Fájl:A soproni ötvösök pecsétje, 15. század.png

Összefoglaló[szerkesztés]

A Magyar Nemzeti Múzeum levéltára a mult évben szerezte meg a soproni ötvösczéhnek Sopron városa által kiadott szabadalmi levelét. E szabadalmi levél függő pecsétjén olyan különös jelenséget észleltem, a mely miatt érdemes e pecséttel külön és behatóan is foglalkoznunk.

A pecsét közepét a városnak XV. századi jellegű, 29 mm. átmérőjű, köralakú pecsétje foglalja el.

Körös szallagban, melynek belső vonala gyöngyözött, van a körirat : S * AVRSVS * SVPRONIENSIS. A körbe foglalt czímeres pajzs alsó zárása körszelvényű, a czímer képe ormós fal és felette emelkedő három, szintén ormós, nyilt torony, a két szélső alacsonyabb a középsőnél s ezek felett egy-egy hatágú csillag. E pecsét körül, elég szabályos körben a pecsét közepén látható czímerrel azonos, 4.5 mm. magas s 4 mm. széles czímer látható 17.szer megismétlődve, miként a pecsét mellékelt rajza mutatja. (1. ábra).

Első látásra azt hihetné az ember, hogy egy különös és szokatlan alakú városi czímeres pecsétet lát. Behatóbb vizsgálat azonban arról győz meg, hogy a 17 kis czímer nem tartozik hozzá az eredeti pecséthez, de csak utólag nyomták a lágy viaszba. E meggyőződésemet arra alapítom, hogy először is teljesen szokatlan a városi pecséteknél ez alak és semmi értelme sem lehetne a városi czímer ilyen ismétlésének ; másodszor, hogy ha a kis czímerek a pecsétnyomóba bele lettek volna vésve, úgy egyrészt egy közös határvonallal kellene bekerítve lenniök (a rajz határvonala csupán a függő pecsét fatokjának peremét ábrázolja) ; másrészt lehetetlen volna, hogy a középső pecsét igen ügyes kezű tervezője és vésője a kis czímerek elhelyezésében olyan szabálytalanságokat engedett volna meg magának, a milyenek ha nem is erősen, de mégis határozottan észlelhetők a kis czímerek tengelyeinek elhelyezésénél, míg viszont a kis czímerek alakjában nincs annyi eltérés, a mennyi még egy kitűnő vésnöknél is szükségkép észlelhető volna, ha e czímereknek vésését s a nemcsak benyomását kellett volna 17-szer ismételni ; az is valószínűtlen, hogyha a kis czímerek a kör köré vésve lettek volna, a vésnök épen a minden beosztást lehetetlenné tevő 17-es számot választotta volna. Végül pedig s ez a legdöntőbb bizonyíték, a pecsétek alsó szintjei nincsenek egy síkban. A középső pecsét mélyebben nyomult a viaszba, mint a kis czímerek, a melyeknek alapjai észrevehetőleg el is hajlanak egymástól. Vagyis a pecsétnyomó felületének vésetlen részei nem tekhetnének egy síkban, a mi feltétlenül szükséges volna, ha a pecsét, úgy a mint most látjuk, ugyanegy pecsétnyomóval üttetett volna be.

El kell tehát fogadnunk, hogy a kis czímereket utólag mélyítették a viaszba.

Mi a pecsét különleges alakjának a magyarázata? Igen egyszerű és kézenfekvő, s a kis czímerek méretei adják meg. Városi czímereket ilyen kis alakban csak az ötvösczéhek szoktak hitelesítő jegyek gyanánt vésetni.

Ezt a szabadalmi levelet az ötvösczéhnek adta a város. Valószínűleg ugyanaz az egyén őrizte, a ki a czéh hitelesítő jegyét is s a függő pecsét viaszfelületének aránylag kis részét betöltő városi pecsét körül szabadon maradt gyűrűt ez czifrázta ki a hitelesítő jegy benyomataival, az ötvösjegyek isméje szempontjából érdekes adatot szolgáltatott a soproni hitelesítő jegy régi, sőt valószínűleg legrégibb változatának megállapításához.

Ez a művelet ugyanis, t. i. a hitelesítő jegynek a pecsétbe való beverése, történhetett bármikor 1612 után s ezek fönnállásáig ha a hitelesítő bélyegző s a szabadalomlevél egy kézen voltak. Kevesebb határozottsággal tételezem föl, hogy e művelet még a XVII. században, sőt akár mindjárt akkor is történhetett, a mikor a soproni hitelesítő jegy bélyegzőjét az illető mester — nyilvánvalóan a szabadalomlevél pecsétjén látható czímert véve mintául — kivéste. E feltevésem alapjául a következők szolgálnak.

Az itt megállapított, vagy ha úgy tetszik, feltételezett hitelesítő jegyet az ötvösczéh csak a XVII. században használhatta. Már maga a tiszta, félköríves pajzsalak a hitelesítőjegyek használatának korai szakaszára utal. így pl. a pozsonyi ötvösjegyek között a félköríves pajzsalak csak a XVI. század végén volt használatban* Nézzük továbbá a soproni hitelesítő jegy későbbi változatait. Ötvöstárgyakról még csupán a XVIII. század közepéig visszamenő soproni jegyeket volt alkalmam gyűjteni. A legrégibb ilyen alakja a soproni hitelesítő-jegynek egy soproni magántulajdonból származó, díszes nyelű, a XVIII. század első feléből való ezüstkanálon fordult elő MH mesterjegygyei. (3. ábra).

A provenientia megállapításának hiteléül felhozhatom, hogy a Nemzeti Múzeum levéltárának czéhirataiból nyert adat szerint a XVIII. század második negyedében Martinus Heydelberger mint czéhmester szerepelt a soproni ötvösczéhben.* [* Miután pedig nem valószínű, bogy a csekély számú tagot számláló soproni czéhben még egy M H kezdőbetűs mester lett volna ugyanazon időben, legalább is annyi bizonyossággal, a mennyivel hazai szakirodalmunkban ötvöstárgyak mesterei a legtöbbször megállapíttattak, föltesszük mi is, hogy e jegyet Heydelberger Márton mester használta, a kinek tehetségéről természetesen ez egy, sablonos készítménye alapján még nem alkothatunk véleményt s a ki így, a míg csak nem kerül elő érdemesebb alkotása, nem szolgált még rá, hogy tanonczságának viszontagságai s a czéh kasszájába általa befizetett büntetéspénzek összegeinek érdekes változatossága iránt érdeklődjünk.]

Valószínűnek kell mondanom, hogy az előbb említett s ez utóbbi hitelesítő jegy között még néhány átmeneti alaknak kellett használatban lennie. Általában úgy észleljük, hogy a korai hitelesítöjegyek szorosabban alkalmazkodnak a városi czímerekhez, mint a későbbiek, a mi érthető is, mert az első bélyegzők vésésénél a városi czímert, míg a későbbieknél csak a korábbi bélyegzővasat vagy annak lenyomatait használták minták gyanánt. Ezért gyakran látni a hitelesítő jegyeknél a czímereknek a sokszori másolásból eredő teljes elfajulásait. Mint itt látjuk, a pecsétről vett hitelesítő jegy szorosan követi a város czímert.

A XVIII. századi jegy pajzsának felső széle már nem egyenes, két beszökellése talán onnan eredt, hogy a mintául használt korábbi kopott jegyen a két csillag a felső szegélylyel egybeolvadt s így a két kisebb torony fölül a csillagok hiányzanak, holott a város czímerében a csillagok állandóan használtattak. A vár falán kapunyílás is van, a mi a város régi czímerén s az első jegyen hiányzott. Mindamellett a két jegy rokonvolta, különösen, ha más háromtornyos czímerű városok hitelesítő jegyeivel vetjük egybe, kétségtelennek látszik, csupán a fejlődés, illetve elfajulásnak két nem közvetlenül egymást követő szakaszát tünteti fel. S így talán elfogadható ama feltevésem, hogy e jegy használatát a szabadalmi levél kelte idejére azaz a XVII. század elejére teszem.

A Sopron környékén ez irányban végzendő kutatás remélhetőleg igazolni fogja feltevésem helyességét és talán a soproni ötvösségnek becsületet szerző ötvöstárgyon is elő fog még kerülni e jegy, a melynek lenyomatát ilyen különleges módon örökítették meg.

Licenc[szerkesztés]

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false