Címerhatározó/Tóth címer
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalomjegyzék |
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Tóth, Tót családok címerével foglalkozik.
[szerkesztés] vialkai Tóth
A címer ábrája a Címerhatározó kulcsában:→Címerhatározó/EGY/K/pvá
A család a Héder nemzetségből származik. Ősi címerük a hatszor hasított pajzs lehetett.
A nemzetség Raholcai (késöbb Újlakynak is nevezett) ágából kinőtt család - eredetileg. Egy-két fõnemesi, de többnyire köznemesi ágakkal. A név maga "ragadvány-név", ami Lõrinc mester (Raholcai "Tót") Szlavóniában betöltött báni tisztségére vezethetõ vissza.
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
[szerkesztés] fejéregyházi Tóth
Fejéregyházi Tóth Tamás 1559. szeptember 28., Bécs I. Ferdinánd nemesség és címer
R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] Tóth 1587
Tóth Pál 1587. december 15., Prága I. Rudolf nemesség és címer általa: felesége Ilona, gyermekei Balázs, Erzsébet, Borbála és sógora Szabó János
R 64
A címer, mint azt Nagy Iván is írta, nagyon hasonlít a Török család 1609-es címerére.
- Irodalom:
Siebmacher
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] csöglei Tóth
A címer nagyon hasonlít a Török család 1609-es címerére.
- Irodalom:
Siebmacher
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] Tóth 1625
Tóth Mihály 1625. október 30., Sopron II. Ferdinánd nemesség és címer általa: felesége Pálffy Ilona, fiai János, András, testvére István, annak fiai Mihály, Péter
P 1710 Totth cs. No. 250
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] Tóth 1630
Pánman Benedek 1630. május 8., Pozsony II. Ferdinánd nemesség és címer általa: atyafia Tóth Márton, annak gyermekei Miklós, János, István R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] Tóth 1654
Boros Gergely 1654. július 8. Bécs III. Ferdinánd nemesség és címer általa: fiai János, Márton, atyafia Tóth István
megj.: a név hamisítottnak tűnik
R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] Tóth másképpen Szabó
Gerönczy János 1655. április 1., Pozsony III. Ferdinánd nemesség és címer általa: felesége Tóth Katalin, gyermekei Sámuel, István, Mária, testvérei Mihály, András, unokatestvére Tóth másképpen Szabó Pál
R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] Szigethy másképpen Tóth
Szigethy másképpen Tóth Mihály 1656. június 5., Bécs III. Ferdinánd nemesség és címer általa: felesége Charnay Erzsébet, testvére János, gyermekei Katalin, Ilona, Erzsébet és Kisszigethy Anna
R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] Tóth 1666
Tóth Márton 1666. február 20., Fogaras Apafi Mihály nemesség és címer
P 743 Tóth cs. Lad. RRR No. 50
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] martonfalvi Tóth
Martonfalvi Tóth György címere, 1666
Martonfalvi Tóth György a váradi Collegium tanára volt, majd a város török általi elfoglalását követően (1660) rövidesen Debrecenben kapott állást. A lelkészi státusz mecenatúrájához tartozott a nemesség: Bethlen Gábor a lelkipásztori rendet egységesen megnemesítette. (1629. július 13.) Apafi pedig – Bethlen Gábor elveit követve támogatta az egyházi értelmiséget – polgári előjoggal látta el, ami a foglalkozása miatti adómentességet és nemesi címert jelentett.
A Martonfalvi Tóth György vezette debreceni iskolát és tanárait bőséggel támogatták. A fejedelem 3000 darabos kősó-alapítványi javadalmából jött létre és állt fenn Martonfalvi professzor harmadik tanári tanszéke. A fejedelem újabb kősó-alapítványának köszönhetően építették ki a Collegiumot mai kvadrát formájára (1662–68), és a szintén általa létrehozott bursa sacra jövedelmeiből (1666) támogatták a peregrináló diákok külföldi tanulmányait a protestánsüldözés (persecutio decennalis) legnehezebb éveiben. A város pedig egyedülálló módon „perpetuus professor”-ának választotta (1664). Az 1666-os címer egyértelműen jelzi a megnemesített személynek a tanár funkciójából következő szakrális feladatát.
A magyarországi és erdélyi református egyházban is külön egyházi végzések intettek a fekete vagy dísztelen (szürke, barna) viselettől való eltéréstől: a díszes (úri, nemesi, más nemzetű, török vagy nyugati típusú) vagy más rendű (katona, kalmár, paraszt) öltözködést korszakunkban (16–18. század) végig szankcionálták. Nemcsak a színt, de az egyházi divatot is igyekeztek kellőképpen körülhatárolni. A fejen a hosszú collegiumi fejfedő (a sinkó) legyen, a testet a rókaprémmel bélelt felöltő (dolmány) teljesen fedje, a lábon egyszerű csizma legyen. A hajviseletre nézve illő nem katonásan rövid, sem lányosan (később németesen) hosszú haj, és legényembernek magyaros bajusz, idősebb és rangosabb férfi számára ószövetségi próféta szakáll- és hajviselet. A Köleséri-címerképen látható alakábrázolás illeszkedik ehhez az elvárási szinthez, s ettől csak annyiban tér el, hogy a tiszta, borotvált arcot még nem díszíti bajusz, és a félhosszú haj szintén a konform, de fiatalos házasember viseletéhez tartozott.
A Martonfalvi-címerlevélen az alak portréja látható: hasonlóan a Melius ábrázolásával azonosított képhez, de míg ott a szószéket, itt a tanári katedrát mintázó emelvényre támaszkodik a férfialak. Ott a németes öltözet miatt sejthető, hogy a címlapon a nyomdásznak lehetett ilyen nemzetközileg elterjedt fejléc-kliséje. Martonfalvi esetén az 1666-os címerben megformázott férfi a baljában tartott könyvbe ír, heraldikailag helyesen jobbra néz. Az öltözete egyszerű: gombos öltöny, felette fekete talár, fején pilis; arca nyírva, magyaros bajsza és hullámos haja jelzi fiatalságát. Akár tanári viseletnek is mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a gályarab-prédikátorokat hasonló módon festették le Zürichben, Takács Béla elemzésében „korabeli és külföldi öltözetben”. Martonfalvi nemeslevele azonban ehhez képest 10 évvel korábban készült, és Erdélyben. Ilyen forráshiányos esetben, mikor sem a korabeli zsinati rendelkezések nem szólnak kifejezetten a pilis viseletváltozásáról, sem ezt reprezentáló festmények nem maradtak fenn református értelmiségiekről, feltételes következtetéseket lehet csak levonni.
Elgondolkodtató, hogy ha a pilis viselete teológiailag adiaphoron (dogmatikailag nem kötött értelmezésű), akkor ez a tanári katedra miatt választott viseletnek is lehet a jele: biblikusan befedett fejű, de másképp, mint az előírt kalapos magyar egyházi forma esetén. Vagy ez valamilyen külföldi divat szerinti öltözet a kálvinista irányzatnak megfelelően, mely nem állt szemben a szigorú szabályozásokkal. A döntés előtt nem szabad megfeledkeznünk egy harmadik faktorról: az önképről. Köleséri és Martonfalvi, az egykori váradi tanárok egyaránt tudósi kvalitásaik miatt érdemelték ki a nemességet. Köleséri már lelkészként kapta meg az oklevelet, és ott lelkészi ornátusban ábrázoltatta magát; Martonfalvi pedig gyakorlati teológiai és pedagógiai munkájáért kapta, de már kijelölve ‛örökös professzor’-nak, tehát feltehetően a státuszának megfelelően jelent meg a képen.
Az önkép jelentőségének megértéséhez figyelemre méltó a kortárs példa, a németalföldi Coccejus két ábrázolása közti különbség: a fiatalkori professzoré és az időskori lelkészé. Előbbi esetben talár, alá gombos ruha, hozzá gallér és pilis járt a rövid bajuszt, göndör hajat viselő leideni tanárnak; utóbbi korszakában fekete papi ruha hosszú haj, fedetlen fő és borotvált arc illett a funkciójához. A fentiek alapján nagy hasonlóságot mutat a két zürichi gályarab (Séllyei István és Harsányi Móric István) képe, a németalföldi liberális teológus korábbi, tanári portréja és Martonfalvi oklevelének ábrázolása. Az európai protestáns egyházi divat szerinti tanári öltözet egyik fajtája érhető itt tetten. Martonfalvi részéről mindenesetre merész lépésnek tekinthető ez a fajta címerkép választás vagy engedélyezés.
A Köleséri (I.) Sámuel számára készített címerképen a 17. század végi protestáns ortodoxia (a voetiánus és a mérsékelt presbiteriánus irányzat) tipikus lelkészi öltözete és funkciójának megfelelő modorú ábrázata; a Martonfalvi György oklevelén a liberálisabb kálvinista (coccejánus, és mérsékelt v. moderált puritán) tanáré ismerhető fel. Nem állítjuk, hogy ezek a képek ne hordoznák a megnemesített személy arcberendezkedésének, karakterjegyeinek egyszerűsíthető vonásait, de inkább ábrázolják azt a 17. századi egyházi alakot, akit a címer megrendelője és/vagy annak udvari festője lát(tat)ni szándékozott a magyar református lelkészi és tanári/professzori öltözetből és alakból.[9]
- Irodalom:
Zoltai Lajos: Mártonfalvi György czimerlevele. Turul, 1903. 136. p.
Csorba Dávid: Református tanári címerek 1665-66-ból. Egyháztörténeti Szemle, 10. évfolyam (2009.) 1. szám[10]
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[szerkesztés] Tóth 1686
Tóth Balázs 1686. május 12., Bécsújhely I. Lipót nemesség és címer általa: felesége Kis Anna, gyermekei Mihály, Márton, Klára, nővérei Erzsébet, Judit, atyafia Gubacska György
R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még:
 |
Ezen kép(ek) és/vagy dokumentum(ok) nem GFDL licencű(ek), kereskedelmi célokra nem használható(k) fel.
A jelen sablonnal ellátott képek, dokumentumok magántulajdonban vannak. Kereskedelmi felhasználásukat jogszabályok tiltják. Bármely módú felhasználásukra, a jogtulajdonos írásbeli engedélye szükséges! The image(s) and/or document(s) on this site are not licensed under the GFDL. These are under a non-commercial-use only license. Images under this license are in private property. The commercial use of these documents is prohibited by law. Every use needs a prior written permission of the copyright owners! |
