| 1 Καὶ εἶδον ἄλλον ἄγγελον ἰσχυρὸν καταβαίνοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, περιβεβλημένον νεφέλην, καὶ ἡ ἶρις ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ, καὶ τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, καὶ οἱ πόδες αὐτοῦ ὡς στῦλοι πυρός, |
1 Újra láttam. Egy másik erős angyal szállt le az égből, ki felhőbe öltözött, szivárvány volt a fején, arca olyan volt, mint a nap, lába, mint tűzoszlop. |
| 2 καὶ ἔχων ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ βιβλαρίδιον ἠνεῳγμένον. καὶ ἔθηκεν τὸν πόδα αὐτοῦ τὸν δεξιὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης, τὸν δὲ εὐώνυμον ἐπὶ τῆς γῆς, |
2 A kezében nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre vetette, a balt a földre, azután hangos szóval kiáltott, mint mikor az oroszlán bőg. |
| 3 καὶ ἔκραξεν φωνῇ μεγάλῃ ὥσπερ λέων μυκᾶται. καὶ ὅτε ἔκραξεν, ἐλάλησαν αἱ ἑπτὰ βρονταὶ τὰς ἑαυτῶν φωνάς. |
3 Mikor kiáltott, elmondta a hét mennydörgés a maga szózatát. |
| 4 καὶ ὅτε ἐλάλησαν αἱ ἑπτὰ βρονταί, ἔμελλον γράφειν• καὶ ἤκουσα φωνὴν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ λέγουσαν, Σφράγισον ἃ ἐλάλησαν αἱ ἑπτὰ βρονταί, καὶ μὴ αὐτὰ γράψῃς. |
4 Mialatt a hét mennydörgés szólt, íráshoz készültem, de ilyen szózatot hallottam a mennyből: “Tégy pecsétet arra, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le.” |
| 5 Καὶ ὁ ἄγγελος ὃν εἶδον ἑστῶτα ἐπὶ τῆς θαλάσσης καὶ ἐπὶ τῆς γῆς ἦρεν τὴν χεῖρα αὐτοῦ τὴν δεξιὰν εἰς τὸν οὐρανὸν |
5 Ekkor az angyal, akit a tengeren és a földön állva láttam, felemelte jobb kezét az égre |
| 6 καὶ ὤμοσεν ἐν τῷ ζῶντι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων, ὃς ἔκτισεν τὸν οὐρανὸν καὶ τὰ ἐν αὐτῷ καὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐν αὐτῇ καὶ τὴν θάλασσαν καὶ τὰ ἐν αὐτῇ, ὅτι χρόνος οὐκέτι ἔσται, |
6 és megesküdött Arra, aki az örök korok korain át él, aki a mennyet és a benne lévőket, a földet és a benne lévőket, a tengert és a benne lévőket teremtette, hogy időt nem mérnek többé, |
| 7 ἀλλ’ ἐν ταῖς ἡμέραις τῆς φωνῆς τοῦ ἑβδόμου ἀγγέλου, ὅταν μέλλῃ σαλπίζειν, καὶ ἐτελέσθη τὸ μυστήριον τοῦ θεοῦ, ὡς εὐηγγέλισεν τοὺς ἑαυτοῦ δούλους τοὺς προφήτας. |
7 hanem a hetedik angyal kürtölésének napjaiban, mikor az kürtölni fog, végbe megy az Isten titka, úgy, ahogy azt rabszolgáinak, a prófétáknak örömüzenetként adta |
| 8 Καὶ ἡ φωνὴ ἣν ἤκουσα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, πάλιν λαλοῦσαν μετ’ ἐμοῦ καὶ λέγουσαν, Ὕπαγε λάβε τὸ βιβλίον τὸ ἠνεῳγμένον ἐν τῇ χειρὶ τοῦ ἀγγέλου τοῦ ἑστῶτος ἐπὶ τῆς θαλάσσης καὶ ἐπὶ τῆς γῆς. |
8 Ekkor az a hang, melyet a mennyből hallottam, ismét szólt hozzám, és ezt mondta: “Eredj, vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és földön álló angyal kezében van” |
| 9 καὶ ἀπῆλθα πρὸς τὸν ἄγγελον λέγων αὐτῷ δοῦναί μοι τὸ βιβλαρίδιον. καὶ λέγει μοι, Λάβε καὶ κατάφαγε αὐτό, καὶ πικρανεῖ σου τὴν κοιλίαν, ἀλλ’ ἐν τῷ στόματί σου ἔσται γλυκὺ ὡς μέλι. |
9 Odamentem az angyalhoz és megmondtam neki, hogy adja ide a könyvecskét. Az azt mondta nekem: “fogd és fald fel!” A gyomrodban keserű lesz, a szádban azonban édes, mint a méz. |
| 10 καὶ ἔλαβον τὸ βιβλαρίδιον ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ ἀγγέλου καὶ κατέφαγον αὐτό, καὶ ἦν ἐν τῷ στόματί μου ὡς μέλι γλυκύ• καὶ ὅτε ἔφαγον αὐτό, ἐπικράνθη ἡ κοιλία μου. |
10 Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de mikor megettem, keserűvé lett a gyomrom. |
| 11 καὶ λέγουσίν μοι, Δεῖ σε πάλιν προφητεῦσαι ἐπὶ λαοῖς καὶ ἔθνεσιν καὶ γλώσσαις καὶ βασιλεῦσιν πολλοῖς. |
11 “Ismét prófétálnod kell – szóltak hozzám – népek, nemzetek, nyelvek és sok király felől.” |
