Amikor a fák meghalnak/Amikor a fák meghalnak/A gyertyán

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Amikor a fák meghalnak

59/2. A gyertyán


Egy esős nyári délután Anna a Bérc oldalában elhunytnak kijáró tisztelettel állott a kiszáradt juharfa tövénél és a messzeségben elterülő Argó felé tekintett. A folyton jövő-menő emberek tömegétől hovatovább kevesebb és kevesebb szeretetenergiát belélegző nagyváros felé. Ahol mindenkit kizártan csak az érdekel, hogy eleget tegyenek a megélhetést szolgáló kötelezettségeiknek, igényeiknek, vágyaiknak és az Egyetemes Világrend működését szolgáló magasztosabb dolgok felől az életük során még csak tudomást sem szereznek. És fogalmuk sincs arról, hogy miközben az éj leszálltakor lényeik napközben végigélt apró sérüléseitől szenvednek, a távoli erdők fáinak halk suttogásai által mennyire visszatükröződnek mindezek a parányi kis rezdüléseik.

Anna, ott a fák között élve nagyon jól tudta, hogy Boldi mennyire komoly lelki problémákkal küszködik. Mégpedig olyan szinten, hogy a hozzá hasonló városi polgárok az ő esetében már különféle pszichológusok segítségéhez folyamodnak. Az özvegyen maradt Boldi, viszont egyáltalán nem követte példájukat, hisz' nagyon jól tudta, hogy a legmegbízhatóbb és legőszintébb "pszichológus" a Szénégető pusztáján él, viszont felesége elvesztése után mégsem tudta rávenni magát, hogy felkeresse. De még arra sem, hogy valamiként kimozduljon a megszokott magába zárkózott életritmusából. Csupán csak a közelükben csendesen folydogáló Szala-Vát patakáig és a temetőbe járogatott el.

Boldi tényleg komoly lelki problémákkal küszködött. Ötvennyolc éves volt, de Imola elvesztése óta, csaknem tíz évvel öregebbet mutatott. Már a mozgása sem a régi volt. A korral járó betegségek is környékezni kezdték, de ennek ellenére nem panaszkodott, hogy ne kelljen Boglárkát kimagyaráznia afelől, hogy miért nem akar orvoshoz menni. Tudta azt is, hogy Anna nagyon sokban segíthetne rajta, de mindig csak tervezgette, hogy aztán egyszer majd tényleg felkeresi őket a Szénégetőn. Mivel már rég megbizonyosodott afelől, hogy a Tujafarm további működtetése jó kezekbe került, nemcsak az üzleti dolgokról, hanem még a létfenntartási tevékenységekről levette a gondját. A táplálkozás felől annyira nem volt igényes, hogy sokszor Boglárkát már az őrületbe kergette. Folyamatosan romló pszichikai állapota miatt úgy Antika, mint Norbert is nagyon aggódtak érte. Időközökben még Artúr barátja is meg-meglátogatta és folyton erőt próbált önteni beléje, de Boldi csak az emlékekbe temetkezve semmiféle tettvágy, vagy ambíció nélkül leginkább a múltban élt és amikor néha mégis sikerült a jelenbe visszahoznia, Boldi azt kezdte emlegetni, hogy az anyósához hasonlóan ő is rövidesen követni fogja Imolát. Mert ugyanis Telczer Júlia a lánya halála után két hétre meghalt a kórházban.



◄--- Előző lap:Megbocsátás                      ---► Következő lap:Boldi első eltűnése