felhajtott része fehér. A sisaktakaró a képen kék-ezüst, Otto Hupp rajza szerint fehér-piros. A Schaumburg, későbbi helyesírás szerint Schaumberg család címere. (2. a. és 2. b. ábrák)12.

20 Piros mezőben ezüst szarufa, alatta arany bástyatorony. Sd. : az arany bástyatorony. St. : piros-ezüst.

21. Feketével és ezüsttel négyeit pajzs. Az ezüst mezőkben három (2—1) fekete négyzet (?). A pántos sisakon nyitott fehér-fekete színű szárny. St.: fekete-fehér.

22. Piros mezőben arany harántpólya, alatta és fölötte 3—3 arany dísz. (koronák?). Sd.: növekvő fekete állat (medve?). St.: piros-arany.

23. Arany mezőben kétszeres szélességű, piros, arannyal sakkozott pólya, melynek piros mezeit kis arany bizánciak díszítik. A pántos sisak sisalkdísze: zárt arany szárny. St.: piros-arany.

24. Ezüsttel és pirossal a lefordított szarufának megfelelően háromszor vágott pajzs. Sd. : hermelin karimával ellátott piros föveg, melyből két fekete bot, vagy szár áll ki. Ezekből 6—6 piros, hársfalevél alakú dísz nő ki. A botok arany tálcácskákban végződnek, melyekből 5—5 strucctoll (piros-fehér-pirosfehér-piros) áll ki. St.: piros-fehér. (8. ábra). A Thüringen tartományból származó Witzlebenek címere.13

A tribün legfelső emeletén a bevonulásnál már látott heroldokat láthatjuk ismét. Balról jobbra haladva a következőket: elsőnek az ünnepelt Fülöp fhg. heroldját. Díszruhájából csak Burgund régi címerét és a brabanti oroszlánt láthatjuk, a többit eltakarja a tribün mellvédje. Két kezével az Attems család címerét tartja a magasba: ezüst mező felett háromszoros ékvágással elválasztott piros pajzsfő. Sd.: két ezüst bölényszarv. St.: piros-ezüst. (25. számú címer)14

26. Piros-ezüst rutás pajzs, a piros rutákat 1—1 ezüst pont díszíti. A sisakdísze képünkön kivehetetlen, de az aranygyapjas rend tornakönyve szerint: zárt arany szárnyak között egy fekete sasfej, arany csőrrel. A Lalaing család címere.15

Következő a német-római király egyik heroldja által tartott címer: 27. Kékkel és pirossal vágott. A felső, kék mezőben három arany félhold, az alsó pirosban ezüst haránt pólya, melyet 3—3 közelebbről meg nem határozható arany díszítés kísér. A sisakon ezüst-fekete tekercs, a sisakdísz kivehetetlen. St.: arany-kék? Jauche Mastaing ennek a címernek a tulajdonosát hívja ki lovagi viadalra. Miksa igénycímereit viselő herold a Witzleben család címerét (24. sz.) tartja.

28. Arany mezőben három fekete (eredetileg: kék?) stilizált liliom. Sd.: kivehetetlen. St.: arany-fekete, (kék?).

29. Fekete mezőben ezüst pólya, felette két, alatta egy ezüst bizánci. S.d : — St.: arany-fekete.

Végül ismét egy német-római királyi heroldot látunk, aki azonban csak a heroldpálcáját tartja.

Sajnos nekünk magyaroknak sem az itt megtartott lovagi tornákról, sem más középkori történelmi eseményekről nem maradt a most leírthoz hasonló egykorú táblaképünk. Igaz, hogy a mi történelmi képeink, pl. Benczúr Gyula : Budavár visszavétele, művészileg messze fölötte állnak az általunk most megvizsgált képnek, mely meg sem közelíti sem a vele egykorú olasz művészek, sem pedig a következő korszak németalföldi művészeinek remekműveit. De azért örülnénk, ha egykorú ábrázolásban láthatnánk pl. Mátyás királyt, vitézeit, vagy akár csak egy abból a korból való városrészletet.

A lovagi tornáknak ez a fajtája egyébként Miksa császár uralmának végével szép lassan kiment a divatból és a magyar-török baj viadalok hatására a magyar eredetű ún. „huszártorna" váltotta fel őket. Ezeket könnyebb és nemesebb vérű lovakon, könnyebb fegyverzettel vívták. Prágából is tudunk ilyenekről, úgy látszik, hogy legalább is Középeurópa-szerte elterjedt, de ezeknek az ismertetése meghaladná jelen tanulmány keretét.

Mindazoknak — elsősorban Chevr Xavier Ghellinck Vaernewyck barátomnak — akik e munka létrejöttében segítségemre voltak, ezúton is a leghálásabb köszönetemet fejezem ki!

JEGYZETEK

1. Ghellinck Vaernewyck, Chevr Xavier de: Une découverte héraldique en Hongrie: Le tournoi devant Anvers le 19 octobre 1494. A nemzetközi genealógiai és heraldikai társaság 1972-ben (Lüttich) tartott 11. kongresszusán megtartott előadása.

2. Heyck, Ed.: Kaiser Maximilian I .Bielefeld und Leipzig. 1898. 128. old.

3. Vredius, Cfr.: Sigilla Comitum Flandriáé. Bruges, 1639. p. 126. fig. 2.

4. Williams, Jay: The Sport of Knights. A Horizon с folyóirat 1958. novemberi szám. New York. 98. old.

5. Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Budapest. 1897. 434. old.

6. Siebmachers Alig. Wappenbuch. Nürnberg. 1605. 5. tábla. Gatterer, Johann Christoph: Handbuch der neuesten Genealogie und Heraldik. Nünrberg. 1763. 57. old.

7. Larchey, Lorédan: Ancien Armorial équestre de la Toison d'or. Paris. 1890. XXIII. tábla.

8. Ghellinck id. m. 259. old.

9. Hupp, Otto: Münchener Kalander. München. 1901.

10. Siebmacher id. m. 153. tábla.

11. Siebmacher id. m. 154. tábla.

12. Siebmacher id. m. 100. tábla és Hupp id. m. 1920.

13. Siebmacher id. m. 165. tábla és Hupp id. m. 1929.

14. Ghellinck id. m. 261. old.

15. Larchey id. m. XXI. tábla.

16. Nagler, Dr. G. K. : Neues allgemeines Künstler-Lexikon. Linz a. D. 1914. 21. kötet. 148. old.

17. Kalmár, János dr.: A magyar huszártorna fegyverei. Budapest. 1955.

18. Siebmacher id. m. 198. tábla.

[2]

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: a szerző személye nem állapítható meg, a kép első nyilvánosságra hozatala pedig több mint hetven éve történt. 31. § (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Fontos: az, hogy te nem tudod, ki a szerző, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem állapítható meg. A kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. the author of this image is unknown, thus its copyright expired in Hungary 70 years after its first publication.