Címerhatározó/Somogyi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Somogyi címer szócikkből átirányítva)

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Somogyi családok címerével foglalkozik.


Tartalomjegyzék

Somogyi 1581 [szerkesztés]

Somogyi1581.PNG

Somogyi György címere.

Arról, hogy melyik uralkodó mikor adományozta Somogyi Györgynek a címert, eddig még nem került elő okiratos bizonyíték. Az viszont vitathatatlan, hogy a királyi birtokadományokban részesülő Somogyi Györgynek volt címere, amely egy, mindmáig fennmaradt, 1581-ben róla készült festményen, illetve domborművön is látható. Némi módosítással ezt a címert használták leszármazottjai is.

A címer leírása: Piros pólyával haránt osztott zöld mezejű álló pajzsban, a pólya felett bal felé léptető, első középső mancsában félhold ezüstkapát tartó arany víziló. A sisakdísz fölötti koronából kinövő egyfejű, kiterjesztett szárnyú fekete karvaly.


  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[1]


gyulafehérvári Somogyi [szerkesztés]

Somogyi címer.PNG

Gyulafehérvári Somogyi másképpen Nagy Benedek 1599. július 12. Gyulafehérvár Báthori András nemesség és címer R 64

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[2]

Vö. Nagy címer

Rövidítések


Somogyi 1613 [szerkesztés]

György (Mikó) János.JPG

György (Mikó) János 1613. március 10., Pozsony II. Mátyás nemesség és címer általa: felesége Palotay Anna, lányai Anna, Rozália, Fruzsina, mostohafia Somogyi István

megj.: a családnév Mikóra hamisítva

R 64

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[3]


Somogyi 1654 [szerkesztés]

A címer számítógépes rekonstrukciója, Somogyi András által
A címer nagy felbontású változata
Az armálison szereplő pecsét
Az armális szövegének fordítása
Az armális szövegének fordítása
Az armális szövegének fordítása
A Somogyi család említése Herpay Gábornál

Coa Hungary Family Somogyi (1654).png

Somogyi András és János, Bécs, 1654. július 25. III. Ferdinánd nemesség és címer. Általuk: Fülep András, Szabó István, valamint Végh István és György.

A nemesség kihirdetése Szabolcs vármegyében.


Somogyi András 1654.-ben kelt nemesi oklevelének fordítása

Mi, Harmadik Ferdinánd, Isten kegyelméből a Rómaiaknak örök felségű választott Császára, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária, stb. Királya, Ausztria Főhercege, Burgundia, Brabant, Stiria, Karintia, Krajna hercege, Morvaország Őrgrófja, Luxemburg és Felső és Alsó Szilézia, Württemberg és Teschen Hercege, Sváb-ország Fejedelme, Habspurg, Tirol, Ferrette, Kyburg, és Görz Grófja, Elzász Tartományi Grófja, Felső-Ausztria, Burgovia, és Felső— és Alsó—Luzsácia Őrgrófja, a szlovén határgrófság a naoi kikötő és Salina Ura stb. Jelen oklevelünk tartalmával emlékezetül ajánljuk jelentve mindazoknak, akiket illet, hogy Mi egyrészt némely hívünknek eziránt Felségünk elé terjesztett legalázatosabb könyörgésére, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolva a Mi hívünknek, Somogyi Andrásnak hűségét és odaadó szolgálatait, melyeket ő elsősorban Magyar Királyságunk Szent Koronája és azután felségünknek érdekében a helyek és körülmények változatosságához képest hűségében felmutatott és kifejtett és ígérete szerint a jövőben is fel fog mutatni és ki fog fejteni, királyi kegyelmünknél és bőkezűségünknél fogva azokkal szemben, akik körülöttünk és a keresztény köztársaság körül érdemeket szereztek és erényre törekedtek, néhai dicső elődeinknek, Magyarország Királyainak példáját szoktuk követni és nekik erényeik biztos emlékjeleit szoktuk odaítélni, hogy azok még nagyobb érdemek felmutatására ösztönözzék őket. Ennélfogva a nevezett Somogyi Andrást és általa a hasonlóképen Somogyi Jánost, az ő vér szerinti édes testvérét, úgyszintén Veegh Andrást, Fülöpöt, Istvánt és Györgyöt és Szabó Istvánt a nem nemesi állapotból és helyzetből, amelyben idáig hír szerint éltek, királyi hatalmunk teljességénél én különös kegyünknél fogva kiemelve már említett Magyar Királyságunk és kapcsolt részei valódi és kétségen kívül való nemeseinek gyülekezetébe és sorába beiktatandóknak, besorozandóknak és bejegyzendőknek találtuk. Beleegyezünk és biztos tudomásunk és eltökélt szándékunk alapján megengedjük, hogy ők mostantól fogva a jövőben elkövetkező időtlen időkig mindazokkal a büntetlenségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel említett Magyar Királyságunknak és kapcsolt részeinek többi valódi, ősi és kétségen kívül való nemesei idáig bármiféle jog és szokás alapján éltek és amelyeknek örvendtek és élnek és örvendenek, szintén élhessenek, élvezhessék és örvendhessenek és mindkét nembeli örököseik és utódaik is valamennyien ugyanazt tehessék, méltányosnak találtuk, hogy ennek a Mi irántunk kimutatott kegyünknek és kegyelmünknek és bőkezűségünknek bizonyságául és a valódi és kétségen kívül való nemességnek jeléül ezt a címert vagyis a nemesség jelvényét kegyesen adjuk és adományozzuk a nevezett Somogyi Andrásnak és általa a föntebb név szerint felsorolt személyeknek és minkét nembeli valamennyi utóduknak és örökösüknek. Íme;

Egyenest álló katonai pajzs, melyet a közepén átlósan húzott vonal egyenlő piros és kék részre oszt, a pajzsnak pedig piros színű alsó felében itt-ott fehér liliomok, közepükön pirosló rózsa és a pajzsnak piros színű felső felében sértetlen oroszlán, mely pirosló nyelvét kinyújtja és kétágú farkát a háta mögött felemeli, jobb lábában meztelen kard villog. A pajzs fölött rostélyozott, vagyis nyílt sisakot látunk királyi diadéméval és belőle kinövő emberi kart piros ujjassal felöltöztetve, amely előrenyújtott, márkában kardot tart. A sisak tetejéről, vagyis csupjáról egyfelől sárga és kék, másfelől fehér és piros leplek, vagy szalagok omlanak alá a pajzs szélére és magát a pajzsot kecsesen díszítik. Mindez ilyeténképpen látható jelen oklevelünk kezdetén, vagyis fején a festőművész gyakorlott kezétől a megfelelő színekkel megfestve. Elhatároztuk és biztos tudomásunk és eltökélt szándékunk alapján megengedjük, hogy ezt a címert, vagyis nemesi jelvényt már említett Magyar Királyságunk és kapcsolt részei többi valódi és kétségen kívül való nemeseinek módjára ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal, kiváltságokkal, amelyekkel azok a dolog természeténél, vagy ősi szokásnál fogva éltek és élnek és amelyeknek örvendtek és örvendenek: mindenütt ütközetekben, harcokban, csatákban, lándzsatöréseken, lovagjátékokban, párviadalokban és minden más és bármiféle egyes katonai és nemesi gyakorlaton, úgyszintén pecsétjeiken, takaróikon, kárpitjaikon, szőnyegeiken, gyűrűiken zászlaikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon és síremlékükön, általában pedig bármiféle holmijukon, vagy vállalkozásukban a valódi ősi és feddhetetlen nemesség címével, amellyel – ezt kívánjuk és meghagyjuk – mindenki, bármilyen rangban, méltóságban, állásban és kiváltságos helyzetben legyen, őket tisztelni, nevezni, tartani és elismerni köteles, ők is hordhassák és viselhessék a jövőben elkövetkezendő időtlen időkig és örökké használhassák és élvezhessék és örvendhessenek nekik és valamennyi mindkét nembeli örökösük és utóduk ugyanazt tehesse.

Íme, a nemességet adjuk és adományoztuk jelen oklevelünk erejével. Méltányosnak találtuk, hogy ennek a dolognak emlékezetére és örökös erősségére a nevezett Somogyi Andrásnak és általa a fent jelzett személyeknek és valamennyi mindkét nembeli örökösüknek és utóduknak, akik eddig születtek és a jövőben születni fognak, kegyesen adjuk és engedélyezzük a jelen oklevelünket megerősítve titkos függő pecsétünkkel, amellyel Magyarország Királyaként élünk. Kelt a Mi kedvelt hívünknek, Tisztelendő Szelepcsény Györgynek, nyitrai püspöknek és Nyitra vármegye főispánjának, a Mi tanácsosunknak és említett Magyar Királyságunk udvari kancellárjának kezéből az ausztriai Bécs városunkban, az Úrnak ezerhatszáz-ötvennegyedik évében július hó huszonötödik napján, Római uralkodásunknak tizenkilencedik, magyarországi és a többi uralkodásunknak huszonnyolcadik, csehországi uralkodásunknak pedig huszonhetedik évében, akkor, amikor a Főtisztelendő és Tiszteletreméltó Urak, Krisztusban Atyák: Zombori Lippay György prímás, az esztergomi és Püsky János a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érsekeiként, a fönt említett Szelepchény György a nyitrai, Kisdy Benedek az egri, Petretich Péter a zágrábi, Zongor Zsigmond a váradi, Pálfalvai János az erdélyi, Szécheny György a veszprémi, Hoffman Pál a pécsi, a fönt említett Püsky János adminisztrátor a győri, az említett Püsky János a váci, Gyurgyevics Péter barát, a szerémi, Maravich Márián, a másik barát, a boszniai, Bielavich György, a harmadik barát, a tinnini, Pálffi Tamás a csanádi, Caramut János barát a rizanoi és Máriásy Péter a zenggi és modrusi egyházak püspökeiként Isten egyházait szerencsésen kormányozták, valamint amikor – a nádori méltóság betöltetlen lévén – Tekintetes és Nagyságos Cháky László gróf volt az országbíró, Zrínyi Miklós gróf említett dalmát, Horvát – és Szlavónországok bánja, Cháky István gróf a főtárnokmester, az említett Zrínyi Miklós gróf a főlovászmester, monyorókéréki Erdeődy György gróf a főkomornyikmester, erdeődi Pálffy Miklós gróf a fő ajtónállómester, Battyány Ádám gróf a főasztalnokmester, ghymesi Forgách szintén Ádám gróf a főpohárnokmester, Nádasdy Ferenc gróf a főudvarmester, valamennyien Magyar Királyságunkban és az említett erdeődi Pálffi Miklós gróf volt a pozsonyi gróf és igen sokan mások viselték említett Magyar Királyságunk vármegyei és egyéb tisztségeit.

Ferdinánd s.k. Szelepchény György s.k.

nyitrai püspök


(Olvashatatlan aláírás)


Az Úrnak ezerhatszáz-ötvenötödik évében Január hó tizenötödik napján Szabolcs vármegye mágnás és nemes urai összességének Petneházán tartott közgyűlésén Ő császári és Királyi Szent Felségének, a mi legkegyelmesebb Urunknak címer, vagyis nemességi jelvény kegyes adományozásáról szóló jelen adománylevelét bemutattam, elfogadták és én ünnepélyesen kihirdettem.

Zathureczki Lőrinc vármegyei esküdt jegyző s.k.


Fordította;

Szőts Gyula

kir. törvényszéki tolmács Budapesten 1939. évben.


  • Irodalom:

Herpay Gábor: Nemescsaládok Hajdú vármegyében. Debrecen, 1926, 217. l.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések



Lásd még:



Stop hand.svg Ezen kép(ek) és/vagy dokumentum(ok) nem GFDL licencű(ek), kereskedelmi célokra nem használható(k) fel.

A jelen sablonnal ellátott képek, dokumentumok magántulajdonban vannak. Kereskedelmi felhasználásukat jogszabályok tiltják. Bármely módú felhasználásukra, a jogtulajdonos írásbeli engedélye szükséges!

The image(s) and/or document(s) on this site are not licensed under the GFDL. These are under a non-commercial-use only license.

Images under this license are in private property. The commercial use of these documents is prohibited by law. Every use needs a prior written permission of the copyright owners!