Olvasónapló/Nyolcvan nap alatt a Föld körül (regény)

Középiskolai dolgozatok

Nyolcvan nap alatt a Föld körül (regény)

---

Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül

(olvasónapló)

A gazdag, különc és zárkózott Phileas Fogg, a londoni Reform Klub 40 éves, kifogástalanul udvarias, de magának való tagja az újságolvasást és a whist játékot kedvelte leginkább. Az egyik napon a titokzatos és hallgatag úriember – mivel a borotválkozó vize 2 Fahrenheit fokkal eltért az előírtaktól – elcsapta James Forstert, az inasát. Egy 30 éves francia fiatalembert, Jean Passepartout-t vette fel inasának. Fogg egy klubbéli beszélgetést követően – 1872. október 2-án – vállalkozott arra, hogy egy 20 ezer fontos fogadás keretében (ami teljes vagyonának mintegy felét tette ki) 80 nap (1920 óra) alatt körbeutazza a Földet. Megígérte, hogy bizonyságul minden határállomáson láttamoztatja majd az útlevelét. A fogadásban részt vevő felek az útvonalat is meghatározták: London – Szuez – Bombay – Calcutta – Hongkong – Jokohama – San Francisco – New York – London.

Egy Scotland Yard nyomozó, aki (tévesen) egy angliai – 50 000 fontos – bankrablás tettesét vélte felismerni Foggban, és folyamatosan hátráltatta főhőst célja teljesítésében. Mr. Fogg és kísérője a Szuezből Bombayig tartó hajóúton két nap előnyre tett szert, amit aztán hamarosan elvesztettek, mert találkoztak a szépséges Auda hercegnővel, akit a barbár helyi törvények miatt – halott férjével együtt – máglyán akartak elégetni. Passepartout egy merész húzással megmentette a fiatal özvegyasszony életét, s immáron hármasban folytatták az izgalmas versenyfutást az idővel.

Wilbur Fix felügyelő sem tétlenkedett, Calcuttában sikerült letartóztattatnia Foggékat, ám ők tetemes óvadék ellenében megmenekültek a bebörtönzéstől, s így Fix tovább kényszerült követni őket Hongkongba. Itt Fogg és Auda – a nyomozó mesterkedésének köszönhetően – lemaradtak a Jokohamába induló Carnaticról. Phileas kibérelte a Tankadère kétárbócos hajót, majd a hercegnővel valamint Fixszel együtt elhajóztak Sanghaj felé. Ugyanis a San Franciscó-i gőzhajó nem Jokohamából indult, hanem Sanghaj volt az indulási kikötője. A kis kétárbócos hajó útját hatalmas vihar zavarta, csodával határos módon sikerült a legénységnek és az utasoknak megmenekülniük. Passepartout – akit az angol nyomozó korábban leitatott (sőt még egy ópiumos pipát is a szegény francia szájába dugott) – a Carnaticon találta magát. Kábulatában valahogy feljutott a gőzhajóra, de a gazdája és útitársa lemaradtak a vízi járműről, mivel nem értesültek a korábbi indulásról. Jokohamában, hogy éhen ne haljon, a francia beállt egy cirkuszba artistának. Egy előadáson felismerte a nézőtéren ülő gazdáját, és csapot-papot otthagyva, odaszaladt Fogghoz. A japán kikötővárosban Fix felügyelő megkapta a konzulátuson a Fogg elleni letartóztatási parancsot, de itt semmire sem ment vele, mert már nem angol fennhatóság alatt álló területen tartózkodtak. Jokohamából együtt indultak tovább (mind a négyen) San Franciscóba.

Az Amerikába tartó General Grant gőzhajó útja eseménytelen volt, ha nem számítjuk bele azt a pár pofont, amit Fix felügyelő kapott büntetésül a gonoszkodásáért Passepartout-tól. Az angol rendőr felfedte kilétét a francia inas előtt, és közölte vele, hogy most már a szövetségesük, és nem ellensége Phileasnek, mert minél előbb szeretné Mr. Foggot angol földön látni. San Franciscóban – Passepartout kivételével – sétát tettek a városban, és belekeveredtek egy békebíró választáson két párt híveinek párharcába. Ezen a rendezvényen rengeteg pofon talált gazdára, s Auda hercegnőt is alig tudták a kísérői megvédeni. A két férfi ruhája rongyossá tépődött, s Fix – hogy védje Foggot – hatalmas ütést kapott a fejére egy amerikai őrnagytól. A Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig 3786 mérföldes út várt az utazókra, hét nap állt a rendelkezésükre e távolság megtételére. A vonat sebesen robogott, de heves hóesés, egy hatalmas bölénycsorda és a mormonok történetéről tartott előadás késleltette az utazókat. Ráadásul Stamp őrnagy is feltűnt a vonaton, akivel Foggék San Franciscóban összetűzésbe keveredtek. Az amerikai tiszt beleszólt az utazók kártyapartijába, s emiatt majdnem pisztolypárbajra került sor. A sziú indiánok azonban megtámadták a szerelvényt, s az utasok védekezésre kényszerültek. Passepartout sikeresen megállította a vonatot egy erőd közelében, a katonák pedig elkergették az indiánokat. A francia fiú azonban – két másik utassal együtt – eltűnt, ám Fogg becsületbeli ügynek tekintette, hogy kiszabadítsa az inasát. Harminc önkéntes katona is vele tartott, és sikeresen megmentették a három férfit. A vonat azonban közben továbbment, ezért Phileas ismét nehéz helyzetbe került, már 20 óra idővesztesége volt. Fix segítségével sikerült egy vitorlás szánt szerezniük, és óránként 40 mérföldes, szédítő sebességgel – prérifarkasok kitartó kíséretében – száguldottak Omaha felé. Innen Chicagóba, majd egy másik vonattal New Yorkba utaztak. A China nevű gőzöst 45 perccel késték le, úgy tűnt (már nem először), hogy Phileas Fogg elveszítette a fogadást.

Egy fogadóban töltött éjszaka után Fogg a kikötőben megállapodott a Bordeaux-ba hajózó Andrew Speedy kapitánnyal, hogy fejenként 2000 dollárért vele tarthatnak. Amikor a teherhajó az óceánon volt, a ravasz angol lefizette a hajó legénységét, hogy más célállomás felé, teljes gőzzel Liverpool irányába hajózzanak, ezért Speedyt a kabinjába zárták. Később a kapitányt kiengesztelte Fogg, 60 000 dollárért megvásárolta tőle a hajóját, ráadásul a vén tengeri medve megtarthatta a Henrietta vasborítását és a gőzgépezetét. A kereskedelmi hajón azonban kevés volt a szén, ezért az utazás vége felé az összes berendezést, a faborítást, még az árbócokat is eltüzelték, hogy elérjék az ír partokat. Queenstownból gyorsvonattal Dublinba mentek, majd innen egy szupergyors steamerrel Liverpoolba „repültek”. December 21-én, húsz perccel déli tizenkettő előtt Phileas Fogg végre partot ért a liverpooli kikötőben, csupán hat óra választotta el Londontól.

Ekkor a túlbuzgó Fix felügyelő – élve a lehetőséggel – letartóztatta Phileas Foggot, akit bankrablónak tartott, s ezzel a hibás vélekedéssel utazta vele körül a Földet. A félreértés kiderült, az igazi bankrablót három nappal korábban letartóztatta az angol rendőrség. Foggot szabadon engedték, de a Londonba induló vonatot már lekésték, az órákkal ezelőtt elindult. Fix bocsánatkérésére Phileas egy hatalmas ökölcsapással válaszolt, a „K.O.” még Passepartout elismerését is kivívta. Bérelt különvonattal utazott a társaság Londonba, de öt perccel a kitűzött határidő után érkeztek meg az angol fővárosba. Fogg házában egy napig attól tartottak, hogy az úr kárt tehet magában. A férfinak teljesen más járt a fejében, feleségül akarta venni Auda hercegnőt, ezért elküldte az inasát a közelben lakó főtisztelendő úrhoz, hogy vele egyeztessék az esküvő időpontját. Passepartout Samuel Wilsontól tudta meg, hogy 24 órával hamarabb érkeztek vissza az utazásukból, így a gazdája még megnyerheti a fogadást. Lóhalálában a Reform Klubba siettek, ahová a világutazó másodpercre pontosan meg is érkezett.

Phileas Fogg húszezer fontot nyert, 19 ezret költött, a kettő közötti különbséget Passepartout és Wilbur Fix felügyelő között osztotta el fele-fele arányban. Fogg mit nyert az utazással?

„Hogy semmit? Mondjuk, hogy semmit, legfeljebb bájos feleségét, aki – bármily hihetetlenül hangzik is – oly boldoggá tette, amilyen boldog még senki sem volt.” – Részlet a 37. fejezetből.

Egy titok magyarázata

„Íme, a tévedés magyarázata. Igen egyszerű. Phileas Fogg, „anélkül, hogy sejtette volna”, egy nappal megelőzte útitervét – mégpedig kizárólag azért, mert kelet felé utazta körül a Földet, míg ha ellenkező irányban, vagyis nyugat felé ment volna, akkor veszített volna egy napot. Phileas Fogg ugyanis keletnek tartva állandóan a Nap felé haladt, és ezért számára minden egyes nap annyiszor négy percet rövidült, ahányszor hosszúsági fokot érintett kelet felé. A Föld kerülete, mint tudjuk, 360 fokra oszlik, s ha ezt a 360 fokot négy perccel megszorozzuk, pontosan huszonnégy órát kapunk – vagyis éppen annyit, amennyit Phileas Fogg nyert, észrevétlenül. Más szóval: miközben Phileas Fogg, keletnek tartva, nyolcvanszor látta a napot delelni, Londonban maradt kollégái csupán hetvenkilencszer.” – Részlet a 37. fejezetből

Források

• Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1980) ISBN 9631121763
• MEK: A regény szövege Csatlós János fordításában (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. szeptember 28.)