Fájl:Adrianszkoga mora Syrena, Groff Zrinszki Petar, Velence 1660.png
Adrianszkoga_mora_Syrena,_Groff_Zrinszki_Petar,_Velence_1660.png (336 × 500 képpont, fájlméret: 235 KB, MIME-típus: image/png)
Összefoglaló[szerkesztés]
Leírás |
Adrianszkoga mora Syrena, Groff Zrinszki Petar, Velence 1660 : Zrínyi Miklós művének horvát fordítása és kiadása Zrínyi Péter által, a saját neve alatt |
---|---|
Forrás | |
Dátum |
|
Szerző |
|
Engedély |
|
Az Adriai tengernek Syrenaia Groff Zrini Miklós című kötetet a szerző 1650. folyamán állíthatta össze. Ebben az évben halt meg első felesége, a verseiben Viola néven megjelenített Draskovits Mária Euzébia. A kötet talán egyféle gyászkötetnek is felfogható, de mindenképpen egy életszakasz lezárása. A kötet megjelenése után nem sokkal újra megnősül. Második felesége Maria Sophia Löbl grófkisasszony; a házassággal rokoni kapcsolatba került a német birodalmi arisztokrácia több befolyásos családjával.
A kötet címe rejtélyes. Mi a Syrena? A mitológia bajlós szörnye, amely éneklésével a puszulásba csalja a hajósokat? Vagy inkább szirénáról, riadóztató harci kürtről van szó? (A SIREN szó mellesleg a Zrinyi név olaszos formájának a SERIN-nek anagrammája.) Az első értelmezést támogatná, hogy már Rimay is próbálgatta a "Siren" epitheton ornans-t Balassira: "Vagy Siren, vagy Circe vagy magyar Amphión / Arany írásodban nincs peníszes ón..." Még fontosabb párhuzam, hogy Zrinyi egyik költői példaképét, a század legnevesebb olasz költőjét, Giovan Battista Marino-t (1569-1625) a kortársak a Tirrén tenger szirénjének nevezték. A kötet Bécsben nyomtatott kiadása élére Zrinyi metszetes címlapot is készíttetett; így a furcsa címadást vizuális információk segítenek értelmezni. A képet egy másként ismeretlen, horvát metsző G. Subarich készítette. A hajóban ülő páncélos férfi felismerhetően maga a költő. Előre néz, úticélja irányába, egyik kezével a vitorlát igazítja, másikkal a kormánylapátot szorongatva nem törődve a két halfarkú nőalakkal (najádok?, szirének?). (Más elemzők szerint jobb kezében a hajós hadvezéri pálcát, vagy tetszetősebben: az eposz kézirattekercsét tartja.) Ha szimbólumot keresünk a két tengeri lényben, akkor a haját tükörben fésülgető nőt a Hiúság, a kagylóban ajándékot kínálót a Csábítás megszemélyesítőjének kell tartanunk. (NB. Nem énekelnek!) Említésre méltó motívumok még a hajó orrában lévő (faragott?) fej (kisfiúé?), valamint a kormánylapát fölött látható sötét, férfiarc. A vitorlát szél dagasztja, az árbóc körül tekergő szalagon a költő jelmondata.
Zrinyi Miklós Péter öccse Syrena-kötetet horvátra fordította, és 1660-ban Velencében nyomtatásban is megjelentette a saját neve alatt: Adrianszkoga mora Syrena, Groff Zrinszki Petar. A kötetet sokkal díszesebb kivitelben készíttette el, néhány metszetes illusztrációval is felékesítette, és az eredeti címlapmetszetet is újraalkotta. A kivitelezéssel aKis Syrena provinciális tehetségű Subarichnál lényesen képzettebb művészt bízott meg, a velencei Giacomo Piccini személyében Zrinyi Péter sokkal ponpásabb, kétágyúsoros hadihajón mutatkozik, a vízi lények is megszaporodtak, akik már nem kagylót, hanem egyenesen koronát és a dicsőség pálmaágát kínálják a költőnek. Figyelemre méltő, hogy az egyik férfinajád (szirén?) egy szirénkagyló kürtöt fúj! Az eredeti bécsi metszet érdekes módon, mintegy idézetként feltűnik a kép hátterében.
Zrínyi címlapmetszetének előképét a kutatás több helyen is megtalálni vélte. Már Széchy Károly felismerte, hogy Zrinyi kedvenc kortörténetírója, Vittorio Siri egyik kötetének címlapmetszete lehetett a Syrena-címlapmetszet egyik előképe. Megtalálhatók rata a kulcsmotívumok: a hajó, a hajós, a szalag, tükröt-kagylót tartó hölgyek. (NB. Ott van a kagylót fúvó férfialak is - vagyis Piccini kezében is ott kellett lenni mintaként ennek a kötetnek!)
A hajós és a szirének találkozása a művelt olvasó emlékezetében (és ugyan miért olvasta volna Zrinyit műveletlen olvasó?) természetesen fel kellett idéznie a két nagy eposzi előképet: Odüsszeuszt és Aeneast is. [3]
"Az 1660. évi horvát Syrena-kötet címlapmetszete is tanúsítja azt, hogy alapos megfontolással választott szirének kísérik itt Zrínyi hajóját: Zrínyi Péter horvát Syrenájában a kép jobb felső sarkában, a háttérben hajózó Miklós hajójának szirénjei változatlanok, míg Péter szirénjei újak, többen vannak, és más kihívásokat jelképeznek: koronát, hírnevet (a trombitáló puttó), hatalmat és tekintélyt (a kulcs és jogar a szirén kezében) kínálnak Zrínyi Péternek."127.
Licenc[szerkesztés]
Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján:
Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. |
Fájltörténet
Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.
Dátum/idő | Bélyegkép | Felbontás | Feltöltő | Megjegyzés | |
---|---|---|---|---|---|
aktuális | 2018. május 28., 11:06 | 336 × 500 (235 KB) | Szegedi László (vitalap | szerkesztései) | {{Összegzés | Leírás = Adrianszkoga mora Syrena, Groff Zrinszki Petar, Velence 1660 : Zrínyi Miklós művének horvát fordítása és kiadása Zrínyi Péter által, a saját neve alatt | Forrás = [http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Magyar/55Orlovszky/zrini/index.html][https://library.hungaricana.hu/en/view/FoliaArchaeologica_21/?pg=181&layout=s] | Dátum = | Helyszín = | Szerző = | Feltöltötte = | Engedély = | Változatok = }} Az Adriai tengernek Syrenaia Groff Zrini Mi… |
Ezt a fájlt nem lehet felülírni.
Fájlhasználat
Az alábbi lap használja ezt a fájlt: