Olvasónapló/Három a kislány
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Franz Schubert daljátéka 3 felvonásban, 4 képben. Szövegét Willner és Reichert írta. Zenéjét H. Berté és Lafitte állította össze.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Cselekmény
Játszódik: Bécsben az 1820-as években. Az I. felvonás Schubert lakóházának udvarán, egy tavaszi nap délutánján. II. felvonás Tschöll üvegfestő mester házában. III. felvonás egy bécsi téren, Schubert lakóháza előtt, 1. kép este, 2. kép másnap délelőtt.
[szerkesztés] I. felvonás
Külvárosi ház udvara. Az emeleti folyosón Schubert lakása.
Binder postás és Brunéder nyergesmester izgatottan várják szerelmeseik érkezését. A lányok: Édi és Hédi nemsokára fel is tűnnek a kapu alatt, nővérük Médi kíséretében. A három Tschöll kislány úgy szökött el hazulról. Lelkendező üdvözlések után mindnyájan a kerti lugasba vonulnak. Rövidesen újabb látogatók is érkeznek: Schober Ferenc, a költő, Schwind, a festő, Gumpelwieser, a rajzoló és Vogl operaénekes. Azért jöttek, hogy barátjukat, Schubertet egy kis kirándulásra hívják meg. Ő azonban szabadkozik: nem mehet, mert rögtön itt lesznek tanítványai, az énekes gyerekek. Míg a társaság elmegy enni-innivalót bevásárolni a kirándulásra, Schubert és Schober egyedül maradnak. A zeneköltő bevallja barátjának, hogy megint nincs pénze, ezúttal azért, mert ingyen munkát vállalt. Egyik barátján akar segíteni, aki a szemben levő „Postakürt” fogadóban játszik zenekarával. A fiatal karmester ugyanis azt reméli, hogy néhány Schubert-keringő fel fogja lendíteni a vendéglő forgalmát.
Nem sokkal később Tschöll Keresztély üvegfestő mester, a kislányok apja toppan be. Rájött ugyanis, hogy lányai tilosban járnak, s most rajta akarja kapni őket.
Mialatt a kapu előtt fel és alá sétál, Schubert barátai mindenféle jóval megrakottan visszatérnek s remek hangulatban asztalhoz ülnek. A véletlen megmenti a leánykákat a súlyosabb atyai dörgedelmektől. Schober, aki régi ismerőse és jóbarátja a háromlányos családnak, ügyesen elhárítja a fenyegető zivatart. Összeismerteti gyorsan Médit Schuberttel. Majd elhiteti a papával, hogy a zeneszerző énekleckét ad a kislánynak, nővérei pedig elkísérték. Ez ellen a papának nem lehet kifogása. A bohémtársaság borral kínálja a zsémbes öregurat, aki lassanként olyan rózsás kedvre derül, hogy végül még a két vőlegényjelölt is elnyeri tervezett házassághoz atyai beleegyezését. Tschöll papa most már ragyogó jókedvében kirándulásra hívja meg az egész társaságot a Bécsi erdőbe. Médi kérésére az iránta mind mélyebben érdeklődő Schubert is csatlakozik hozzájuk, és a kivételes nap alkalmából elengedi a gyermekeknek az énekórát.
[szerkesztés] II. felvonás
Tschöllék házában tartja menyegzőjét a két fiatal pár. Itt van Schubert és Schober is, barátaikkal együtt.
Míg a társaság a kertben szórakozik, betoppan Grisi Lucia, a körülrajongott híres énekesnő, akinek egy kis szerelmi kalandja akadt Schoberrel, bár egész Bécs tudja róla, hogy ő a dán követ, Scharntorff barátnője. Most azért jött ide, mert féltékeny a szoknyavadász hírében álló fiatalemberre és azt hiszi, hogy a költő is udvarolni jött.
Utána még egy hivatlan vendég érkezik: Novotny, a kétbalkezes titkosrendőr, aki a dán követ megbízásából nyomoz Grisi titkos imádója után.
Az énekesnő és Schober találkoznak. A férfi azonban hiába bizonygatja, hogy tisztán baráti szálak fűzik a házhoz, Grisi meg van győződve az ellenkezőjéről: Médiben sejti vetélytársát.
Schubert és Médi között egyre bensőségesebbé válik a beszélgetés, a hang.
Vallomásra azonban nem tudja elszánni magát a félénk, zárkózott zeneköltő. Mindössze egy dalt ígér a leánynak, aki ennek is nagyon örül ugyan, de persze nem tudja, hogy Schubert Ferencnél mit jelent „egy dal”.
A primadonnának végre sikerül négyszemközt beszélnie Médivel. Alaposan megrágalmazza az éppen távozó „Franci”-t, de természetesen Schoberre érti, míg Médi folyton Schubertre gondol, és a hallottakat ő rá vonatkoztatja. Persze, a fiatal leány rajongása egyetlen pillanat alatt semmivé foszlik. Így talál rá Schober, s mindent megtesz, hogy a síró kislányt megvigasztalja.
A két fiatal házaspár és a vendégsereg elbúcsúzik s az öregek magukra maradnak:
Árvák a régi szobák,
Messzire jár, mint a madár
Később a muzsikus és a költő még visszatérnek, hogy kissé vigasztalják őket. Míg a két férfi egyedül marad, a zeneköltő különös baráti szívességre kéri a poétát: dalolja el ő a Médinek ajánlott új dalát és valljon szerelmet az ő - Schubert - nevében. „Mégis más az, ha egy ilyen jóképű, csinos fiatalember áll eléje, mint te vagy.” A közvetített szerelmi vallomás megtörténik, de túlságosan jól sikerül. Grisi intrikája, az előadó forró fellángolása, vagy maga a dal volt az oka?...
Médi Schober karjaiba simul, és Schubert összetörten, magára maradva borul a zongorára.
[szerkesztés] III. felvonás
[szerkesztés] 1. kép
Utcarészlet a „Postakürt” fogadó és egy kis külvárosi cukrászda között. A térségen áll a ház is, ahol a zeneköltő lakik. Nyári este, a lakók kint üldögélnek a házak előtt és pletykáznak. Mesélik, hogy Schubert már három napja ki sem mozdult a szobájából. A „Postakürt” kis zenekara pedig nagyon várja, mert megígérte, hogy ma este eljön, amikor műveit játsszák.
A szerző azonban késik. A kocsmáros a muzsikusokat okolja, amiért rosszul megy az üzlete, és megfenyegeti őket, hogy kidobja valamennyit. Egy távoli toronyóra kilencet üt: nem lehet tovább várni. Megszólal a muzsika és a Schubert-zenére perdül táncra az utca apraja-nagyja. Végre mégis megjelenik a zeneköltő, akit viharosan ünnepelnek. A kocsmáros túl boldog, mert most már az egész környék a „Postakürt”-be tódul. Csak Schubert marad egyedül, kétségbeesetten, árván.
[szerkesztés] 2. kép
Ugyanaz a tér másnap reggel. Schubert éppen sétára indul, amikor összetalálkozik Schoberrel, aki most már Médi vőlegénye. A költő, kitől Grisi találkát erőszakolt ki, megkéri barátját, hogy a cukrászdába érkező énekesnővel közölje eljegyzését.
A zeneköltő Médivel is találkozik. Beszélgetésük során az újdonsült menyasszony rájön, hogy Grisi akkor este a másik „Franci”-ról beszélt. De már késő: - szereti Schobert. Schubert pedig megígéri, hogy mindig jó barátjuk marad.
Az énekesnő megtudja, hogy a költőt elveszítette, de a melegszívű muzsikus okos, higgadt szavai lecsillapítják bosszúvágyát.
Scharntroff végre ráakad vetélytársára, de minthogy az közben eljegyezte Médit, már nem ellenfelek többé, így a követ elvonul a primadonnával együtt.
A jegyespár hálás szívvel, meghatottan búcsúzik a zeneköltőtől, akit már várnak tanítványai, hivatása és sorsa: a muzsika.
