Állatok/Boglárkalepkék/Mezei boglárka

Állatok

Mezei boglárka

Latin » Állatok Szivacsok Férgek Futrinkák Puhatestűek Ízeltlábúak Pókszabásúak Rovarok Bogarak Lepkefélék MolylepkékGerincesek Halak Madarak Emlősök Főemlősök

Mezei boglárka

(Polyommatus dorylas, Syn: -)
Más neve(i): -

A mezei boglárka a rovarok osztályának a lepkék rendjébe, ezen belül a valódi lepkék alrendjébe tartozó boglárkalepkefélék családjába tartozó faj.

Európában (az Ibériai-félszigettől a Balkánig) és Törökországban honos a Kaukázusig. Északon Dél-Skandináviáig hatol. Magyarországon a középhegységekben él, két alfaja fordul elő: a Polyommatus dorylas dorylas és a Polyommatus dorylas magnus.

A szárnyfesztávolsága 2,8-3,2 cm. A hím szárnyainak felső oldala ragyogó türkizkék, keskeny fekete szegéllyel és fekete érvégekkel; más rajzolat nincs. A nőstény sötétbarna, a szárnyak töve néha kéken behintett, a hátsó szárny és az elülső szárny aljának szegélyén narancsvörös foltsor látszik, olykor külső fekete pontsorral. A szárnyak fonákja palaszürke vagy világos barnásszürke. A szárnyak szélén viszonylag gyengén kifejeződő narancsvörös szegélyfoltsor található. Ennek kerete alig van és a vele összeolvadó fehér rojttal együtt a foltsáv igen szélesnek látszik; a belső sötét ívek csak árnyékként mutatkoznak. Ettől beljebb fekete-fehér szemfoltsor húzódik, amely elsősorban az elülső szárnyon feltűnő.

Változékonysága a nőstények kék behintésében és szegélyfoltsor hosszában mutatkozik meg.

Petéje lapított, fehér színű, felszínét sűrűn borítják a szemölcsök/kiemelkedések.

Hernyója világoszöld, bársonyos szőrű, sötétzöld hátvonallal, amelynek mentén sárga vonalkák láthatók, és világossárga oldalvonallal.

Sziklagyepek, sziklalejtők, puszták, szikár legelők lepkéje.

A P. d. dorylas alfajnak két (május-június és július-szeptember), a P. d. magnus-nak egy (június vége, augusztus eleje) nemzedéke repül évente Magyarországon.

Az imágók többnyire kakukkfű, szegfű, ördögszem virágán keresnek nektárt. A hímek jó repülők, sokszor csapatosan szívogatnak a nedves földön. A nőstények kevésbé aktívak, többnyire a hernyó fő tápnövényének, a nyúlszapukának közelében találhatók. Ritkábban somkóróra, kakukkfűre, herére, lednekre, kőfali pintyőre is rakhatja a petéjét.

A hernyó cukros váladékot bocsát, ki, ezzel vonzza magához a ragadozókat elriasztó hangyákat. Hernyóként áttelel és a következő év tavaszán bábozódik be.