Állatok/Méhalkatúak

Állatok

Méhalkatúak

---

Méhalkatúak

Méhalkatúak

Méhalkatúak

(Apoidea, Syn: -)

Más neve(i): -

Védett rovar! - Eszmei értéke: 000,- Ft. ^(2016.)

A méhalkatúak öregcsaládja egy nagy csoport a rovarok osztályának, Hártyásszárnyúak rendjébe. Két vonalból áll: a kaparódarazsak (Sphecidae) rokonságából (Spheciformes) és a méhek kládjából (Anthophila). Molekuláris szinten bebizonyosodott, hogy a méhek a szitásdarazsak (Crabronidae) leszármazottjai.

A méhek repülő rovarok, amelyek közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal. 2010-ig kb. 20 000 fajukat írták le; tényleges fajszámuk ennél jóval nagyobb.

Az északi féltekén a leggyakrabban előforduló fajok a karcsúméhek (Halictidae) családjába tartoznak. Legismertebb fajuk a házi méh, amely több más fajhoz hasonlóan mézet termel. Közép-Európában több mint 700 fajuk él.

A méhek ősei a szitásdarazsakhoz (Crabronidae) hasonló fajok voltak, és ennek megfelelően más rovarokra vadásztak. A ragadozó, húsfogyasztó életmódról feltehetőleg akkor váltottak pollengyűjtésre, amikor viráglátogató, pollenfogyasztó rovarok lettek zsákmányállataik, és a darazsak lárvái a pollennel borított rovarokat fogyasztották el. A legősibb, bizonyítottan méh fosszília sokáig egy 96–74 millió éves, borostyánba zárt Trigona (Cretotrigona) prisca volt a korai kréta korból, és alig különbözött a ma élő Trigona fajoktól. 2006-ban egy burmai borostyánból egy kb. 100 millió éves fosszília is előkerült. Ennek egyes tulajdonságai (pl. a hátsó láb alakja) még a ragadozó darazsakra emlékeztetnek, mások (pl. az erősen szőrös test) már a méhekre jellemzőek.

Kialakulásuk nagyon gyorsan követte a zárvatermők (Magnoliophyta) megjelenését. A növények beporzását már a méhek megjelenése előtt többféle állat segítette, ők azonban kifejezetten ebbe az irányba fejlődtek, és minden más rovarnál sokkal hatékonyabbá váltak.

Az Antarktiszt kivéve az összes kontinensen előfordulnak.

A legkisebb a törpe méh (Trigona minima), ami körülbelül 2,1 mm hosszú. A legnagyobb a Megachile pluto – kifejlett egyedeinek hossza megközelíti a 39 mm-t.

Táplálékukat a hosszú proboscidesszel, (komplex, összetett nyelvvel) kaparinthatják meg a virágokból. Ivari dimorfizmusuk gyenge: leginkább abban látszik, hogy a hímek antennája általában tizenhárom, a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll. Nyaló szájszervük a rágó típushoz közeli. Egy pár összetett szemük néhány száz ocellusból áll; mérete fajfüggő. Három pontszemük elsősorban a fény erősségére érzékeny.

Toruk három testtája:

• az előtor (prothorax): keskeny,
• középtorukon (mesothorax) gyakran pajzsocskát viselnek,
• utótorukhoz (metathorax) hozzánőtt a potroh első szelvénye; ez az áltorszelvény (propodeum).

Minden fajuknak két pár (többnyire színtelen) jól fejlett hártyás szárnya van; a hátsó pár kisebb. A hátsó szárny elülső szegélyén lévő karmocskák kapaszkodnak az első szárnyhoz, így ez mozgatja a hátsót is. A 3. lábpár első lábtőíze kiszélesedett.

Lábaik ízei magyar és tudományos nevekkel:

• csípő (coxa);
• tompor (trochanter);
• comb (femur);
• lábszár (tibia);
• lábtő (tarsus),
• lábvég (praetarsus) a karmokkal, bizonyos csoportoknál karompárnával (arolum) és/vagy karomfoggal.

Az első lábtőíz (basitarsus) széles.

Sok faj lábán különleges szőrképletek, az úgynevezett gyűjtőkészülékek alakultak ki ezek a lábakon (leginkább a hátsó lábpáron) helyezkednek el. Néhány fajnál speciális szerepet játszanak az áltorszelvény, illetve a homlok szőrei. A készülék nélküli méhek (a Hylaeus nem fajai) a begyükben szállítják a pollent.

A méhfélék (Apidae) családjában általában a 3. pár első lábtőíze és/vagy lábszára alakult egészen különleges felépítésű csáptisztítóvá. Az 1. láb lábszárán és első lábtőízén kefécskék alakultak ki, minden láb első lábtőízén kosárkával, a 3. láb lábszárán a lábszár és az első lábtőíz határán pollenpréssel. Egyes fajok speciális szőrökkel gyűjtik a növényi illóolajokat.

A legtöbb méh bolyhos; a polleneket a szőrszálak elektrosztatikus töltése tapasztja a rovar testéhez. Ha a nőstény méhek egy kis időre felfüggesztik a takarmányozást, megtisztítják testüket, és a pollenszemcséket egy csomagba, úgynevezett scopába gyűjtik; ez a legtöbb méh hátsó (3.) lábán található.

Az első és második potrohszelvényük között kialakult karcsú befűződés a „darázsderék” (Vásárhelyi). A potroh rendkívül mozgékony, ami nagyban megkönnyíti például a peterakást. A nőstények potroha (az áltorszelvényt nem számítva) hat, a hímeké hét szelvényből áll. A potroh végén van a tojócsőből kialakult fullánkszer, amelynek három része a tok, a tulajdonképpeni fullánk és a méregzacskó. Csak a házi méh (Apis mellifera) dolgozójának fullánkja fogazott; a többi fajé sima. A hímek ivarszerve nagyon bonyolult.

A nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollen többségével lárváikat etetik.

Teljes átalakulással fejlődnek. A petéből kikelő lábatlan, kukacszerű lárva a nyű. A biztonságos környezethez alkalmazkodott lárvák növekedve többször vedlenek, majd bebábozódnak. A kifejlett egyed (imágó, azaz a méh) a bábból kel ki. Genetikai tulajdonságaik viszonylag jól védik őket a közeli rokonokkal párosodás hatásai, azaz a beltenyészet ellen.

Kulcsszerepet játszanak a növények beporzásában, ők a virágos növények legfontosabb beporzói. Gyűjtenek pollent és nektárt is; ebben jelentős szerepet kapnak a lábaikon kialakult speciális szervek. A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtők sokkal hatékonyabb beporzók. Újabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer-termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől.

A mezőgazdaságban közvetlen szerepet is betöltenek, különösen a domesztikált házi méh, ami sok országban a legfőbb méztermelő. Sok egyéb fajt, mint például a faliméhet (Osmia nem) intenzíven szaporítanak beporzó tevékenységük miatt.

A legtöbbjük az összes virágból gyűjt pollent, de akadnak egy-egy növényre szakosodott fajok is. A pollent és a nektárt többnyire összekeverik, és így eleinte folyékony, de megkeményedő tartalék élelmiszertömeget hoznak létre. Ezt aztán megformálják, és a lépekben tárolják. Az így megtöltött sejtekbe helyezik petéiket, majd lezárják azokat.

A virágok meglátogatása sok veszélyt hordoz magában: karolópókok, gyilkospoloskák és különféle madarak vadásznak rájuk. Tizedelik állományukat a vegyszerek is — ezek vagy közvetlenül az élőlényekre hatnak, vagy táplálékukra.

Mozgáskörzetük általában csak néhány száz méter, ezért populációikat különösen veszélyezteti élőhelyeik feldarabolódása.

Egy kisebb alcsoportjuk, a fullánk nélküli méhek csak állati tetemekből táplálkoznak.

A házi méh nászrepülése

A fiatal nőstény kelése után néhány napos korában tájoló repülést, majd több nászrepülést végez. A párzás a levegőben történik, sokszor több kilométerre a méhcsaládtól, egy ún. heregyülekező helyen. A nászrepülésre általában 11 és 17 óra között, derült, szélcsendes napon kerül sor. A nász a herék számára végzetes, mert nemző szervük a párzást követően kiszakad. A méhanya a hímivarsejteket egy zacskóban, az ún. magtarisznyában gyűjti. Amennyiben a méhanya megfelelő számban párzott herékkel, egy életre elegendő hímivarsejttel rendelkezik és kb. 5 évig rakhat petéket. Ha a párzás valamilyen okból nem volt sikeres, az anya herét szülővé válik, ami annyit jelent, hogy megtermékenyítetlen petéket rak le, amelyekből herék fejlődnek ki. Az ilyen méhanyát a méhész vagy a méhek maguk egyszerűen lecserélik. Egy jó méhanya a tavaszi hónapokban 700-1500 petét rak le naponta.

A méhek egy része felderítő tevékenységet végez a röpkörzetben és társait fejlett kommunikációval a többi gyűjtőméhet tájékoztatja a méhlegelőről.

Ha a felderítő méh gazdag méhlegelőre bukkan, megtölti mézhólyagját vagy megrakja kosaracskáit, és visszatér a méhcsaládhoz.

A távolság függvényében körtáncot vagy riszálótáncot jár. A méhek csápjukkal megérintik a táncos felderítőt, hogy szagot fogjanak és megtudják, milyen virágfajta után kell kutatni.

Ha viszont a legelő meglehetősen messze van a méhlakástól, és talán csak egyetlenegy virágzó fából vagy kisebb virágcsoportból áll, a méhek könnyen eltévednek, ha nem kapnak pontos útmutatást. Ilyen esetben a felderítő méh nem körbe-körbe kering, hanem egyenes vonalban mászik, és potrohát riszálja. Az alig néhány centiméter hosszú egyenes vonal végén balra fordul, és ívben visszatér a kiinduló ponthoz. Utána újra elindul ugyanazon az egyenes úton, jobbra kanyarodik és újra visszamegy. Ezt többször megismétli, és egész idő alatt riszálja a potrohát. Az egyenes vonal a Nap állásának szögét veszi figyelembe, melyhez viszonyítva található a méhlegelő. A riszálás mennyisége jelzi a méhlegelő távolságát.

Ha sokszor járja a táncot, azzal a méhlegelő minőségére lehet következtetni.

Növények Termesztett gyümölcsök Vadgyümölcsök Déligyümölcsök Gabonák Zöldségfélék Ehető gombák Fűszerek Gyógynövények Fogyasztható növények Dísznövények Ipari növények Festőnövények Védett növények

Tünethatározó Baktériumos betegségek Gombabetegségek Fitoplazmás betegségek Peronoszpórafélék A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Nem fertőző betegségek Férgek Csigák Rovarok Lepkék Kétéltűek Emlősök

Növényvédők Adalékok Csávázószerek Gombaölő szerek Gyomirtó szerek Lemosó szerek Rovarölő szerek Talajfertőtlenítő szerek Vadriasztó szerek Egyéb szerek Permetezési napló Permetlé töménysége

Naptár Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Gyomnövények

Magyar Wikipédia: Méhalkatúak