A racionalitás korlátai/Murmuráció
Murmuráció
[szerkesztés]- Mateklecke 5023. - Murmuráció
A madarak látszólagosan vezető nélküli, de összehangolt mozgására nincs magyar kifejezés, jobb híján az angol megfelelő (murmuration) magyarosítását használják. Lásd még: Sort sol, Flocking
A seregélyek, miközben délebbre vándorolnak, rendszeresen megállnak pihenni, s alkonyatkor akár 45 percen át tartó légi bemutatókat tartanak. Ennek legelterjedtebb magyarázata az, hogy a ragadozók ellen állnak ilyen csapatba (ennek ugyan ellentmond, hogy egy ilyen nagy madárcsapat vonzza is a ragadozókat).
Ha egy vándorsólyom hirtelen támad a rajra, a védekező manőver összetett és egybemosódó mintázatokból áll, amelyek formájukban és sűrűségükben is gyorsan változnak. A hullámzások, amelyek során a madarak gördülő mozdulatokkal repülnek, megzavarják a támadót.
A murmurációnak nincs vezetője, a seregélyraj egyetlen egységként viselkedik. Minden madár hét közvetlen szomszédja mozgását figyeli és utánozza. Az, hogy csak egy adott számú társra figyelnek, lehetővé teszi a csapat számára a gyors alkalmazkodást, a sűrűbb vagy lazább csoportos repülést, az alakzat változtatását, vagy épp azt, hogy két külön rajba válnak szét – miközben végig egyetlen egységes csapatot képeznek.
A murmuration jelenségét a boid modell írja le, amelyet Craig Reynolds fejlesztett ki 1986-ban. Ez a modell három alapvető szabályra épül:
- Szétválasztás: Kerüld az ütközést a szomszédaiddal.
- Kohézió: Bár maradj közel a szomszédaidhoz.
- Igazodás: Mozogjatok a szomszédaitok általános irányába
Ezek a szabályok vezetnek a szinkronizált mozgásokhoz és a bonyolult mintázatok kialakulásához.
Vicsek Tamás fejlesztette tovább a modellt: "Észrevettük, hogy az élőlények hajlamosak a rendezett mozgásra. Baktériumok, halak, madarak, antilopcsordák hasonlóan mozognak. Ez a jelenség az emberek esetében is kimutatható, elég, ha a Kába-kő körül keringő zarándokokra gondolunk. Felvetettük, hogy e mögött egy egyszerű szabály állhat. A csoportos mozgás leírására alkotott első, fizikusi szemlélettel kidolgozott, 1995-ből származó módszerünk Vicsek-modell néven vált ismertté és általánosan elfogadottá. A modell önálló mozgásra képes objektumok mozgását írja le, azt állítva, hogy az állandó sebességgel mozgó részecskék saját, adott sugarú környezetükben meghatározzák az ott tartózkodó társaik sebességének átlagát, és a következő lépésben ezt az irányt követik valamilyen véletlen mértékű eltérés figyelembevételével. Zárt környezetben ebből körmozgás lesz, nyitottban együtt haladás."
A seregély murmurációk vizsgálata is hozzájárult a modern drónrajok fejlesztéséhez.