Fájl:Aethicus betűi, 1110 k., Oxford, St John's College, MS 17, fol. 5v.png

Aethicus betűi egy oxfordi kéziratban. 1110 k. Az Aethicus-betűk elnevezései (Szegedi): Λlamon, Becah, Cathu (2×), Delfoẏ, ℮fothu, Fomethu (2×), Garfou (2×), hethmu (2×), Jofithu, kaithu (2×), Lethfu, Malathi (2×), Nabalech, Ozechi, Choriτzech, Phẏthẏrin, Salathẏ, Salathi, Jntalech, Thothimos (2×), Aτzathot pror t.p.R. (2×), ẏrchoni (2×), Zothichin, y̍. [1]

"Az 5v-ón található írásrendszerek balról jobbra, felülről lefelé haladva a kézirat digitális kiadásának szerkesztői szerint a következők.
1. Északi, dán futhorc 16 jegyű rúnák nevükkel és latin megfelelőjükkel.
2. Mesterséges ábécé ’r’ betűig.
3. Notae sancti Bonifacii, olyan titkosírás, melyben a magánhangzókat pontokkal helyetesítik. Rabanus Maurus De inventione linguarumában is találunk erről a módszerről leírást.
4. Betű helyetesítéses kriptográiai módszer, melynél a latin ábécé betűit a sorban következő helyetesíti, tehát ’z’-t ’aa’, ’c’-t ’b’ és így tovább. A jegyző a kódot rögtön ezen a lapon alkalmazta is, és Byrhtferth, a Ramsey apátság szerzetese, aki feltételezhetőleg a kézirat egyik másolója is volt, használhata a 7v-on található diagrammában.
5. Magánhangzó helyetesítéses kriptográiai módszer, hasonló a negyedikhez, csak it kizárólag a magánhangzókat helyetesíti a latin ábécében utána következő mássalhangzó, tehát az ’a’-t ’b’ helyetesítit, az ’e’-t ’f’.
6. A magánhangzókat egy, kető, három etc. szimbólum helyetesíti, ebben az esetben ’G’, ’GG’, ’GGG’ és így tovább. Byrhtferth ezt a módszert is alkalmazhata.
7. Angol futhorc rúnaírás, 43 rúnával és annak latin betűs, helytelen, zavaros átírásával.
8. Északi, dán futhorc rúnák, az első 16 jegy névvel, 7 pedig csak értékkel.
9. Nennius, walesi szerzetes ábécéje latin megfelelőivel.
10. Angol futhorc néhány nenniusi jeggyel kiegészítve.
11. Rúna ábécé, amely főleg az angol futhorcon alapszik, de emlékeztet Rabanus Maurus „markommaniai” írásrendszerére is.
12. 22 karaktert tartalmazó egzotikus ábécé latin megfelelőikkel.
13. Aethicus Ister ábécéje.
Mivel az aethicusi ábécé több eleme is duplikálódik, többféleképpen is lejegyez egy-egy jelet, feltehetőleg legalább két forrásból dolgozhatot a másoló. A ’req.” hiányzik, tehát minden bizonnyal olyan kéziratokat vet alapul a lejegyző, melyek nem a maurusi hagyományt követék, viszont a fólión megtalálható több írásrendszerre is van utalás a De inventione linguarumban. Az apátsági szerző jó kritikai érzékkel bírt, tudta, hogy az ábécé primer és szekunder módon is hagyományozódot, teljes, használható változatot kívánt adni az olvasónak, mely az eredeti tradíciót követi. Erre utal az is, ahogy a ’chorit(/z) ech’-nél jelöli az általa láthatot kéziratokban kétféle módon olvasható betűknél a ’z’-s és ’t’-s változatot is, a döntést a befogadóra bízza. Az ’at(/z)atoth’ esetében ugyanez az analógia igyelhető meg. Aethicus Ister kozmográiája a német nyelvterületen túlmenően az angolszász világban is széles ismertségnek örvendet, jól tükrözi ezt az oxfordi kézirat is. Több, eltérő másolat is elérhető lehetet, ezek különbözőségei pedig ismeretesek voltak az olvasóközönség előt. Roger Bacon feljegyzései33 is arról tanúskodnak, hogy előszeretetel használták a kozmográiát. John Dee naplójában feljegyezte, hogy könyvtárában megtalálható volt Aethicus kozmográiája, talán két példányban is."
(Balázs Debóra: „Suos caracteres litterarum quos adinvenit, ita distinxit”. Aethicus Ister írásrendszerének középkori interpretációi. In: Jankovics József et. al. szerk.: Stephanus noster. Tanulmányok Bartók István 60. születésnapjára. Budapest, 2015. 15-16.)[2]

Oxford, St John's College, MS 17, fol. 5v.[3] [4] Irodalom: Bernhard Bischoff: Übersicht über die nichtdiplomatischen Geheimschriften des Mittelalters. Mitteilungen des Intituts für Österreichische Geschichtsforschung. 62. 1954. 8–9. Nr. 31.