Eltépett láncok

Csipak Valéria

Eltépett láncok

Nem fényes a lánc már,

mi kettőnket összekötött.

Gyorsan rozsdásodott,

a végén eltörött.

Szabad lettél,

mint a madár,

pedig még fognám két kezed.

Távolra kerültél,

mégis oly közel hozzám,

de te eldobtál, mint egy labdát.

Bíztam benned,

hittem minden kimondott szónak.

Most már tudom azt,

amit eddig nem tudtam.

Vártalak sokszor,

de beláttam hiába.

Szép szavak és ígéretek

mézként hatottak elmémre.

Bennem nőtt a Bizalom,

de túl hiszékeny voltam,

ezt be kell vallanom.

Hittem és reméltem,

de beborult az ég felettem.

Zivatart zúdítottál a nyakamba.

Hazug szavakkal

összetörted a szívemet,

most e tetteiddel,

lelkem sebeit feltépted.

Megmaradtak nekem az emlékek,

mit Tőlem elvenni, már nem lehet.

Olyan ez,

mint a rozsdás szakadt lánc,

melyet többé össze forrasztani nem lehet.

évszám. hol készült

* ^* *