Fájl:A menyői kapu Désházy-címere.png

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A_menyői_kapu_Désházy-címere.png(703 × 513 képpont, fájlméret: 531 KB, MIME-típus: image/png)

Összefoglaló[szerkesztés]

Leírás

A menyői kapu Désházy-címere

Forrás

Halmos Balázs: A gótika hatásai a reneszánsz magyarországi elterjedésének első évtizedeiben. Építészettörténet, (2001) III. évf. 1. szám[1]

Dátum


Szerző


Engedély


Egy még nyilvánvalóbb példa a – feltehetően központi műhelyben faragott, készen szállított – menyői sekrestyeajtó és keresztelőmedence. Mindkettőt Ioannes Fiorentinus látta el kézjegyével, és mindkettőn szerepel az adományozó, Désházy István címere. A két címer azonban – ahogy erre Balogh Jolán feltételezésével szemben (10) Horler Miklós utal – semmilyen körülmények között nem lehet egyazon kéz munkája, a keresztelőmedence címerét nyilván egy tanítvány faragta (11). Az ugyanis kevésbé valószínű, hogy a megrendelő külföldről hívott volna gyengébb képességű mestereket is. Az szintén vitatható, hogy a segédek között ott lehettek-e a mester hazulról hozott tanítványai, így jó okunk van feltételezni, hogy magyar mesterek, mesternövendékek is részt vettek a munkában. Tanításuk azonban nem járt – nem is járhatott – komoly elméleti képzéssel, hiszen, mint jeleztük, erről a tanítóknak is csak alapszintű ismeretei lehettek, és azt a körülmények folytán nehezen is adhatták át. Az all’ antica formavilággal a magyarok tapasztalat útján ismerkedtek meg, így később, ha szabad kezet kaptak, és megpróbáltak túllépni a begyakorolt formák ismételgetésén, az óhatatlanul torzulásokkal járt.

Ne feledkezzünk meg persze arról se, hogy más, kevéssé kiváltságos kőfaragómesterek valóban kénytelek voltak kész művekről másolni a reneszánsz ornamentikát, így azonban – a mester tanultságának és képességének megfelelően – már a valóban provinciális, aránytalanabb, gyengébb minőségű, gyakran gótikus ízű alkotások születtek. Ők inkább falusi templomok kapuit és berendezését, vagy hasonló kisebb munkákat készítettek. A nagy építkezéseken a tanult mestereket foglalkoztatták, és valószínű ők azok, akik közül néhánynak a neve is fennmaradt (Blasius de Dyosgyewr, Ambrosius lapicida de Miskolcz, Georgius lapicida de Miskolcz, Magister Paulus lapicida de Siklois (12)).

10. Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance I. Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet, Kolozsvár 1943.

11. Horler 1987. [Horler Miklós: A Bakócz-kápolna az esztergomi főszékesegyházban. Helikon/Corvina 1987.]

12. F. Tóth 1977. [Feuerné Tóth Rózsa: Reneszánsz építészet Magyarországon. Magyar Helikon / Corvina, 1977.]

Licenc[szerkesztés]

Fájltörténet

Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.

Dátum/időBélyegképFelbontásFeltöltőMegjegyzés
aktuális2018. május 22., 15:14Bélyegkép a 2018. május 22., 15:14-kori változatról703 × 513 (531 KB)Szegedi László (vitalap | szerkesztései){{Összegzés | Leírás = A menyői kapu Désházy-címere | Forrás = Halmos Balázs: A gótika hatásai a reneszánsz magyarországi elterjedésének első évtizedeiben. Építészettörténet, (2001) III. évf. 1. szám[http://arch.et.bme.hu/arch_old/epitesz9.html] | Dátum = | Helyszín = | Szerző = | Feltöltötte = | Engedély = | Változatok = }} Egy még nyilvánvalóbb példa a – feltehetően központi műhelyben faragott, készen szállított – menyői sekrestyeajtó és keresztelőmedence. Mi…

Az alábbi lap használja ezt a fájlt:

Metaadatok