Ugrás a tartalomhoz

Alapszókincs gyűjtemény

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Az Alapszókincs gyűjtemény az összehasonlító nyelvészet kommunikáció-elméleti oldalát tanulmányozza és mutatja be. Összegyűjti és összeveti hogy az egyes nyelvekben mik a leggyakoribb, legfontosabb szavak, vagyis lexémák.

Egy nyelvnek több módszertan (szempont) szerint állítható össze legfontosabbnak tartott szókészlete.

Alapszókincs válogatási módszerek

[szerkesztés]

Swadesh-lista

[szerkesztés]

A Swadesh-lista Morris Swadesh amerikai nyelvész által, az 1940-es és 1950-es években alkotott szójegyzék, ami a történeti-összehasonlító nyelvészetben használatos. Swadesh arra törekedett, hogy listája olyan alapszókincset tartalmazzon, amely minél több nyelvben megtalálható, és ugyanakkor a természeti és a kulturális környezettől minél függetlenebb legyen. Eredetileg 225 szót tartalmazó listát alkotott, majd 100-ra csökkentette le.[1] Gyakran használatos egy bővített 207 szavas lista.[2]

Swadesh három céllal javasolta a listáját:

  • hogy azonosítani lehessen bármelyik addig nem kutatott nyelv alapszókincsét
  • hogy meg lehessen állapítani két adott nyelv rokonsági fokát
  • hogy hozzávetőlegesen datálni lehessen bármely olyan nyelvet, amelyből más nyelvek eredtek

Leggyakoribb szavak listája

[szerkesztés]

A számítástechnika fejlődésével nyelvi korpuszok alapján létrehozhatóvá vált adott nyelvek leggyakoribb szavainak, morfémák listája. A felmérés annál pontosabb, minél nagyobb, minél változatosabb nyelvi adatbázisból készült. Áttekintés a Szókincsméretek összehasonlító listája.

Alapszavak listája

[szerkesztés]

A nyelvtanulás elősegítésére turistaszótárak és nyelvkönyvek összeállítanak alapszókincsek. Ezek jellemzője, hogy helyzet, téma illetve szófaj szerint kisebb csoportokba rendezik, és gyakran egyszerű példamondatokat, gyakori kifejezéseket is közölnek.

Dajkanyelv

[szerkesztés]

A dajkanyelv egy kezdetleges, funkcionális társalgás a felnőtt és a csecsemő között. Ennek során a gyermek elsajátítja a kommunikáció szabályait anélkül, hogy beszélne. A dajkanyelvre különleges szókincs jellemző, melynek szavai kulturálisan és életszakasz szerint meghatározottak, illetve használatában is jelentős kulturális különbségeket találunk. Segíti a gyermek nyelvtanulását, mivel felkelti és fenntartja a gyermek figyelmét. A dajkanyelv a kognitív tudósok körében pozitív megítélésnek örvendő univerzális jelenség, ám a nyelvelsajátítás folyamatában nem elengedhetetlen.

Augmentatív és Alternatív Kommunikáció (AAK)

[szerkesztés]

Az augmentatív és alternatív kommunikáció (röviden: AAK) minden olyan kommunikációs módszert jelent, amely kiegészíti (augmentálja), kompenzálja a szokásostól eltérő (alternatív) módon a hagyományos beszédmódokat és az írást, ha ezek valamilyen okból és valamilyen mértékben korlátozottak, ezért az egyén csak alig vagy egyáltalán nem képes rá.

Mesterséges nyelvek

[szerkesztés]

Több általános célú nyelvet alkotó a történelmi nyelveknél egyszerűbb kommunikációs rendszerre törekedett. Ezek alapszókincse mindig egy célratörő, rövidebb kimutatás, amiből a nyelv szabályai alapján összetett szavak, kifejezések alkothatóak. A mesterséges nyelvek alapszókincse tudatosan felépített, ebben fontos szerepet játszanak a logikai kapcsolatokat kifejező viszonyszavak

Természetes nyelvek alapszókincse

[szerkesztés]

Angol nyelv

[szerkesztés]

Északi-számi nyelv

[szerkesztés]

Finn nyelv

[szerkesztés]

Francia nyelv

[szerkesztés]

Magyar nyelv

[szerkesztés]

Román nyelv

[szerkesztés]

Udmurt nyelv

[szerkesztés]

Spanyol nyelv

[szerkesztés]

Svéd nyelv

[szerkesztés]

Szerbhorvát nyelv

[szerkesztés]

Mesterséges nyelvek alapszókincse

[szerkesztés]

Formális nyelvek

[szerkesztés]

Eszperantó nyelv

[szerkesztés]

Toki pona nyelv

[szerkesztés]

Kapcsolódó irodalom

[szerkesztés]
  1. Swadesh 1971, 283. o.
  2. ComparaLex.