Ugrás a tartalomhoz

Állatok/Szitkárfélék/Szitkárfélék

Linkek hozzáadása
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Állatok

Szitkárfélék

Latin » Állatok Szivacsok Férgek Futrinkák Puhatestűek Ízeltlábúak Pókszabásúak Rovarok Bogarak Lepkefélék Molylepkék Gerincesek Halak Hüllők Madarak Emlősök Főemlősök

[[Fájl:|bélyeg|jobbra|200px|Szitkárfélék]]


Szitkárfélék
(Sesiidae, Syn: Aegeriidae)
Más neve(i): üvegszárnyú lepkék


A szitkárfélék a rovarok osztályának a valódi lepkék rendjéhez, ezen belül a szitkárfélék családjába tartozó Heteroneura alrendág Sesioidea öregcsaládjának névadó családja.
Üvegszárnyú lepkék a sarki területektől a trópusokig élnek. A legtöbb faj holarktikus; elterjedésük déli határa Etiópia, illetve Mauritánia. A Nyugat-Palearktiszban közel 130 fajukat mutatták ki – ezek közel harmadát Közép-Ázsiában, Anatóliában, illetve Európában, mintegy negyedüket az egykori kelet-mediterrán refúgiumokban. Viszonylag sok (17%) a nyugat-mediterrán (atlantomediterrán-, mauretániai) faj.
Az egyéb fajok közül sok a széles elterjedésű szibériai, illetve holarktikus (Sesia apiformis Cl., Pennisetia hylaeiformis Lasp., Paranthrene tabaniformis Rott., Synanthedon formicaeformis Esp. stb.). Mások szekundér refugiumok endemizmusai (Bembecia iberica Špatenka, 1992, Synansphecia borreyi Le Cerf, 1922, S. atlantis Schwingenschuss, 1935 stb.). Különösen sok bennszülött reliktumfaj került elő az atlantomediterrán menedékhelyekről. Az úgynevezett arkto-alpin fajok (pl. Synanthedon polaris Stgr., Sesia bembeciformis Hb.) Európában csak szórványosak.
Ez a monofiletikus csoport jól megkülönböztethető, élesen elkülönül a többi molylepkétől.
Sárga vagy fehér, endofág hernyóik növények belsejében (fákban, gyökerekben) rágnak; egyesek mezőgazdasági kártevők.
Zömmel kis, ritkábban közepes termetű imágóikat „hymenopteroid”, alkatúaknak nevezik, mivel megjelenésük a hártyásszárnyúakra (Hymenoptera: legyekre, darazsakra) emlékeztet. Mint nevük is mutatja, hátsó szárnyaik többnyire üvegszerűen átlátszók. A nagy, megnyúlt, keskeny első szárnyakon többnyire 3-3 pikkelymentes, ún. "üvegablak" van:
  1. ékfolt a középső cellában;
  2. a középcella alatt, a belső szegélyen ülő hosszú-mező;
  3. erekkel megosztott külső mező a külső szegélytér bazális részén.
Több nemük (Paranthrene, Bembecia, Chamaesphecia) szárnyain az üvegmezők fejletlenek, egyes fajok elülső szárnyai teljesen pikkelyezettek.
Szárnyuk erezete igen jellegzetes; a radius mindig ötágú. A hátsó szárnyakon az Sc ér többé-kevésbé visszafejlődött, az M és Cu erekről többnyire hiányzik az ágak egy része. Mind a három anális ér fejlett, és mindig van egy tapadósörtéjük is.
A csápok vagy megnyúlt orsó alakúak szőrpamaccsal, vagy szál formájúak – ilyenkor egyik oldaluk fésűs. A hímek csápja mindig szőrös, a nőstényeké szőrtelen.
A fejen közvetlenül a csápok mellett elhelyezkedő mellékszemek nagyon nagyok. A palpus maxillaris többnyire hiányzik, vagy nagyon csökevényes. A palpus labialis egyenes, mindig három részből áll, és rendszerint erősen pikkelyes. A pödör-nyelv többnyire jól fejlett, de néhány fajé visszafejlődött vagy hiányzik.
A tor erős, a farpamaccsal díszített potroh vékony; rajta rendszerint sárga, vörös vagy fehér gyűrűket, illetve sávokat találunk. A nőstényeknek két genitália-nyílásuk (ditrysia) van, tojócsövük behúzható. Vékony lábaik viszonylag erősek és hosszúak, harmadik lábpárjukon közép- és végsarkantyúkat viselnek. A lábak pikkelyezése, színeik mintázata fontos határozó bélyeg.
Az európai fajok imágói többnyire nappal repülnek és virágokról táplálkoznak. Csak néhány éjszakai fajuk van mint például a (Pennisetia hylaeiformis). Nappali életmódjuk dacára az imágók megfigyelése és begyűjtése meglehetősen nehéz.
Valamennyi faj hernyója endofág: lágyszárú növények gyökereiben, szárában, fák, bokrok ágaiban, illetve azok kérge alatt rágnak.
Magyarországon a 20. század közepén még csak 34 fajukról tudtunk. Az újabb kutatások eredményeként ez a szám 2002-ig 47-re emelkedett, bár a különböző szerzők fajlistái némileg eltérőek.

1. Tinthiinae alcsalád:

2. Sesiinae alcsalád

A magyar szitkár és a mocsári szitkár tápnövénye a mocsári kutyatej. A magyar szitkár csak a Kárpát-medencében fordul elő, a mocsári szitkár viszont Ukrajna és a délorosz sztyeppek mocsaraiban, lápjaiban is honos. Hernyójuk két évig fejlődik a kutyatej szárában, miközben hosszú folyosókat rág a szár belső, szivacsos állományába.


Szitkárfélék-trt

Albán szitkár • Almafaszitkár • Ásódarázsalakú szitkár • Bangitaszitkár • Bársonyszitkár • Bögölyszitkár • Buckajáró szitkár • Csavardarázsalakú szitkár • Csüdfűszitkár • Darázslepke • Darázsszitkár • Dárdahere-szitkár • Déli szitkár • Délvidéki szitkár • Dumont szitkár • Égerfaszitkár • Fakínszitkár • Farkaskutyatej-szitkár • Fürkészszitkár • Hangyaszitkár • Homályos ködröpszitkár • Istácgyökérszitkár • Középhegységi szitkár • Kutyatejszitkár • Légyalakú szitkár • Légyszitkár • Lucernaszitkár • Magyar szitkár • Málnagubacsszitkár • Mézgáséger-szitkár • Mocsári szitkár • Napvirágszitkár • Naspolyaszitkár • Nyírfaszitkár • Ökörfarkkóró-szitkár • Rekettyeszitkár • Rezgőnyár-szitkár • Ribiszkeszitkár • Sárga hasú szitkár • Sóskaszitkár • Spuler-szitkár • Szitkárfélék • Szúnyogszitkár • Tölgyfa-bögölyszitkár • Tölgyfaszitkár • Török szitkár • Tülkös szitkár • Üvegszárnyú almafalepke • Üvegszárnyú fűzfalepke • Üvegszárnyú málnalepke • Üvegszárnyú nyárfalepke • Üvegszárnyú ribiszkelepke • Üvegszárnyú sóskalepke • Zanótszitkár •

Nézd meg a kategóriákban is!
Magyar Wikipédia: Szitkárfélék
A Wikimédia Commons tartalmaz Szitkárfélék témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Állatok/Szitkárfélék/Szitkárfélék&oldid=541498”