A zene története/Renaisance/Velencei iskola

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A zene története

Velencei iskola

Velencei iskola[szerkesztés]

Velencében fényűzés uralkodik. A festészetben színpompa. A zenében elsősorban nem a dallamra, hanem a színekre támaszkodnak, kromatikussá válik. Nem mai értelemben volt ez kromatikus, példaként felhozható egy akkoriban kialakult akkordfűzés: G-dúr I. - E-dúr I.

Adrian Willaert (1452.-1505.) (Villárt) a velencei iskola megalapítója és egyben egyik legkiválóbb mestere. Másfél évtizedig II. Lajos udvari karnagya Budán. A mohácsi vész után Velencébe kerül, és végrehajtja nagyjelentőségű reformjait. Új effektusokkal kísérletez. Zeneszerző és karmester, sok tanítványa van. Bármilyen bátran kísérletez, előbb tanítványival írat új irányú kompozíciókat, először ők lépnek fel.

Nevéhez fűződik a kétkórusos technika. A velencei székesegyházban két karzat van. Mindkettőre állított énekkart és antifóna mintájára felelgettek egymásnak, de több szólamban. Váltakozva folyt az együtt éneklés és a felelgetés. Megteremti a madrigál új formáját, és ő fedezi fel az önálló hangszeres zenét, mint a kifejezési lehetőségek határtalan lehetőségeit. Tehát innen indul el a hangszeres muzsika, elsősorban az orgona. Először a meglévő énekkari kompozíciókat adták elő orgonán, később önálló orgonadarabokat komponáltak. Nevezetes Willaert Musica versa (különböző) c. gyűjteménye. Több szerző művei találhatók benne, diatonikus és kromatikus énekes és hangszeres muzsika.

A velencei iskolához tartoznak még Cipriano de Rore (1516.-1556.). A madrigál-műfaj fejlődésének szabott új irányt hang- és hangulatfestő törekvéseivel.

Meghatározó Andrea Gabrieli(1510.k.-1586.) és Giovanni Gabrieli - utóbbi Andreas unokaöccse - szerepe a zenekari muzsika létrejöttében. Ők írták az első zenekari műveket, melyeket sonata-nak neveztek - sonare= hangszeren játszani, cantare=énekelni. Musica sonata, musica cantata. Nem írták elő, hogy a szólamokat milyen hangszer játssza, olyan hangszereket alkalmaztak, melyek éppen rendelkezésükre álltak. Még ekkor sem fejlődött ki a hangszín iránti érzék. Hangszeres műveik jelentős része toronyzene. Ezeket nagy ünnepeken – pl. királyválasztás alkalmával játszották.

Carlo Gesualdo (1560.k.-1613.) Venosa hercege, gyilkos, (hűtlen feleségét bérgyilkosai szeme előtt ölik meg, ettől kezdve csapongó szenvedélyeinek rabja, míg második felesége megmérgezi) zeneszerző , a 16. sz. végén kibontakozó kromatikus-iskola legradikálisabb tagja. Habzsolja a nem várt harmóniai hatásokat, zenéjében korlátlan szabadsággal kapcsolja össze a hangzatokat. Korábban volt már szó a humanizmus és a reneszánsz görög drámát megújító törekvéseiről. A zenében is ez volt a cél.


◄--- Előző lap:Római iskola                             ---► Következő lap:Az opera kialakulása

Jegyzetek[szerkesztés]