A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

S Z A K Á C S K Ö N Y V - S

Konyhatechnikai eljárások: Ábécé szerinti tartalomjegyzéke A │ B │ C │ D │ E │ F │ G │ H │ I │ J │ K │ L │ M │ N │ O │ Ö │ P │ R │ S │ Sz │ T │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs

[szerkesztés] S

[szerkesztés] Szacharin

mesterséges édesítőszer, nagyon tömény, 550-szer édesebb a cukornál.

A sajtok túróból, különböző kezelések és rövidebb-hosszabb érlelés útján készülnek - számtalan változatban. A közvetlen fogyasztáson kívül sok étel kiegészítői. Többnyire reszelve vagy vékonyra szeletelve tesszük az ételhez, adjuk italokhoz.

[szerkesztés] Saláta

A saláta több alapanyag keverékéből készült, általában hidegkonyhai étel, amit önállóan vagy köretként fogyasztanak. A fejes saláta nem mindegyik salátának az alkotórésze. Számos nyelvben a két fogalomra eltérő szavakat használnak, pl. angolul a "salad" az ételt, a "lettuce" a fejes salátát jelenti. Már az 1742-ben kiadott „Nagyszombati Szakácskönyv” is több salátanövényt és receptet ír le. Megemlíti, hogy káposzta, burgonya, hagyma, de turbolya, cikória, nagy lapú, martilapu salátákat is készítettek elődeink.

[szerkesztés] Sauce

Mártás, szósz, öntet más néven.

[szerkesztés] Savanyítás

Ízesítést és tartósítást szolgáló konyhatechnológiai művelet. Legegyszerűbb módja, amikor ecettel, sóval, ízlés szerint egyéb fűszerekkel (kapor, babérlevél, torma, vasfű stb.) ízesített lében tárolva teszünk el télire uborkát, étkezési paprikát, zöld paradicsomot stb. A másik lehetőség, amikor az egyes parányi élőlények (mikroorganizmusok) által termelt tejsavat használjuk fel tartósításra és kellemes, jellegzetes íz kialakítására. Így készül a kovászos uborka és a savanyú káposzta. Tejsavas erjedéssel készülnek a savanyított tejtermékek (aludttej, joghurt, kefir) is. Jelentős a savanyítás C-vitamin megőrző hatása.

[szerkesztés] Savó

Tejgyártás mellékterméke, édeskés, sok vizet, kevés tejcukrot, és fehérjét tartalmaz.

[szerkesztés] Sercli

Kenyérvég.

[szerkesztés] Sikér

A búza vízben nem oldódó fehérjéiből álló, gyöngyházfényű, rugalmas anyag. Az úgynevezett sikérképző fehérjék vízzel érintkezve megduzzadnak, összeragadnak. A búza sikértartalma, a sikér terülékenysége megszabja a belőle készített tészta minőségét. A sütőipar számára az úgynevezett közepesen terülő sikértartalmú liszt a legalkalmasabb. Glutén, lisztben található vázfehérje, egyeseknél érzékenységet vált ki.

[szerkesztés] Smarni

Császármorzsa, búzadarából sütött morzsalékos tészta. Többféle formában készíthető, de általában dzsemmel, (lekvár), befőttekkel, esetleg gyümölcsszörppel tálalják.

[szerkesztés] Smizírozás

Hidegkonyhai ételek aszpikos bevonása, díszítése. A formát vékonyan kibélelik aszpikkal, arra kerülhet a további díszítés, majd legbelülre a töltelék, így a lehűtés, s a kiborítás után a díszített aszpikos bevonat kerül kívülre.

[szerkesztés] Snicli

Szelet.

[szerkesztés] Sodók készítése

[szerkesztés] Borsodó

5 dl fehérborból fahéjjal, szegfűszeggel és citromhéjjal forralt bort készítünk. (Ha nem használtunk fűszerzacskót, a végén leszűrjük.) 5 tojás sárgáját habosra keverjük 12 dkg cukorral és egy evőkanálnyi liszttel, végül habverővel lassan hozzákeverjük a bort. A fehérjékből kevés cukorral kemény habot verünk. A boros oldatot vízfürdőbe állítjuk, forrpontig hevítjük, majd a tűzről levéve - a habverőt változatlanul szorgosan használva - beledolgozzuk a habot.

[szerkesztés] Tejsodó

Úgy készítjük mint a borsodót, csak éppen a forralt bor helyett, ehhez cukros-vaníliás tejet használunk.

[szerkesztés] Kávésodó

Ehhez a tejsodóba feketekávét is teszünk.

[szerkesztés] Egyéb sodók

A tejsodót dúsíthatjuk-ízesíthetjük pörkölt, darált dióval, mogyoróval vagy mandulával is.

[szerkesztés] Sonka

A sonka olyan állat combjának vagy farának húsa, amelyet levágásra nevelnek, de gyakran csak a disznó lábából származó húst nevezik így. Fogyasztható nyersen, pácolva és sütve is, de nagyon sok helyen különbözőképpen megfüstölik. A füstölt sonkák közé tartozik az olasz prosciutto (híres képviselője a pármai sonka), a spanyol jamón serrano és a jamón ibérico, az angol yorki sonka, a belga ardenneki füstölt sonka és a vesztfáliai boróka fölött füstölt sonka. Az Egyesült Államokban minden állam saját, jellegzetes sonkát készít, ami lehet füstölt és füstölés nélkül készített is. Kína leghíresebb sonkája a füstölés nélkül készített Jinhua-sonka. A sonka más húsételeknek is része lehet, de elmaradhatatlan része a húsvéti reggelinek is.

[szerkesztés] Sokkolás

Mélyhűtési technika (nagyon gyorsan nagyon hidegre hűtés).

[szerkesztés] Sózás

A konyhasó felhasználásával végzett, ízesítést és tartósítást szolgáló konyhatechnológiai művelet. Ízesítés céljából a napi 15-20 g helyett csak 5-6 g konyhasót használjunk, mert a nagyobb mennyiség érzékeny embereknél vérnyomásemelő hatású lehet. A tartósítás céljából végzett sózás történhet szárazon, amikor a nyersanyag felületét sóval bedörzsöljük vagy rétegezzük (pl. szalonna, zöldségfélék stb. sózása) és nedves sózással, amikor 15-20%-os konyhasóoldatba tesszük a tartósítandó alapanyagot. Mivel fogyasztás előtt a sózott terméket ki kell áztatni, hogy ehetővé váljon, értékes vitaminokat és ásványi sókat is elveszítünk.

A sózás jelentőségét nem kell bizonygatni. Egy sótlan étel klasszissal ronthat értékén, a tányéron végzett utánsózás ezt nem helyesbítheti tökéletesen, a kiérződő sóíz viszont csak néhány speciális ételnél kívánatos. Főzés, párolás esetén a sózást az elején végezzük, de figyelembe véve az alap- (pl. füstölt hús) és segédanyagok (savanyú káposzta), sőt fűszerfélék (sóban eltett kapor, darált paprika, ételízesítők) és felöntőlevek (csontlé, füstölt lé) sótartalmát. A fölöslegesnek ítélt sómennyiséget azonban ne távolítsuk el pl. átmosással, csak kevés áztatólevet alkalmazzunk és azt őrizzük meg: esetleg ugyanannak az ételnek után ízesítésénél végül hasznosítani tudjuk, de a kiázott vitaminok és ásványi sók miatt máskor is fel tudjuk használni. A roston-, nyársonsülteket közvetlenül a sütés megkezdése előtt sózzuk be.

[szerkesztés] Sovány tejpor

Zsírtartalmátol megfosztott teljes tejpor.

[szerkesztés] Spékelés

A száraz húsokat sütés (párolás) előtt füstölt szalonna-csíkokkal tűzdeljük. Ehhez rugalmas, nehezen szakadó szalonnát választunk, s azt 3-4 milliméter széles és olyan hosszú hasábokra vágjuk, hogy majd mindkét oldalon kilógjon a sültből. A húst egyenletes távolságokra (2-3 centiméterenként), rostjaival párhuzamosan tűzdeljük. A művelethez lehetőleg úgynevezett spékelőtűt használunk (ennek a végébe be lehet fogni a szalonnacsíkot), mert így a hús felszúrása és a szalonna behelyezése ugyanazzal a mozdulattal elvégezhető. Ha spékelőtűvel nem rendelkezünk, akkor egy hosszú és nagyon keskeny pengéjű késsel előre felszúrjuk a húst, és áthúzzuk a résen a szalonnát. (a lefagyasztott szalonnacsíkot, könnyebben tudjuk áttolni a lyukakon.) A szalonna előzetes fűszerezésével további ízesítésre is kihasználhatjuk a spékelést. Hasonló módon spékelhetünk fokhagymával, uborkaszeletekkel, stb. Lásd még: Tűzdelés

[szerkesztés] Sraffozás

Ferdén csíkozás.

[szerkesztés] Stabilizátor

Lékiválást gátló anyag.

[szerkesztés] Staubolás

Sűrítési eljárás: (lisztszórás) Lásd még: Hintés

[szerkesztés] Sterilizálás

(Sterilezés) Csírátlanítás, magas hőfokon. Hőkezeléssel fertőtlenítés, vagyis a mikroorganizmusoktól való mentesítés. Baktériumok (vegetatív és spórás alak), vírusok, gombák és paraziták elpusztítása hővel, sugárzással, vegyi anyagokkal (pl. vizes fertőtlenítőszer oldatokkal). Az élelmiszereket általában hőkezeléssel (100°C fölött), vagy pasztőrözéssel (60°C fölött) csírátlanítják. Orvosi eszközök sterilizálására alkalmaznak gőzkezelést, vagy sugárzást.

[szerkesztés] Stiftelt mandula

Vékony szeletekre vágott mandula.

[szerkesztés] Sörbet

(szorbé) A sörbet egy nagyon régi (talán Kínából származó), a fagylaltok elődje-, őseként is emlegetett gyümölcsös, üdítő, jeges ital, amit általában desszertként, esetleg a két főfogás között szolgálnak fel, utóbbi esetben az ízlelőbimbók semlegesítését szolgálja. Különösen nyáron az egyik legbiztosabb és legpraktikusabb desszert, egzotikus, fűszeres, ázsiai menü után pedig, az ételekkel jól harmonizáló üdítő, édesség.

[szerkesztés] Sörtészta

A sörtészta sűrű palacsintatészta, amibe víz vagy tej helyett sört használunk. Gyakran sajtok hozzáadásával, fűszerekkel dúsítják, ízesítik. Lásd még: Bortészta

[szerkesztés] Spagetti

A spagetti egy hosszú, vékony Szakácskönyv/Alapok/Technika/T#Tésztaféle. Az olasz konyha tipikus étele. Sokféleképp felhasználható, népszerű és az egész nyugati kultúrában elterjedt. A spagetti az olasz spaghetto szó többes számából származik, amely a "spago" kicsinyítőképzős alakja. Jelentése: "vékony húr". A "spagetti" szó nyelvileg "kicsi húrnak" is fordítható. A spagettinit (vékony spagettit) kevesebb ideig kell főzni, mint a rendes spagettit. Létezik azonban a spagettoni (vastag spagetti) is, amely főzési ideje hosszabb. A spagetti mindhárom típusa hosszabb, mint a többi kör profilú tésztáké, amilyen például a vermicelli (cérnametélt) is.

[szerkesztés] Sültészták tűpróbája

Vastagabb tészták belső állapotát úgy vizsgálhatjuk meg, ha beléjük szúrunk egy hústűt. Ha még nyers, akkor ráragad egy kis tészta, ha már megsült, tiszta marad a tű.

[szerkesztés] Sűrítés

Az anyag folyadéktartalmának csökkentése. Konyhatechnológiai művelet, amellyel az ételre jellemző állományt alakítjuk ki. A sűrítés alapanyagai (liszt, zsiradék, tejföl, tojás stb.) növelik az étel energia- és tápanyagtartalmát, és a sűrítés módjától függően fokozzák élvezeti értékét. A sűrítés fajtái: rántás, habarás, hintés, manierozás (ld: azonos címszó alatt). A sűrítés legkorszerűbb módja, amikor az ételt részben vagy egészen saját áttört alapanyagával sűrítjük. Ez esetben a megfőtt zöldség, gyümölcs 30%-át pépesítjük, és az étel többi részéhez keverjük. A hagyományos sűrítés így szükségtelenné válik vagy kisebb mennyiségben alkalmazzuk. Következménye: alacsonyabb lesz a sűrített étel energia-, szénhidrát- és zsírtartalma.

[szerkesztés] Sütés

Olyan, folyadékot nem igénylő hőközlő művelet, amelyben az alapanyagot 100 °C-nál magasabb hőmérsékletre (120-250 °C-ra) hevítjük. Hatására a nyersanyag felületén ízes, sárgás-barna pörzsanyagréteg keletkezik. Húsok esetében ez a külső kéreg meggátolja a belső részekből a húsnedvek kiáramlását; ezzel csökken a tápanyagveszteség mértéke, a húsétel nedvgazdag, puha, ízes lesz. Sütés közben a húst mindig csak lapátkanállal forgassuk, pecsenyevillát beleszúrni nem szabad, mert átszakítjuk a pirult külső kérget, és a nyíláson keresztül elfolynak az ízes húsnedvek. A sokat szurkált, villával forgatott hússzelet ezért száraz, rágós lesz. Lásd még: Hagyományos sütés.

[szerkesztés] Sütő hőfoka

Ha a receptek mérsékelt hőfokot írnak elő, az kb. 180 Celsius fokos hőmérsékletet jelent, a forró sütő általában 200 fokot, míg az erős tűz 220-230 fokot. Az előmelegített sütő pedig azt jelenti, hogy kb 10 perccel korábban kell bekapcsolni a sütőt, az ételt akkor kell betenni, amikor a sütő hőmérséklete már elérte a kívánt hőfokot.

[szerkesztés] Sütőmargarin

Tésztákhoz kifejlesztett speciális margarin.

[szerkesztés] Sütőpor

Leggyakrabban nátrium-hidrogén-karbonát (szódabikarbóna) és borkősav keveréke, tartalmazhat kálium-tartarátot és ammónium-kloridot (szalmiáksó) is. A tésztához (liszt és víz keveréke) adják hozzá, hő hatására szén-dioxid szabadul fel belőle, ettől a tészta megdagad, lukacsossá válik, könnyűvé.

[szerkesztés] Sütőzacskó

Speciális műanyag zacskó, a zsírnélküli sütés egyik eszköze. Az előkészített húsdarabot belehúzva végét szorosan lezárjuk, de helyet hagyunk a felszabaduló gőznek. Vastag barna papírzacskó, amelyben zsír nélkül pirosra süthetünk egy fiatal, jól leszárított csirkét, galambot. Lásd még: Alufólia.