Ugrás a tartalomhoz

Gyógynövény/Gyógyhatása/I/Illatos szentperje

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 1905 bájt

Növények gyógyhatása

Illatos szentperje

LatinGyógynövényGyógynövények listájaGyógynövények hatóanyagaiGyógynövények gyűjtéseGyógynövény‐gyógyszer interakciókGyógynövények Interakciós hatásaiGyógynövények felhasználásaGyógynövények adagolásaNövények gyógyhatásaGyógygombákTerápiákBetegségekGyógyteákIllóolajokZsíros olajokMihez-mitTanácsok


Illatos szentperje
Szára és levele


Illatos szentperje
(Hierochloe odorata, Syn: -)
Drog Hierochlose folium,
Más neve(i): máriafű


Az illatos szentperje, a perjevirágúak rendjébe és a perjefélék családjába tartozó növényfaj. Száraz, füves helyeken, homokos talajokon termő évelő növény és az európai illatos borjúpázsittal rokon. Virágzás: április-július.

Az észak-amerikai indiánok hagyományainak fontos része, az "erő növénye"-ként tisztelték. Sokféleképpen használták, főztek belőle teát megfázásra, lázra, belső fájdalmakra, viselték illatozó ékszerként, de a legfontosabb felhasználási módja a füstölés volt, különféle tisztító szertartások és az izzasztókunyhók elmaradhatatlan része volt.
Jellegzetes aromás, vaníliás illata barátságos, vidám hangulatot teremt.


Tartalmaz:→ kumarin-glikozid, 30-40% kovasav
Gyógyhatása(i): Légzőszervi megbetegedések ellen készülhet belőle tea. Az ágynemű illatosítására is használták. Bólék, krampampuli ízesítésére is jó vaníliás-kókuszos aromája miatt.


Felhasználjuk:A növény kifejlett leveleit (Hierochlose folium) kell gyűjteni. Dohány-illatosítóként és likőrfűszerként (Żubrówka) hasznosítja az ipar.
Ellenjavallat: -


Lásd még: A növényről Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Illatos szentperje


A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos szentperje témájú médiaállományokat.